A Rolls-Royce Holding megawattóránként (MWh) 60 fontos garantált árat is elérhetőnek tart azzal a kis atomerőművével, melynek kifejlesztésre támogatást kapott a szigetország kormányától is. A termelési ár megjelölése azért kiemelten fontos, mert - ahogy a Bloomberg megfogalmazta - ez lényegesen kevesebb, mint amennyire a jelenleg építés alatt álló Hinkley Point C építőjével (a francia EDF-fel) a brit kormány 25 évre leszerződött (92,5 font/MWh).

Tom Samson, a Rolls-Royce SMR Ltd. vezérigazgatója szerint a 60 fontos szerződés "költség szempontjából nagyon versenyképes kiindulópont", és a cégnél azzal számolnak, hogy 2030-ra az áramárak ennél lényegesen magasabbak lehetnek. Úgy kalkulálnak, hogy a 470 MW méretű, két focipályányi területen elhelyezhető mini-erőművek az áramukat főként hosszú távú szerződéssel fogják tudni eladni, elsősorban a nagyfogyasztóknak.

Az 5-10 éve kötött áramvásárlási szerződések pedig majd csökkenteni fogják a technológiához és az építéshez szükséges támogatási igényeket is, így a kezdeti 2 milliárd fontos egység-költséget akár 1,7 milliárd fontig is le lehet majd tornászni. (Korábban valamivel magasabb volt ez a vízió-limit: 2,2 milliárdról indult és 1,8 milliárd fontra leszállítható költséglimitről írt egy korábbi prognózis.)

Ígéretek már vannak

A Rolls-Royce bejelentése nem volt teljesen váratlan, mivel az elmúlt napokban több mértékadó hírportál (BBC, Financial Times, Marketwatch stb.) is art arról, hogy a cég állami és magántőkés befektetőktől jelentős összeget gyűjtött az SMR (small modular reactor ) projektje beindítására. A Bloomberg ezzel kapcsolatban legutóbb már azt is megírta, hogy az így összegyűlt 455 millió font még nem elegendő az elképzelések fedezetére, s több hosszú távú finanszírozásra is szüksége lesz a projekt aktív fázisában. De az összekalapozott összeg azt már lehetővé teszi, hogy a cég a saját SMR típusát megtervezze, annak tervdokumentációját jóváhagyassa és meghatározhassa az első erőművek helyszínét, illetve az összeszerelési helyeit.

A kisebb mérete miatt az SMR-ek potenciálisan olcsóbban és mindenképpen gyorsabban megépíthetők, üzembe helyezhetők, mint a hagyományos, nagy méretű reaktorblokkok - állítja a RR. A cég az ígéreteket és a víziót össze is foglalta már egy 12 oldalas, “színes-szagos” katalógusban , melyben olvasható egy sor ígéret arról, hogy e technológiában csak az Egyesült Királyságban 7 GW potenciál van, és hogy akár 40 ezer új munkahelyet is teremthet ez a szektor, de számon kérhető konkrétum azért meglehetősen kevés szerepel a dokumentumban.

A Rolly Royce kimagasló SMR-érdeklődésének van önző oka is: a légiközlekedés jövője
A Rolly Royce kimagasló SMR-érdeklődésének van önző oka is: a légiközlekedés jövője
Kép: Getty Images

A repülőgépek sugárhajtóműveit, illetve csúcserőműves gázturbinás “hajtásláncokat” is építő Rolls-Royce számára a szigetország (illetve a globális) energiatermelési pluszok, karbon-szennyezési mínuszok, illetve azon ígéret mellett, hogy minden egyes ilyen reaktor 1 millió otthon számára elegendő villamos energia előállítására lesz képes, és hogy egyetlen ilyen atomerőmű több mint 150 szárazföldi szélturbina termelését képes folyamatosan produkálni, más, önzőbb okból is érdekes és fontos. Leginkább azért, mert a cégnél azzal is számolnak, hogy a repülőgépipar a kerozinról hidrogénre áll majd át, és ezek a moduláris erőművek az elképzeléseik szerint majdan a hidrogén termelésbe is bevethetők lesznek.

Kormánytámogatott a projekt

Kwasi Kwarteng energiaügyi és iparstratégiai államtitkár a Finanacial Times szerint azzal érvelt a Rolls-Royce támogatása mellett, hogy a terv az Egyesült Királyság számára "egy életre szóló lehetőség arra, hogy minden eddiginél több alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiát telepítsen, és nagyobb energiafüggetlenséget biztosítson”. A szakpolitikus azonban valójában csak ráerősít a már meglévő kormányzati támogatásra, mivel Boris Johnson tavaly meghirdetett zöld ipari forradalmának 10 pontja között az atomenergia állami-kormányzati támogatása úgy szerepel, mint amely erősíti Nagy-Britannia energiabiztonságát, valamint új gyártó és munkahelyi kapacitásokat teremt.

Kapcsolódó

A FT azonban felidézi azt is, hogy a mostani nagy összeborulás előzményei közé tartozik az is, hogy három éve éppen ezek a brit mérnökök azzal fenyegetőztek, hogy leállítják az ország SMR-programját, ha nem kapnak a kormánytól e technológiára vonatkozóan “hosszú távú elkötelezettséget”. Most akkor megkapták.

