- Felemásra sikerült az OTP szlovén "partra szállása", ugyanis az SKB Bankot meg tudták venni, az Abankát azonban elhappolta előlük az amerikai Apollo befektetési bank. Milyen pozíciót szerzett így a legnagyobb magyar bank Szlovéniában?

- A francia bank leányvállalata eddig a negyedik legjelentősebb pénzintézet volt a szlovén piacon, de mivel az amerikai Apollo birtokolja az NKBM nevű nagybankot is (amely korábban megszerezte és beolvasztotta a Raiffeisen szlovéniai vállalkozását is), az Apollo Abankával tervezett összeolvadása után a harmadik helyre lép majd elő az OTP új szerzeménye. Kilenc százalékos piaci részesedése van - nagyon jó minőségű bank, kevés problémával és jó menedzsmenttel.

Kapcsolódó

- A 2009-es gazdasági válság a szlovén gazdaságot és bankrendszert egyaránt a padlóra küldte. Ugyanakkor az elmúlt években a bankszektor sikeres privatizációja is azt mutatja, hogy ez a szektor is felértékelődött. Vagy ez csak a látszat?

- Az utóbbi években határozottan élénkült a befektetői érdeklődés a szlovén célpontok, így a bankrendszer iránt is. Ezt a tendenciát alátámasztja a tartósan magas gazdasági növekedés és a bankok működésének alapvető transzformációja, teljesítményük javulása.

- A bankkonszolidációt követően, amikor a szlovén állam több milliárd eurót nyomott a hazai pénzügyi rendszerbe, elindult a "kiárusítás" vagyis a bankok eladása. Mi indokolta ezt?

- A szlovén bankrendszer szétaprózott, még mindig 16 bank működik a kétmilliós országban. A négy nagybank mögött egy sor közepes méretű, egyenként 4-7 százalékos részesedéssel rendelkező, külföldi tulajdonban levő pénzintézet van, ezeket 1-2 százalék súlyú szlovén tulajdonban levő kisbankok követik. A bankrendszer a 2013-2014-es veszteségleírások és a problémás hitelek transzfere nyomán számottevően zsugorodott, és még évekbe telt, mire a hitelezés újra növekedésnek indult. Alacsonyak voltak - és ma is azok - a marzsok, számos versenyképes, magántulajdonban levő vállalat pedig nem vett vagy vesz fel kölcsönöket, mert a fejlesztéseket saját erőből vagy külföldi hitelekből finanszírozza.

Ilyen körülmények között óhatatlanul felvetődik a koncentráció szükségessége és a privatizáció. Az állami bankeladásoknál döntő szerepet játszott a 2013-2014-es engedélyezett feltőkésítés során az európai versenyhatóság felé tett hivatalos szlovén állami kötelezettségvállalás, amelynek végrehajtása nem volt problémamentes. A második legnagyobb bankot, az NKBM-et például mindössze 250 millió euróért tudták eladni az Abankát most megvásárló Apollo befektetési alapnak, és a legnagyobb bank, az NLB 65 százalékának eladása is csaknem egy évet késett. Most viszont az Abanka határidőre megvalósult értékesítésével és az NLB még értékesítendő 10 százalékos részesedésének eladásával Szlovénia teljesítette kötelezettségeit, így az állami tulajdon aránya a bankrendszerben 12 százalékra csökkent (a fejlesztési bank 100 százaléka és az NLB hosszú távon is megtartható 25 százaléka révén).

- A válságot követően a Szlovéniában jelen levő külföldi tulajdonban levő bankok még mindig nyereségesen gazdálkodtak, problémás hiteleik aránya alacsony volt, a szlovén tulajdonú bankok egy része viszont komoly tőkepótlásra szorult. Most, hogy konszolidálódott a helyzet, nem akarnak a külföldiek kivonulni, jó pénzért eladni ottani érdekeltségeiket?

- Pletykák rendre felvetődnek arról, hogy ez a folyamat is beindul. De a SocGen sem csak a szlovén piacot hagyja el, hanem a régióból vonul ki. Időről időre felröppen, hogy erre készül az orosz Sberbank és az amerikai Advent (az Addiko Bank tulajdonosa) is, de konkrét, folyamatban levő lépésekről nem tudok. Az olasz Intesa és a UniCredit is találgatások célpontja, de szerintem egyik sem adja fel itteni pozícióit.

