Az amerikai kongresszus energiaügyi és kereskedelmi bizottsága beidézte Michael Hornt, a Volkswagen Group of America vezérigazgatóját, hogy megtudakolja: mit tudott a cég dízelautónak károsanyag-kibocsátási tesztjeit becsapó szoftverről. Horn 2014 elején vette át a posztot elődjétől, tehát jóval azután, hogy a VW 2008-ban megindította nagy pr-akcióját a dízelmotoros személyautók elfogadtatásáért az USA-ban. A botrány kirobbanása után felmentették, helyét november 1-jétől Winfried Vahland, a ©koda vezetője veszi át.

Az eseményt egy csokorra való internetes portál követte élőben. A Guardian értékelése szerint Tim Murphy, a bizottság vezetője világossá tette, hogy a vendég nem számíthat könyörületes bánásmódra. Tudni akarják, hogyan történt a csalás, ki a felelős, és miért tett olyat, amivel becsapta az amerikai autósokat. Ezek után Hornnak nem lehetett kétsége arról, mire számíthat.

Le akarták nyomni

A bizottság meg akarta alázni a vállalatát. Akart valakit, akit az egész skandalumért okolhat. A vezérigazgató bizonyára felkészült arra, hogy leszedik róla a keresztvizet. Nyilván úgy gondolja, hogy ez benne van a fizetésében. Nehezebb kérdés, hogy válaszaiban milyen konkrét információkat oszt meg hallgatóságával a VW felelősségéről. Minden kimondott szó alapot adhat ugyanis egy újabb kártérítési perhez.

A mélységes bocsánatkérés után végül elismételte, hogy 2014 tavasza óta tudomása volt arról, hogy gond lehet egyes autóik károsanyag-kibocsátási értékeivel, amit orvosolni kell. Azt is tudta, hogy az USA környezetvédelmi hatósága (EPA) milyen bírságokat szabhat ki, ha azt találja, hogy az autók jobban szennyezik a levegőt, mint az a gyártóik ígérik.

Sok mindent tudott

Az is tudatták vele, hogy az EPA képes a teszteket becsapó eszközök kiszűrésére. Tisztában volt azzal is, hogy cége mérnökei dolgoznak a probléma megoldásán, végül azt is tudta, hogy 2014 végére elkészült egy terv arra, hogyan lehetne összhangba hozni az autók motorjait a környezetvédelmi követelményekkel. Arról viszont csak 2015. szeptember 3-án szerzett tudomást, hogy az autókat csaló szoftverrel szerelték fel.

Ezt a kijelentését azonnal megkérdőjelezte a bizottság. Murphy nehezen tudja elképzelni, hogy az autógyártónál csak egy maroknyi ember tudott a svindliről. Horn azzal védekezett, hogy nem mérnök. Arra a kérdésre, amely a csaló szoftver működését firtatta, azért adott egy választ: a program érzékelte, hogy nem kormányozzák az autót, azaz egy helyben állva jár a motorja.

Ezt követően beszámolt arról, hogyan orvosolják a gondot a visszahívott autókon. Egyes esetekben csak a motorvezérlő szoftvert kell frissíteni, máskor viszont alkatrészcserére is szükség van. Szakértők szerint ez bepillantást ad abba, milyen bonyolult technikai problémáról van szó. Horn elismerte, hogy ha egyszerű lenne a környezetvédelmi követelmény teljesítése, akkor nem próbálták volna meg egy trükkel megkerülni.

23-78 milliárd dollár

Mielőtt az amerikai meghallgatás elkezdődött volna braunschweigi ügyészség házkutatást tartott VW wolfsburgi központjában és más helyszíneken. A hatóság emberei dokumentumokat és adathordozókat kerestek, amelyek segítenek felderíteni a csalás részleteit. A német ügyészség szeptember végén indított eljárást a társaság ellen. Az autógyártó közleménye szerint jelentős mennyiségű dokumentumot adtak át.

További rossz hír a VW-nek, hogy a Crédit Suisse becslése szerint a cég sokkal nagyobb kárt szenvedhet az ügy miatt, mint a BP a mexikói-öbölbeli 2010-es olajkatasztrófa miatt. Eszerint az utóbbi cég 50-55 milliárd dolláros kiadása helyett a VW-nek akár 87 milliárdba is kerülhet a csalás, de legkevesebb 26 milliárddal kell számolnia. Ez jóval meghaladja azt a 6,5 milliárd eurót (7,3 milliárd dollár), amelyet tartalékoltak az ügy költségeire.