Lassan egy évtizede tart azoknak az olasz bankrészvényeseknek és alárendelt kötvénytulajdonosoknak a kálváriája, akik annak idején a Banca delle Marchéba fektették a pénzüket. A remény, hogy valaha is viszontlátnak valamit a befektetésükből, most végképp elúszni látszik. 

Hogy súlyos problémák vannak az olasz bankkal, arra 2012. január 9-én derült fény, a Banca d’Italia (Olaszország központi bankja) ekkor jelentette be, hogy a Banca delle Marchén belül elvégzett ellenőrzések a belső ellenőrzési rendszerekben olyan súlyos hiányosságokat tártak fel, amelyek elkerülhetetlenül kihatnak a „hitel- és pénzügyi kockázatoknak való [...] jelentős kitettségére”. A helyzet odáig fajult, hogy 2013. október 15-én a Banca delle Marchét többek között „súlyos [...] működésbeli zavarok és szabálytalanságok” miatt rendkívüli vagyonfelügyelet alá helyezték.

Bankmentés volt az eredeti terv, de az EU kekeckedett

Az olasz jegybank eleinte meg akarta menteni a hitelintézetet méghozzá az olasz bankközi betétbiztosítási alapon (FITD) keresztül. 2014. október 10-én azonban az Európai Bizottság, miután megvizsgálta a bankmentő akció részleteit, amelyben a Banca delle Marchén kívül egy másik hitelintézetet, a Banca Tercas mentőövet kapott volna, további tájékoztatást kért az olasz hatóságoktól. A bizottságnál ugyanis attól tartottak, nem zárható ki, hogy a beavatkozás tiltott állami támogatásnak minősül. Az Európai Bizottság (EB) azt is elvárta volna, hogy ha ilyen bankmentő intézkedésre készül az olasz jegybank, azt előbb jelentse be Brüsszelben. 

A bankkal kapcsolatos intézkedéseket még egy éven át tovább halogatták, miután az EB először 2015. augusztus 21-én egy levélben arra figyelmeztette az olasz hatóságokat, hogy az eljárásuk tiltott állami támogatásnak minősülhet, felszólította az olasz hatóságokat arra, hogy e tekintetben szolgáltassanak naprakész információkat, és tartózkodjanak az FITD bármely intézkedésének végrehajtásától annak bejelentését és a bizottság határozatának meghozatalát megelőzően.

Végül az FITD 2015. október 8-án rögzítette és jóváhagyta a Banca delle Marche javára történő támogatási beavatkozás második kísérletének kulcsfontosságú elemeit, és erről tájékoztatta a Banca d’Italiát. A betétbiztosítási alap által elvégzett tőkeemelést azonban nem hajtották végre, miután november 19-én a bizottság felhívta az olasz hatóságok figyelmét többek között arra, hogy valamely betétbiztosítási rendszernek egy bank feltőkésítésére való igénybevétele az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozik.

Nem volt mit tenni, szanálni kellett a nehéz helyzetbe került bankot, a szanálási eljárást két nappal a brüsszeli levél után, 2015. november 21-én indította el a Banca d’Italia. A szanálási eljárás tervét előzetesen bejelentették a Bizottságnak is. A tervben arról is írtak, hogy a bank feltőkésítésére a bizottság által elvégzett előzetes pozitív értékelés” hiányában nem kerülhetett sor.

A befektetők perre mentek a bizottsággal 

A felperesek - vagyis az olasz bank részvényesei és kötvényesei - , mivel ezek után úgy vélték, hogy a bizottság az olasz hatóságokkal közölt jogellenes utasítások révén megakadályozta a Banca delle Marchénak az FITD általi feltőkésítés révén történő megmentését, keresetet indítottak az Európai Unió Törvényszéke előtt az unió szerződésen kívüli felelősségének bizonyítása és megállapítása érdekében. A felperesek szerint a bizottság megakadályozta az ilyen megmentést, és arra indította az olasz hatóságokat, hogy ehelyett indítsák el a Banca delle Marche szanálását.

Az unió törvényszéke azonban elutasította a befektetők keresetét, mivel a felperesek nem bizonyították, hogy a bizottság állítólagosan jogellenes magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés áll fenn, így az unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételei nem teljesülnek.

Nyakatekert a magyarázat, de Brüsszel a törvényszék szerint mégsem hibás

A felpereseknek az unió szerződésen kívüli felelősségét kellett volna bizonyítaniuk, hogy a bizottság megszegett olyan jogszabályt, amely számukra jogokat keletkeztetett, és hogy a kár ennek köszönhető. A törvényszék szerint viszont nem azért kellett szanálni a nehéz helyzetbe került bankot, mert az EB így határozott, vagy tévesen értelmezte volna az állami támogatás fogalmát az eredeti bankmentési tervvel kapcsolatban. 

Az EB nem is tiltotta meg a bankmentést egy az egyben, mindössze emlékeztette az olasz hatóságokat, hogy a bank javára hozott esetleges támogatási intézkedéseket előzetesen be kell jelenteni, és azok nem hajthatók végre a bizottság jóváhagyása nélkül. Az olasz hatóságokra volt bízva, milyen megoldást találnak, annyi volt csak az elvárás, hogy az feleljen meg az uniós szabályoknak. A törvényszék szerint a bizottság nem fenyegette azzal az olasz hatóságokat, hogy megakadályozza vagy megtiltja az FITD által a Banca delle Marche javára tervezett esetleges beavatkozásokat, és ezzel összefüggésben nyomást sem gyakorolt rájuk.

Valójában nem is készült el a feltőkésítésről szóló terv, ilyen beavatkozásról szóló kérelmet sem az olasz jegybankhoz, sem az unióhoz nem nyújtottak be, nem is volt tehát olyan konkrét intézkedési csomag, amelyet Brüsszel visszautasíthatott volna. Az első intézkedéscsomag, amellyel találkozott a bizottság, a szanálási terv volt.

A törvényszék hangsúlyozza, hogy a Banca delle Marche szanálásáról való döntés mellett szóló meghatározó körülmény egyrészt az volt, hogy e bank fizetésképtelenné vált, mivel 2015. szeptember 30-án 1,445 milliárd euró összvesztesége és 1,432 milliárd euró összegű tőkehiánya volt, másrészt pedig az, hogy a rendkívüli vagyonfelügyeleti eljárás során nem lehetett meghatározni a magánszektor részéről való olyan beavatkozásokat, amelyek megoldást tudtak volna nyújtani az említett bank válsághelyzetére.