- Ön 2013 őszén kritikus helyzetben vette át az egyik állami tulajdonban levő bank vezetését. Nem okozott feszültséget az, hogy egy magyar bankár vezényli le egy szlovén bank bezárását?

- A két kivezetendő bank közvetlen felügyeletét - szanáló hatóságként - átvevő jegybank elnöke kifejezetten külföldi, a szlovén érdekektől nem befolyásolt vezérigazgatót keresett e bankok élére. A konszolidációban négy bankot a túlélés érdekében tőkésítettek fel, kettőt pedig a problémamentes bezárás végett. Három évet kaptam ez utóbbira, végül két év öt hónap alatt vezettük ki a piacról. Mindezt uniós tőke nélkül, kizárólag szlovén eszközökkel tudtuk végrehajtani.

- Akkor ezt sikertörténetnek tekinthetjük? Hiszen bankpánik nélkül zajlott le az a kényes folyamat, amelyben átalakult a döntően állami tulajdonban lévő, ezért politikai befolyás alatt álló, a politikai pártok ejtőernyőseinek vezetésével katasztrofálisan rosszul működő szlovén bankrendszer.

- Szerintem - és a szakma szerint is - a szlovén bankkonszolidáció összességében sikertörténet. Ennek egyik bizonyítéka, hogy nem alakult ki olyan bankpánik, mint nálunk 1997-ben Magyarországon, a Postabank megrendülése idején. Az egyik első cél ennek megakadályozása volt a koncentrált intézkedés-sorozattal. Szó szerint a tűzoltással kezdtük a munkát: én például péntek délután vettem át a szlovéniai bank vezetését a szanálás bejelentésével egy időben, és volt egy hétvégém a stáb felkészítésére, hogy hétfőn elkerüljük a betétesek pénzfelvételi rohamát. Ez sikerült is, átmenetileg kissé meghosszabbodott a sorban állás a fiókokban, ám ez két nap alatt lecsengett (bár azért utána is voltak nagyon feszült hetek és hónapok).

Végeredményben a szlovén bankrendszer talpra állt, kemény kézzel "kitakarították" a korábbi hibák nagy részét. Megszűnt például az irracionális fejlesztések és nyilvánvaló beruházási csalások hitelezése - ilyenek jócskán előfordultak korábban szinte minden iparágban. Visszaszorult a túlértékelt eszközök hitelből történő vásárlása, egyszóval kiküszöbölték a visszaéléseket. Így a bankrendszernek ma nincs számottevő működési kockázata, a szolgáltatási színvonal is jó - igaz alacsonyabb, mint azt megszoktunk Magyarországon, és az informatikán is van még mit fejleszteni. A tulajdonosi háttér pedig nagyon stabil.

- Mivel "robbanthat" az OTP a szlovén piacon?

- Mivel egy jól működő és problémáktól mentes bankot vett meg, nem kell "tűzoltással" vagy alapvető átszervezéssel bajlódnia. Ezzel jelentős időt és fáradságot lehet megtakarítani. A szlovének digitális műveltsége magas, így szerintem vevők lesznek - többek között - a magyar bank elektronikus szolgáltatásaira. Emellett köztudottan takarékosak, ezért a lakossági szolgáltatások bővítésében is nagy fantázia van.

- Nincs ellenérzés a magyarok iránt?

- Egy-egy eseti megnyilvánulástól eltekintve, a több mint ötéves kint tartózkodásom alatt nem tapasztaltam ilyet. A válság előtt viszonylag csekély volt a külföldi tőke jelenléte Szlovéniában és viszonylag erős az averzió a külföldiekkel szemben. Ez azóta alapvetően változott, és erősödött a külföldi érdeklődés is a szlovén piac iránt. A nemzeti büszkeség ugyan megmaradt, de nyitottabbá váltak az emberek.

- Kínaiak vették meg a híres Gorenje háztartásigép-gyártót, eladták a ljubljanai és a maribori repteret - az utóbbit szintén a kínaiaknak. Ugyanakkor a koperi kikötő fejlesztésébe jelentős tőkét fektetett volna a magyar állam, mégis meghiúsult ez az üzlet. Ez minek tudható be?

