Brüsszelből leállítottak egy atomerőművet

Pénteken leállították az első nukleáris erőművi egységet Belgiumban. Az Antwerpentől északra, Doel városában 40 éve hálózatra kapcsolt Doel-3 reaktor helyi idő - és az előre tervezettek - szerint, este 21.15 órakor állt le. Az 1978-ban építeni kezdett, 1982 óta üzemelő 1006 MW névleges teljesítményre képes reaktor mellett még három Doel blokk működik - ezek 2025-ig szinte biztosan üzemben maradnak.

Sőt a tavaszi, kormányzati döntés értelmében a legfiatalabb, az 1985 óra üzemelő Dole-4 még egy évtizedet valószínűleg ráhúzhat a munkavégzésre. Feltéve, hogy a belga törvényhozás 2023 végén - ahogyan azt 2003-ban az elődök előde "kőbe vésték" - úgy dönt, hogy a regnáló kormány igényei szerint, tényleg: mégis inkább szembe mennek a saját történelmükkel. Inkább, minthogy áram nélkül maradjanak.

A Doel-3 lekapcsolását is több politikus a legszívesebben elhalasztotta volna, de a korábbi belga kormányok által hozott, a nukleáris energiatermelés fokozatos kivonásáról szóló törvény erősebb volt, az éppen reklamálók későn eszméltek, így ez már nem történhetett meg.

Heten, mint a gonoszok

Belgiumban a lakosságnak az utóbbi években kellett ráébrednie arra, hogy a '70-es évek közepétől meglévő atomerőműveik - illetve az a tény, hogy az ország villamos energia szükségletének jelentős részét nukleáris energiából fedezik - elkényelmesítették őket. Most nagy az izgalom, mert amíg az évtizedekig egyfajta magától értetődő státuszt adott az országnak, hogy a belga autópályákat éjszaka is kivilágítják (mert az atomerőművek termelési feleslegét így (is) vezették le, fogyasztották el), addig az európai energiaválság éppen arra világított rá: milyen kiszolgáltatott helyzetben is van a belga energia szektor.

A vallóniai autópályák éjszakai kivilágításának korlátozásáról épp a napokban döntöttek, pénteken pedig a hét atomreaktorból álló belga nukleáris flottilla lett egy egységgel kevesebb.

A Doelben és Tihange-ban található két belga nukleáris erőműben eddig hét blokk biztosította az ország áramszükségletének mintegy felét. Akkor is, azzal együtt is, ha a reaktorokkal kapcsolatos problémák miatt az elmúlt évtizedben többször is leállították a rendszert ilyen-olyan biztonsági ellenőrzések és javítások miatt, s az is csak rontott a helyzeten, hogy a napvilágra került problémák miatt a német, a luxemburgi és a holland szomszédok is visszatérő jelleggel aggodalmaskodtak.

Maszatolás lett a "nem kell"-ből

Eredetileg nem a Doel-3 reaktor leállítása lett volna az első lépés azon az úton, amit a belga politika 2003-ban az ország elé kijelölt. A 19 éve az akkori kormánykoalíció egyben tartása érdekében kötött kompromisszumok eredőjeként ugyanis az a döntés született meg, hogy Belgium elköszön az atomenergiától, mégpedig úgy, hogy a meglévő egységeknek legfeljebb 40 év működést engedélyeznek. Ez akkor azt jelentette, hogy legkésőbb 2025-ig mind a hét egységet lekapcsolják a hálózatról.

Eredetileg a sort a Doel-1 és Doel-2 nyitotta volna, ám a belga kormányzati politika az esedékes időpontban, 2015-ben hirtelen adott még 10 év működési haladékot-menedéket a két reaktornak. És a belga politikának,  mivel a nukleáris energiatermelés kiváltását célzó lépések finoman szólva sem jutottak el megfelelő szintre.

Ezzel együtt is, egészen tavaly decemberig úgy tűnt, hogy ha sok politikai manőverezés árán is, de a 2025-ös deadline marad. 

