Terry Leahynak, a brit Tesco Plc áruházlánc igazgatójának 2009 tavaszán ihlete támadt. Látván a bankok vergődését az akkor éppen a leghevesebben dühöngő pénzügyi válságban úgy gondolta, itt az ideje, hogy mint a legnagyobb brit kiskereskedelmi hálózat a Tesco betörjön a pénzügyi szolgáltatások titokzatos világába. Kiadta az ukázt: borzasztóan erős, ismert márkanevére alapozva a Tescónak létre kell hoznia egy új népbankot - írja Andra Felsted, a Bloomberg pénzügyi szakírója annak apropóján, hogy az ötletet, ami végül a Tescónak nem jött be, az amerikai Walmart most felelevenítette.

A Tesco és versenytársa a brit piacon, a J Sainsbury Plc szintén úgy gondolta, hogy a bankrendszer meggyengülését kihasználva betörhetnek a pénzügyi szolgáltatások zsíros profitot ígérő piacára, ám tíz év után már láthatjuk, hogy csak egy álmot kergettek. A Tesco leépíti jelzálog-hitelezését és számlavezetését, a Sainsbury azt fontolgatja, hogy eladja banki üzletágát. Eközben a világ legnagyobb boltlánca, az amerikai Walmart pénzügyi szolgáltató fintech startup céget alapított, és leigazolta a vezetésére a Goldman Sachs Group Inc. fogyasztói üzletágának első emberét. A "Bank of Walmart" sikeréhez azonban szükség lehet arra, hogy tanuljanak a két versenytárs sikertelenségének okaiból.

Kapcsolódó

A nagy ugrás

A Tesco és a Sainsbury először csak kis lépéseket tett a pénzügyi szolgáltatások terén. Az 1990-es években hozzáértő bankokkal társulva bevezette a hitelkártyákat, a hitelek és biztosítások közvetítését. Ezt követte a nagy ugrás, amikor a pénzügyi válság idején saját kezükbe vették pénzügyi üzletáguk irányítását. És itt kezdődtek a bajok.

A kiskereskedők alábecsülték a bankok működésének bonyolultságát és azt, milyen erős versenyben kell helyt állniuk a pénzügyi szolgáltatók piacán. Azzal, hogy egyedül vágtak bele a pénzügyi bizniszbe, ki kellett építeniük a saját rendszerüket, főként, hogy a Tesco teljes nemzetközi hálózatán akart nyomulni a pénzügyi szolgáltatásokkal. Ez elvonta a figyelmüket saját fő tevékenységüktől egy olyan időszakban, amikor a diszkontláncok, élükön a Lidllel és az Aldival rohamot indítottak piacuk megszerzéséért. Ráadásul ez volt az az időszak, amikor a szabályozó hatóságok a jövőbeni pénzügyi válságok megelőzése érdekében megszigorították a pénzügyi tevékenységek feltételeit, s ezzel növelték költségeit.

Becslések szerint a két áruházlánc nagyjából egy-egy milliárd fontot invesztált a banki ágazat fejlesztésébe, ami a Sainsburynél évi tízmilliós nagyságrendű üzemi eredményt, a Tescónál 150-200 millió fontot hozhatott nem számítva az egyszeri kiadásokat. Ez aligha az a dominancia a pénzpiacon, amit Leahy a népbank vízióját megálmodva várt.

A Tesco egyébként a magyar piacon is biztosít pénzügyi szolgáltatásokat: a vele együttműködő partnerektől többek között személyi kölcsönt, biztosítás, de akár jelzáloghitelt is lehet igényelni. Emellett nemzetközi pénzátutalásba is belevágott 2018-ban.

Szerényebb ambíciók

Úgy tűnik, a Walmart azzal kezdi, hogy tanul ezekből a hibákból. Például ahelyett, hogy egyedül vágna bele a nagy kalandba, a Ribbit Capital tőketársasággal összeállva alapította meg fintech vállalatát. Emellett arra számít, hogy nem saját erejéből fejleszti tovább az induló vállalkozást, hanem partneri együttműködésekkel és cégfelvásárlásokkal. Bár a konkrét tervekről keveset lehet tudni, de célzásokból arra lehet következtetni, hogy nem akarnak bankfiókokat nyitni és nem akarnak teljes körű pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó vállalatot üzemeltetni.

Brett Biggs, a Walmart pénzügyi igazgatója arról beszélt nemrégiben, hogy kifinomultabb, digitálisabb kínálatot akarnak nyújtani a vevőiknek pénzügyi téren, mint eddig tették, például csekkbeváltást és pénzügyi transzferek lebonyolítását. Az amerikai vállalatnak figyelnie kell arra, hogy ne kövesse el brit társai legnagyobb hibáját, azt, hogy elterelődött a figyelme fő tevékenységéről. Ezen a pályán ugyanis az Amacon Inc. online áruház az ellenfele, amely agresszíven terjeszkedik.

Volt, ami bejött

További tanulság lehet a Walmartnak az, amit a Tesco és a Sainsbury jól csinált. Nevezetesen az, hogy összekapcsolták törzsváráslói adatbázisukat a banki rendszerrel. A Tesco Clubcard például 20 millió tagot számlál, és amennyiben az ügyfelek hagyják adataik felhasználását, lehetőséget kínál a vásárlási szokások egyedülálló nyomon követésére. Egyben hasznos információt nyújt ahhoz, hogy elbírálják egy-egy ügyfél hitelképességét.

A Walmartnak nincs hagyományos törzsvásárlói programja, de az áruházi az online fogyasztói szokásokról irdatlan nagy adatbázissal rendelkezik. Az új Walmart+ tagsági rendszer, amely egyebek mellett ingyenes házhoz szállítást kínál további lehetőséget ígér a fejlődésre ezen a téren. Kitalálhatják, melyik pénzügyi szolgáltatás az, amit a vevőik a leghasznosabbnak tartanának. Ugyanakkor ez is mutatja a kihívás nagyságát. A brit áruházláncok óriási ügyféladatbázisuk ellenére elbukták a pénzügyi szolgáltatóvá válás kísérletét. A Bank of Walmart is a "Tesco Népbank" sorsára juthat.