- A konkrét okokat nem ismerem, de a háttérfolyamatokat jól ismerő szlovén sajtó megnyilvánulásait olvasva, azt gondolom, a régi reflexek itt működésbe léptek.

- Hosszú hanyatlás után, úgy tűnik, magához tért a szlovén gazdaság. A statisztikák szerint 2017-ben végre elérték a válság előtti GDP-szintet, és azóta is jól fut a szekér náluk. Minek köszönhető ez?

- Elvesztegetett évtizednek tartják a 2008-2017 közötti időszakot - jogosan. A szlovén gazdaság 2008-2013 között az eurozónában, Görögország mögött a második legnagyobb visszaesést produkálta, mert halogatták a problémák elismerését és megoldását. A választóvíz a későn, de akkor viszont nagyon határozottan végrehajtott pénzügyi konszolidáció volt. Amint ez befejeződött, szinte varázsütésre megindult a gazdaság felfelé. Tavaly és 2017-ben is már az eurózóna harmadik legjobban teljesítő országa lett Szlovénia - Málta és Lettország mögött.

- A bankrendszer rendbe tétele ehhez kevés lett volna. Gondolom, a szlovén gazdaság más ágazatai is kitettek magukért. Csak azt nem értem, miként, ha az emblematikus szlovén vállalatokat eladták külföldieknek!?

- A privátszektor exportra termelő cégeinek teljesítménye volt ebben a meghatározó. Ezek többsége még a válság mélypontján is nyereségesen működött. Emellett rengeteg startup indult a tudásintenzív iparágakban, és ezek mára jelentős hozzáadott értéket állítanak elő. Ezzel egyidejűleg a hazai piacra koncentráló, általában állami-félállami kézben lévő vállalatok összességében drasztikus visszaesést produkáltak, és még a fellendülés során is évekig stagnáltak. Csak 2017-2018-ban kezdték meg a felzárkózást, de hatékonysági lemaradásuk így is számottevő.

A válság "tisztítótüzének" volt egy további jótékony hatása is: az életképtelen vállalatok tömegesen mentek csődbe, és eltűntek a piacról. A hatékony, zömében privát tulajdonú vállalati szegmens térnyeréséhez az általam vezetett "rossz bank" is érzékelhetően hozzájárult: 2018 végéig 1,5 milliárd euró piaci értékű eszközt forgatott vissza az egészséges gazdaságba a vállalati rehabilitáció és az eszközértékesítések révén.

- Az állami és félállami cégek valamint a bankok összefonódása is megszűnt?

- Összefonódásnak már nem nevezném, de a bankrendszer egy részének maradt még kitettsége feléjük. Ez a szektor köztudottan gyengébben teljesít, miközben részaránya felülreprezentált a bankhitelek állományában. További, még megoldásra váló probléma az alultőkésített kkv-k hitelezése. Ma már az ezeknek nyújtott hitelek adják a bankok még megmaradt nemteljesítő hiteleinek (npl) nagyobbik részét. Gyengélkedő gócpontok tehát még akadnak, de biztató jel, hogy a bankrendszer összességének tőkeereje megnyugtató. Ez a környezet kifejezetten kedvez a jól működő, alacsony kockázatú portfólióval rendelkező pénzintézeteknek - és ilyen az OTP új leánybankja is.

Karrierív

Balogh Imre 1988 és 2012 között az MKB Bankban töltött be vezetői pozíciókat vezető közgazdászként, CFO-ként, kockázati vezérigazgató-helyettesként, végül üzleti vezérigazgató-helyettesként. Ezt követően 2013 és 2015 között vezérigazgatóként irányította a Probanka d.d. szlovén bank szanálását. A szlovén bankok problémás vállalati hiteleit konszolidáló, 100 százalékban szlovén állami tulajdonú rosszeszköz-kezelő DUTB d.d. külső igazgatósági tagja, majd vezérigazgatója volt 2015 és 2019 között.A szakember 1985-ben diplomázott a Corvinus Egyetem jogelődjén, egyetemi doktori fokozatot 1986-ban, PhD-fokozatot 2015-ben szerzett. Külföldi tanulmányokat a University of Sussex, a Wharton School és aHarvard Business School intézményekben folytatott.