Aztán a tavaly év végére begyűrűző energiaválság, illetve a február végén megkezdett orosz-ukrán háború hatására a belga kormány megint megfutamodott a saját történelmi kötelezettségei teljesítése elől, és március végén, a korábbi határozatokkal ellentétben, a 2025-ös dátum feladásáról döntött. Egészen pontosan: a hétből két atomreaktora, a Doel-4-re és a Tihange-3-ra még 10 év működési lehetőséget szabott ki, "hogy elkerülje az energiaellátási hiányokat".

Azt az ugyancsak 2003-as döntést, hogy Belgium nem épít új atomerőművet, azóta szintén elkezdték már maszatolni Brüsszelben: ma már az SMR-technológiával kacérkodik a belga kabinet. Alexander De Croo belga miniszterelnök tavaly év végén azzal rukkolt elő, hogy a kormány legalább 100 millió eurót (nagyjából 40 milliárd forintot) az ország a jövő atomenergiájának kutatásába kíván befektetni.  (Az összeg a feladathoz mérve is meglehetősen kicsi, az SMR technológiának pedig mindenféle amerikai, brit, francia és kínai "megtestesülése" egyelőre inkább csak PowerPoint erőműként jellemezhető, mivel nincs kifejlesztett, működőképes és pláne: gyártásra érett megoldása.)

A hármas blokk 

A holland határ közelében lévő Doel atomerőmű négy blokkból áll, 2 darab 450 MW-os és két darab 1 GW teljesítményű blokkokból. Azt a kétes címet sikerült az erőműnek begyűjtenie 2011-ben, hogy ez a legsűrűbben lakott területen álló és működő nukleáris létesítmény, mivel a 75 kilométeres körzetében több mint 9 millió ember élt akkor. A holland határ közelsége miatt ráadásul e népességnek csak egy része belga illetőségű.

Amikor 2012-ben a reaktor nagygenerálja zajlott, olyan hibákat fedeztek fel a reaktoron, amely kis híján már akkor megpecsételte az erőmű sorsát. A felfedezés teljesen véletlenül történt: az erőmű tulajdonosa egy új ultrahangos vizsgálati módszert alkalmazott, amelyet eredetileg a nyomástartó edényhez hegesztett burkolat minőség-ellenőrzésére akartak használni, de a műszer magát a nyomástartó edényt is "bejelezte". A reaktortartály alsó részén így találták meg azokat a halszálrepedéseket találtak, melyekről nem sikerült megállapítani azonnal, hogy azok a gyártás során , avagy a működés közbeni feszültség hatására keletkeztek.

Ezért a Doel-3 leállásra ítélétetett, majd, bár újra termelésbe engedték, számos feltételnek meg kellett felelnie. Ez a reaktor lett a legygynegébb láncszem, de hasonló problémákat találtak a Tihange-2 reaktoron is, ezért gyorsan rájuk ragadt a Repedt Fazék becenév. És bár a hatósági felügyelet mellett zajlott ellenőrzések és javítások uátán három évvel később azzal zárult a vizsgálat, hogy nincs kockázat, az így is, ma is  árulkodó, hogy a német környezetvédelmi miniszter 2016 árpilisában máris sürgette Belgiumot, hogy egyszer és mindenkorra állítsák le a két blokkot.

Erre részben most került sor.

A kérés másik felére - mármint a Tihange-2 leállítására - pedig a jelenlegi helyzet alapján 2023 februárjában fog. 2025-ig pedig még három reaktort leállítanak Belgiumban - feltéve, hogy a politikusok már nem nyúlnak bele a folyamatokba.

Sunyi politikusok

Ami a Doel-3 kikapcsolását illeti: nem volt olyan egyszerű menet, mint amilyennek most már látszik.

– mondta az Euroactivnak Peter Moens, a doeli erőmű igazgatója. Aki a belga hírügynökséggel azt is közölte, hogy a leállítás késleltetése "se nem bölcs, se nem tanácsos", pláne, hogy a reaktori személyzet nagy része már megtervezte, és előkészítette, hogy - akár a cégen belül, akár azon kívül - hol fog eztán munkát vállalni.

Az elmúlt napokban a belga lapok kérdezősködéseiből azonban az is kiderült, hogy bár a médiában szeptember közepén a több politikus és kormánytag is  igen harsányan nyilatkozott kamerákba a reaktor leállításának elnapolását szorgalmazva (szeptember 14-én maga Annelies Verlinden belügyminiszter kérte, hogy halasszák el a tervezett bezárást - mivel "az atomenergia mint stabil és megbízható áramforrás felértékelődött"), de valójában az erőmű üzemeltetője semmilyen erre vonatkozó kérést hivatalosan nem kapott.