A Rolly-Roycenál úgy számolnak, hogy az SMR-hez szükséges szabályozások előkészítése négy évet vesz majd igénybe, és ha ezután sikerül célba juttatni a projektjet, és sikeres lesz az építkezés, akkor az első egységeket 2035 körül lehetne majd bekapcsolni. A következő feltételes módban tett állítás pedig az, hogy ha ez sikeresen megtörténik, akkor a cég 2050-ig akár 16 ilyen, kisméretű reaktor üzembe állítását is megteheti.

Mások is szeretnék

A brit SMR tervek megvalósításával kapcsolatban egy nagy akadály van: ebből a nukleáris rekaktorfajtából eddig még nemigen telepítettek és állítottak üzembe egyet sem a világon. Illetve: egyet már igen - az orosz Lomonoszov Akadémikus nevű úszó atomerőművet ide sorolják; a több mint 10 év alatt épült, saját erőből történő helyváltoztatásra nem, de 2x35 MW villamos energia teljesítmény leadására (vagy 170. MW hőenergia termelésre) képes páncélozott “óriás csónak”, 2020 májusa óta dolgozik a csukcsföldi Pevek kikötőjében. (Az építési és üzemelési költséget az oroszok nem publikálták, és bár tervek voltak további, hasonló atomerőmű hajók építésére, jelenleg ezekről nincsenek hírek.)

Mini atomerőmű makett - a Lomonoszov Akadémikus
Mini atomerőmű makett - a már létező SMR, a Lomonoszov Akadémikus

A világon sok országban dolgoznak SMR-ek kifejlesztésén, és engedélyezési, illetve tesztépítési szakaszig is jó néhány országban eljutottak már (Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Kanada, Kína, Oroszország, Dél-Korea stb.), ám ahogyan az a Nemzetközi Atomenergia Hivatal 2020-ban kiadott brossúrájából is látszik: a több mint 70 terv, bármennyire is ígéretesnek állítják be őket (az elektromos áram termelése mellett hibrid energiarendszerek, vagy a fűtés, a víz sótalanítás és ipari felhasználású gőz-igények biztosításához), egyelőre csak tervek. Olyanok, melyekről az ugyan papíron is belátható, hogy a kisebb méretükből adódóan a "normál", 1200-1600 MW méretű nukláeris reaktorokhoz képest olcsóbban megépíthetők, és alacsonyabb kezdeti beruházási és tőkeköltséget igényelnek, ebből a gazdasági versenyképességük azonban még nem igazolható. (A kisebb méret például kisebb energiatermelési mennyiséget jelent, miközben az SMR-rendszernek hasonló biztonsági követelményeknek kell megfelelnie, mint ami a nagyobb "testvérei" számára is előírás.)

Bill Gates tévedése

A Bill Gates nevével propagált TerraPowerről elterjedt, hogy egy merőben új, jövőbe mutató nukleáris technológiára épülő projekt, ám valójában a nátriumhűtéséses atomerőmű nem az. Az 50-es években az amerikai tengeralattjáró iparban is kipróbált, és akkor elvetett megoldás leporolása és újragondolása. A The Bulletin ezügyben közölt egy cikket attól a Frank N. von Hippeltől, aki több mint 30 éven át hasadóanyag-politikai kérdésekkel foglalkozott; a professzor pedig azt vezette le, hogy Gates terve nem csak költséges, de óriási biztonsági kockázatot rejt, mivel az "új" technológia valójában a hadiipar számára is kincset érő plutóniumot is előállít. Mivel a cikk írója ilyen plutónium-tenyésztő reaktorok között töltötte az egész életét, az is hihetőnek tűnik - olvasható egy magyar nyelvű tanulmányban, mely az építés alatt álló atomerőművekről szól -, hogy von Hippel szerint nem véletlenül hagytak fel e technológia kutatásával. Hogy bár az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államok mellett Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Japán is elköltött fejenként legalább 10 milliárd dollárt, végül mind  abbahagyták az ilyen irányú kutatásaikat.
A nátriumhűtéses, vagy más néven gyorsneutronos atomerőművi technológia csupán két prototípusban létezik és működik a világon - mindkettő Oroszországban. Ezen kívül, hivatalosan két másik ország, India és Kína épít ilyen objektumot, de mindketten az orosz technológiára támaszkodnak. Előbbi, PFBR néven 2004 óta építi, de legutóbb a 2022-es tesztüzembe állást is elhalasztották vele, utóbbi, a legalább 600 MW-os Xiapu-1 pedig hivatalosan 2023-ra ígéri az elkészültét.

Ígéretből azonban mindezekkel együtt sincs hiány. Az amerikai SMR-fejlesztő NuScale a most zárult glasgow-i COP26 konferencián jelentette be, hogy Romániával kötött megállapodást a kisméretű reaktorai megépítésére, Franciaországban, ahol új klímastratégiát hirdetve épp megtörtént az energetikai pálfordulás, egymilliárd euró elkülönítését jelentette be Emmanuel Macron elnök az EDF saját SMR-ének kifejlesztésére.