Ha az Európai Unió jobb hozzáférést tud kiharcolni az amerikai termelési lánchoz, miközben jól kezeli jövőbeli importigényét, az segíthet a szélesebb körű transzatlanti vita elsimításában. Az EU vezetői pénteken cselekvést ígértek, de nem sokkal kerültek közelebb az amerikai iparvédelmi törvényre adott határozott válaszhoz számolt be róla a Reuters.

Mind az Egyesült Államok, mind az Unió szeretné beindítani a zöld hidrogén hazai termelését, hogy csökkentse a jövőbeli káros kibocsátásokat, és megakadályozza, hogy Kína a napelemekhez hasonlóan uralja az egyre fontosabbá váló globális piacot. Jelenleg a közel 100 millió tonna éves kereskedelmi hidrogéntermelés 99 százaléka a régimódi fosszilis energiaforrásokból származik.

A Nemzetközi Energiaügynökség 2030-ra több mint 175 millió tonna globális termelést irányoz elő, amelynek 35 százaléka zöld hidrogénből származik. Ez nulla szén-dioxid-kibocsátású megújuló villamos energiát használ a víz elektrolízissel történő megosztásához, amely ugyanazt az elemet állítja elő, de káros kibocsátások nélkül.

Európa és Washington is érti, hogy a zöld hidrogén milyen szerepet játszhat az olyan kényes területek szén-dioxid-mentesítésében, mint a nehézipar és az acélgyártás. Ezért az Unió ezt a fontos projektek középpontjába állította. Európának azonban ismét ugyanannyit kell importálnia, mint amennyit 2030-ig 10 millió tonna hazai termeléssel kíván előállítani. Ez megnyitja az utat egy alku előtt:

ha az Egyesült Államok segít az uniós gyártóknak abban, hogy az alkatrészek és gépek szélesebb választékával járuljanak hozzá az ellátási lánchoz, Európa viszonozhatná ezt azzal, hogy kész piacot biztosít a végterméknek.

Meg kell akadályozni az európai nagyvállalatok kivándorlását

Európának olyan megoldásra van szüksége, amely megakadályozza, hogy nagyvállalatai egyszerűen áttelepítsék gyáraikat és tőkéjüket az Atlanti-óceánon túlra, hogy az amerikai előnyök teljes skáláját kihasználhassák. Az elektrolízisek és más környezetbarát berendezések jövőbeli piaca hatalmas lesz, tekintettel a várható keresletre.

Az Egyesült Államoknak az együttműködésre való ösztönzése inkább stratégiai jellegű. A Brüsszellel fennálló feszültségek enyhítése elsimítaná a diplomáciai kapcsolatokat, és egy gazdag, vásárlókkal teli piacot hozna létre. Mivel a hidrogén inkább a jövő ipara, mint a munkahelyek és a növekedés jelenlegi forrása, mindkét fél egyszerre tehet engedményeket és mondhatja magáénak a győzelmet.

Az ukrajnai háború és Kína globális versenytársává válása miatt Washingtonnak és Brüsszelnek minden eddiginél több oka van arra, hogy baráti gazdasági viszonyban maradjanak. A hidrogénről szóló megállapodás jelentheti azt a „friss levegőt”, amelyre a feszült kereskedelmi kapcsolatoknak most szükségük volna.

(Erdélyi Bíborka)