A békés célú nukleáris ipar legfontosabb híreit közreadó World Nuclear News (WNN) jelentette be, hogy az észak-franciaországi Flamanville-ben épülő, 1650 megawattos (MW) nyomottvizes reaktorának indítása várhatóan tovább csúszik. A normandiai beruházás - mely az jelenkori atomerőmű-építések történetében gyakorlatilag minden szóba jöhető technológiai, pénzügyi, biztonsági és minőségi problémát produkált már -, eredetileg úgy indult el 2007-ben, hogy 3,3 milliárd euróba fog kerülni, és 2013-ban már üzemel.

Az időközben a csődbe meneteltől csak állami beavatkozásnak köszönhetően megmentett építő Areva helyére az EDF lépett be. (Az Areva 75 százalékát 2017 decemberében vette meg "a francia MVM".) Az állami tulajdonú energetikai óriás bevásárlása azonban inkább kényszerből, mint önként történt, mivel az EDF is csúnyán megégette magát az Egyesült Királyságban. A Paks II. projekt finanszírozása kapcsán a magyar kormányzati kommunikációban eleinte példaként hivatkozott brit Hinkley Point C atomerőmű építésébe csak azért nem bukott bele az EDF, mert a mára mintegy 20 milliárd eurósra hízott építési számla kiegyenlítésébe végül sikerült egy kínai finanszírozót is bevonni.

Kapcsolódó

Nota bene, a Somerset-i telephelyen lassan a befejezés felé tart a beruházás, de a 60 éves termelésre tervezett erőművel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés vetődik fel, hogy tényleg érvényesülni tud-e az árampiaci mixben, ha csak drágábban tudja adni az áramát, mint az utóbbi években robbanásszerű potenciál növekedésbe forduló szélerőművek. Néhány napja csak, hogy az Egyesült Királyság teljes áramfogyasztásának közel 40 százalékát biztosítani tudták - ehhez képest a teljes brit nukleáris erőművi arzenál számára ma már csupán a 7 százalékos termelési arány elérése jelenti a plafont.

Flamanville-i látkép az épülő atomerőművel
Kép: Getty Images

Visszatérve Flamanville-re: a WNN-nel az EDF most azt közölte, hogy a legutóbbi csúszást indokló hibajavítás megtörtént. Ezt az építkezést ellenőrző francia atomenergia ügynökség, az ASN rendelte el, amikor több mint 50 minőségileg kifogásolható hegesztési varratot talált. A rendszer hidegpróbás tesztelése - ami a bekapcsolás előtti állapotában vizsgálja meg a berendezéseket és a felépítményeket) után ráfordulnak a funkcionális, úgynevezett "forró teszt" fázisára. Ez utóbbi többek között olyan szimulációs teszteket is jelent, melyek során a gépeket, eszközöket, rendszerelemeket a majdani üzemelési környezetbe (nyomás, hőmérséklet stb.) helyezve vizsgálják.

Az utolsó teljeskörű vizsgálatsorozat megkezdésére eredetileg tavaly év vége előtt került volna sor, az EDF legújabb ígérete szerint "február második felében kezdődnek". Úgy vélik, ennyi csúszás nem befolyásolja majd azt a céldátumot, hogy a reaktort 2019 végre üzemanyaggal is feltöltsék, és megkérjék az ASN-től a zöld jelzést. Az eredetileg megadott 10,5 milliárd eurós végszámlához azonban mostanra 400 millió euró íródott hozzá - az EDF szerint ez a projekt finanszírozásának banki hátterében történt változások miatt vált szükségszerűvé.

Csak emlékeztetőül: a Paks II. projekt pénzügyi tervszámai legfeljebb 10 milliárd eurós orosz hitelről és 25 százalékos önrész biztosításáról szólnak, ezért cserébe két, összesen 2400 MW termelői kapacitású új reaktort épít a Roszatom - a hivatalos átadás időpontja 2026.

Az Aszódi Attila által 2015-ben közzétett, ma is hivatalos Paks II. építési menetrend
Kép: Napi.hu

Erősen kifogásolható színvonal

Az idő-, és költségbeli csúszások e beruházásoknak természetes velejárója - az oroszok például még odahaza sem építettek meg atomerőművet határidőre. A Paks II. erőműbe tervezett két, új fejlesztésű VVER-1200 megawattos reaktorblokk referenciáját illeti: a novovoronyezsi atomerőműben ezzel több komoly probléma is adódott az elmúlt években, ami a tesztüzemből az üzemszerű működésre állást is hátráltatta. Kevesen emlékezhetnek, hogy csúszott a Paksi Atomerőmű építése is, de a Paks II. projekt a szemünk előtt produkálja ugyanezt. Nemrég a Napi.hu megírta: az új atomerőművel kapcsolatosan csak a csúszás biztos. Úgy is ez a helyzet, hogy a beépítendő technológiával valószínűsíthető plusz terhek felvételének paramétereiről egyelőre senki nem beszél.

Az új nyomottvizes orosz reaktor finnországi (Hanhikivi) bemutatkozása is minimum felemás eddig: 2017 őszén először, tavaly októberben pedig másodszor is visszadobta a finn engedélyező hatóság a Roszatom erőművi terveit. A 444.hu szerint a finnek "erősen kifogásolható szakmai színvonalúnak" nevezték a benyújtott dokumentációt, és nehezményezték a feladatra rendelt orosz szakemberlétszám elégtelenségét is.

