Aligha kerülhető el, hogy a héten folytatódjanak a Boszniában kirobbant, sok helyen erőszakossá vált tüntetések annak ellenére, hogy a múlt heti megmozdulások nyomán négy kanton kormánya lemondásra kényszerült, beleérve ebbe a főváros, Szarajevó és Tuzla vezetőségét is - írja a bne régiós hírportál. A dühödt demonstrációkat a frissen privatizált vállalatok - köztük három vegyipari cég és egy fafeldolgozó - csődje váltotta ki, amelynek nyomán több ezer ember vesztette állását.

A szakértők egyetértenek abban, hogy az emberek joggal lázadnak a tehetetlen politikai és üzleti elit, a kaotikus politikai rendszer és gazdaságirányítás ellen. A múlt héten csak a felszín alatt izzó elégedetlenség kapott lángra - mondta Kurt Bassuener szarajevói politológus. Egy diplomácia forrás megerősítette a bne-nek, hogy a lázadás csupán a kilátástalan munkanélküliségre, a mindent átható korrupcióra és az impotens kormányzásra adott reakció.

Ötven százalék

A munkanélküliségi ráta Bosznia különböző vidékein 25 és 45 százalék között mozog. A fiatalok közében 50 százalék ez az arány. Az átlagos havi kereset ugyan 828 konvertibilis márka (423 euró, 131 ezer forint), ám a minimálbér ennek csupán a fele. (Bosznia a német márkát vette át fizetőeszköznek a kilencvenes évek elején - a szerk.) A GDP 2013-ban 0,5 százalékkal bővült és idén 1,5-2,0 százalék várható. Hol van ez a 2003 és 2008 között elért évi öt százalékos tempótól. Így aztán nem várható a jövedelmek növekedése.

Az ország három etnikumának elitje képtelen megosztozni az ország vezetésén. A főként muzulmán hátterű koalíciók folyton átalakulnak, a kormányok mögött egymásnak betartó bürokraták ülnek. Mindezek nyomán a törvény-előkészítés csiga lassúsággal folyik, a döntéshozatal nélkülözi a hatékonyságot. Egy megfigyelő szerint a boszniai állam valamivel kevésbé életképes, mint a libanoni. