A Napi Gazdaság szerdai számának cikke
A pénzintézet belső telefonrendszerében rögzített társalgás két résztvevője John Bowe, a bank tőkepiacokért felelős vezetője és Peter Fitzgerald, a lakossági banki divízió igazgatója. Az amerikai Lehman Brothers bedőlése után három nappal arról egyeztetnek, hogy az Anglo Irish hétmilliárd eurós pénzügyi gyorssegélyt kér a kormánytól, ám eközben Bowe kijelenti, hogy valójában sokkal több pénzre van szükségük. A stratégia az, hogy behúzzuk őket a buliba, rábírjuk őket, hogy aláírjanak egy vastag csekket, hogy azután kénytelenek legyenek futni a pénzük után − derül ki szavaiból.
Ha a jegybank vezetői azonnal látják, hogy a tőkeszükséglet valójában mekkora, akkor úgy gondolhatják, hogy az túl nagy kiadás lenne az adófizetők pénzéből, s ezért úgy dönthetnek, hogy nem szállnak be. A felvételen hallani, hogy a két vezető nevet azon, ahogy át akarják verni az állam képviselőit. Fitzgerald megkérdezi Bowe-ot: miért pont hétmilliárdot kérnek, amire az a válasz, hogy egyszerűen hasukra ütve találták ki ezt a számot. Az összegnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy komolyan vegyék, de nem túl nagynak, nehogy elriassza a kormány és a jegybank döntéshozóit. A hétmilliárd eurót áthidaló hitelként kérik a rossz időkre − fejtegeti Bowe −, amit majd visszafizetnek − mármint sohanapján.
A két vezető a kiszivárogtatás után közleményben tudatta, hogy sajnálja az elhangzottakat, de tagadták, hogy részt vettek volna a jegybank félrevezetésében. Az Anglo Irish lett végül a főszereplője az ír nagybankok feltőkésítésének, ami 30 milliárd eurójába került az adófizetőknek. A pénzintézet abba bukott bele, hogy számolatlanul adta az ingatlanhiteleket, ami ingatlanpiaci buborékot eredményezett Írországban. A bankot végül 2011-ben felszámolták.