Ezt a The Brussel Times kérdésére válaszolva Nele Scheerlinck, az Engie szüvivője is megerősítette, aki szerint így a cég azt a döntést hajtotta végre, ami már évekkel ezelőtt megszületett. Ami például az Engie működési engedélyébe beleíratta, hogy 2022 októberétől a 3-as blokk nem adhat semennyi villamos energiát sem a belga hálózatra.

Repedt Fazék

A Belgium Posten azt írja, hogy a Doel "Repedt Fazék" lekapcsolása ellen szól ugyan az a tény, hogy a blokk valójában nem is működött 40 évig (hiszen csak 2012 után majdnem három évig állt a blokk a nagyjavítások befejeztének jóváhagyásáig), de azt is hozzátették, hogy az itt végzett munka valójában még csak a kétharmadánál jár. A leállás nem azt jelenti, hogy az eddig itt dolgozók hétfőtől elhagynák az irodáikat, és a Doel-3 még mintegy két évtizednyi munkát biztosan ad majd - igaz: már nem hozni, hanem vinni fogja a pénzt. Jelenlegi számítások szerint a következő években úgy 1 milliárd euróba kerül majd a bontás.

Pár nappal a reaktor hálózatról való leválasztása és a leállítás végrehajtása után az összes kábelt leválasztják a reaktorról, kicsavarják a reaktor fedelének csavarjait, és kinyitják a reaktort. Ezzel megkezdődik az ún végső beszüntetési szakasz, amely öt évig tart. Ez idő alatt a blokkban lévő 157 fűtőelemet kiemelik a reaktorból és hűtődokkokban helyezik el, ahol 3-5 évig vízhűtéssel elérik, hogy valóban kihűljenek az üzemanyagkazetták. 

Ami a nukleáris fűtőanyagból maradt, azt e lehűtést követően speciális konténerekbe teszik, és ezek az ideiglenes tárolók a doeli telephelyen várnak egészen addig, amíg a végleges, földalatti tárolás ideje el nem érkezik. Ezzel egyidőben, a leállítást követő években magát az erőművet is takarítják; kémiai fertőtlenítéssel igyekeznek minden radioaktív részecskét lemosni, eltakarítani az épület felületéről. Csak 5 év múlva kezdődik meg az a munkafázis, amit végleges leszerelésnek hívnak, s mely magában foglalja a reaktor belső részeinek levágását, lebontását is. Ez a folyamat alsó hangon 10-12 évet vesz majd igénybe. Ezután következik csupán az időközben szintén letakarított, sugármentesített többi épülettel együtt a tényleges bontás.

"A Doel 3-ban még 17-19 évig van munka” – mondja Peter Moens. Az atomerőmű igazgatója úgy véli, hogy az csak elméleti okoskodás, mely szerint, mivel a leállást követő első öt évben nem történik műszakilag, technológiailag helyrehozhatatlan beavatkozás a technológiába, ezért van még rá mód, hogy a Doel-3 mégis megmeneküljön, és újra termelésbe parancsolják. Az igazgató szerint ez már gyakorlatilag lehetetlen, hiszen nem csak úgy leállították a reaktort, hanem az előző években e deadline szerint tervezték meg a blokk működtetését - és nem csak hogy üzemanyagot nem rendeltek hozzá (ami Peter Moens szerint eleve, még "békeidőben" is 36 hónapot venne igénybe), de már a személyzet sincs meg hozzá, őket ki kellene képezni, ráadásul az elmúlt években az erőműben egyáltalán nem végeztek halasztásra vonatkozó továbbképzéseket.

A Doel a négy reaktorának majdani teljes leszerelése után sem tűnik el teljesen a helyi látképből - írja a Belgium Posten - mert akkor is ott marad a nukleáris hulladékraktár, amivel az Engie Electrabel úgy számol, hogy az még 80 év múlva is, tehát  még 2100-ban is látható lesz az Antwerpen közeli látképen.