A Hanhikivi 1 projekt legfrissebb híre is csupán egy újabb ígéret: ha a továbbiakban nem lesznek fennakadások, a finn Fennovoima (a projekt tulajdonosa, melyben 34 százalékos részesedése van egy, a Rosatom által felügyelt finn leányvállalatnak) úgy kalkulál, hogy 2021-ben megkapja az építési engedélyt, és megkezdi az üzem építését. Ha más gond nem akad, az erőmű kereskedelmi üzembe lépését - az eredetileg vállalthoz képest 4 év késéssel - 2028-ban kezdhetnék meg.

Ez történik eközben Magyarországon

Magyarországon az engedélyek beadásáig sem jutott még el a projekt, az Országos Atomenergia Hivatal pedig 15 hónapig is dolgozhat azon, hogy ráüsse a papírra a pecsétet. A 10 milliárd eurós orosz hitelből építeni tervezett gigantikus beruházás körül sűrűsödő homály azzal pedig csak még sűrűbbé vált, hogy 4 és fél év után kirúgták a projektből Aszódi Attilát. A paksi kapacitás-fenntartási kormánybiztos (majd államtitkár) felmentésére azóta sincs kormányzati magyarázat, eddig közvetlen felettese, Süli János miniszter sem érezte szükségét ez ügyben a helyzet bármiféle tisztázásnak.

(Néhány napja, az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége által szervezett konferencián Süli arról beszélt, hogy "Paks II. nélkül nincs hosszú távú biztonságos áramellátás, és az atomerőmű versenyképessége vitathatatlan", illetve hogy az új erőmű létesítési engedélykérelmének nincs konkrét időpontja, azt akkor adják majd be, ha biztosan alkalmas lesz az engedélyezésre.)

A Magyar Közlönyben megjelent hivatalos felmentést követően a Napi.hu is megírta a mérnök-tanár-szakpolitikus szakmai nekrológját.  Az Aszódi menesztésével kapcsolatban előálló helyzet elemzését a Népszavában és a Mércén is Perger András vállalta fel. A Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány felelőse (aki korábban évekig vezette az Energiaklubban a nukleáris témát) úgy látja, hogy nehéz volna olyan szempontot találni, ami alapján Aszódi kirúgását okos döntésnek lehetne nevezni.

Paksi reaktor - működés közben
Kép: magyarepitok.hu

Az atomipari témákat évek óta a Paksaméta blogon elemző, analizáló és magyarázó Perger szerint ezzel Orbán Viktor csak a Paks II. projekt körül eleve meglévő zűrzavart növeli tovább, és jobb volna az erőműépítés körüli előkészületeket mielőbb leállítani. Azért is, mert az engedélyezési folyamat közepén, a legfontosabb dokumentum benyújtása és elbírálásának kezdete előtt tették ki az e területekét felelős szakpolitikust, ami "kérdéseket vet fel az Orbán-kormány nukleáris biztonság iránti elkötelezettségét illetően, amire így további garanciákra van szükség" - tette hozzá.

A Népszava értesülései szerint Aszódi utódja lehet a Paks II Zrt. regnáló vezérigazgatója, Lenkei István, de akár az a Kovács Pál is, aki 2012 és 2014 között energiaügyi államtitkárként képes volt meghökkenteni hallgatóságát a Paks III. és Paks IV. építésének szükségét fejtegetve. Kovács jelenleg Süli János kabinetfőnöke.

Roszatom: van másik?

A Paks II. projekt megakadása nem jó hír a Roszatom számára, de az oroszoknál ez akkor is csak egy projekt. Az utóbbi években felerősödő expanziós nyomulásuk friss eredményeként lassan sikerül tető alá hozni egy üzbég és egy szerb atomerőmű megépítésére vonatkozó megállapodást is. De az építési szándékok mögötti reális lehetőségek már más történetek.

Ahogy az a napokban a lengyel energetikai tárca által belengetett két atomerőmű építésének tervéből is kiolvasható. Az éppen radikális átalakulásban lévő európai energiaiparban aligha vehető túl komolyan a 2043-ra tett vállalás, pláne úgy, hogy Lengyelországban évek óta, egyre nagyobb teret követel magának a szélenergia. (A magyarországi, 329 MW termelőkakapacitáshoz képest Lengyelországban 2017 végén 6500 MW működött úgy, hogy az utóbbi hat évben csak egyszer fordult elő, hogy évi 700 MW plusz termelőerőnél kevesebb került volna a rendszerbe.) A szélerőművek termelésingadozását ráadásul nem az - egyébként a lengyelek energetikai jövőképe számára a legnagyobb problémát jelentő - szén vagy az atomerőművi technológia, hanem a gázmotoros rendszerek tudják a leginkább hatékonyabban kiszabályozni. Ez utóbbi pedig éppen azért lényeges információ, mert Lengyelország az orosz energiafüggés felszámolását az egyre jelentősebb mennyiségű amerikai cseppfolyós gázra (LNG) átállással képzeli el. Így, ha atomerőmű építésébe fogna, az orosz nukleáris technológia helyett szóba jöhető amerikai technológia költsége, időigénye és kockázata ugyan bevállalhatónak tűnik, de valójában az amerikai gázzal kellene versenyeznie.