Ami a Dnyeper partjára épített, jelenleg hol működő, hol nem működő, ukrán Zaporizzsja atomerőműben, illetve fizikai, energetikai és politikai értelemben március óta történik, az sok mindent megmutat abból, hogy Oroszország mi mindenre használhatja fel adott esetben az orosz nukleáris technológia exportját. A napi szintű háborús cselekményeken túl, a nagypolitikában a legfrissebb tétel e sorban az, hogy Moszkva blokkolta az atomsorompó-szerződés (NPT) megerősítését célzó megállapodást az ENSZ-ben. Az indok: kifogásolta az NPT-ben a Zaporizzsja erőmű feletti ellenőrzésről szóló záradékot.
A Guardian cikke szerint a négy hétig, New Yorkban, 151 ország által tárgyalt dokumentum aláírásának orosz megtagadása nemcsak egy újabb csapás a globális fegyverzet-ellenőrzési rendszer fenntartására nézve, de egy új fegyverkezési versenyre is energiákat biztosíthat.
Sarah Bidgood, a James Martin Center eurázsiai atomsorompó-programjának igazgatója a brit lapnak azt mosta, hogy a szerződés nem ment helyrehozhatatlanul tönkre, mivel az oroszokon kívül mindenki más elfogadta volna a szöveget, de az megdöbbentette, hogy az ukrajnai háborúnak milyen messzire nyúló hatása lett.
Még a hidegháború legsötétebb pillanataiban is gyakran lehetséges volt az atomsorompó-szerződést támogató együttműködés. De amit a mai záró plenáris ülésen láttunk, az nem sok jót ígér a nukleáris diplomácia jövője szempontjából, beleértve az olyan kérdéseket is, mint a fegyverzetellenőrzés
- mondta az igazgató.
Augusztus 26-án egyébként csendben Magyarország aláírta azt az Oroszországot elítélő ENSZ-dokumentumot, melyben az áll, hogy az ukrajnai háborúban Oroszország az atomfegyverek leszereléséről szóló atomsorompó-egyezmény betartásával ellentétes kijelentéseket tett, illetve hogy a hadműveleteik veszélyeztetik a világ nukleáris biztonságát.
Hat blokkból zsákmány
Azonban a Zaporizzsja atomerőmű nem csak azért fontos az oroszok számára, mert azt “élő pajzsként” használhatják az ukránok térségbeli előrenyomulásának megakasztására, vagy mert lehet vele burkoltan vagy nyíltan fenyegetőzni, hogy a levegőbe röpítik az egészet. Hanem azért is, mert ez a hat blokk pénzügyi, gazdasági, de ami még fontosabbá vált az utóbbi időszakban: energetikai szempontból valóban kincset érhet.
A hatblokkos atomerőmű nemcsak a legnagyobb monolit nukleáris termelőegység Európában, de az orosz atomerőmű flottába besorolva is a fiatalabbak közé tartozhatna; feltéve, hogy sikerülne azt az ukrán hálózatról le-, az oroszra pedig tartósan felcsatlakoztatni. Az erőmű átkötésével az oroszok jelentős mennyiségű időt és pénzt lopnának maguknak: Zaporizzsja ugyan már 1984-1995 között csatlakoztatta a blokkjait a hálózatra, de az utóbbi két évtizedben jelentős volumenű európai uniós támogatásból komplett korszerűsítesi programot is elvégeztek rajta. Ez az update ért volna a végére idén - ha a háború nem ír felül mindent.
Ennek az 5700 MW teljesítményre képes infrastruktúrának az oroszosítása azt jelenthetné, hogy nemcsak az Ukrajnától elvett területek energiaigényét lehetne egy csapásra biztosítani. Hanem - miközben a Roszatomnak nem kellene drága, kockázatos beruházásokba fognia (a blokkonként 5-7 milliárd eurós költségigénynél sokkal kritikusabb kérdés az átlagosan 10 éves építési idő) -, az aprópénzbe kerülő üzemanyag-ellátás, üzemeltetés és karbantartás biztosításával az egész orosz áramhálózat évi 40-42 milliárd kWh plusz villamos energiához jutna. Mindezt szinte ingyen, és meglehetősen hosszú időre.
A háború előtt elvégzett üzemidő-hosszabbítási protokollok alapján gyakorlatilag 2025-2036 közötti blokkleállítási határidőkkel eleve számolni lehetne az oroszoknak, de ezzel Zaporizzsja még mindig csak 40 éves lenne, miközben Oroszországban a legutóbb, “idő előtt” leállított legutóbbi nukleáris termelőreaktora, a Kursk-1 (amely ráadásul a csernobili típusú RBMK technológiát képviselte) 45 évig termelt. Jelenleg a nukleáris ipar már nem csak az újonnan épülő, de a már évtizedek óta termelő reaktorokat is a 60 éves életciklusra próbálja meg becélozni.
Felkészül: Paks II?
Nehezen elképzelhető azonban, hogy ha Ukrajna atomerőművét az oroszok ellopnák, megrongálnák, esetleg működésképtelenné tennék, akkor az szankciók nélkül megúszhassák.
Ez esetben pedig az orosz nukleáris technológia tiltása és-vagy (akár biztonsági) blokkolása akkor is kézenfekvő és logikus lépés lehet Európa számára, ha az éppen csak a létesítési engedélyét megkapó Paks II. betonozása netán addig megkezdődik.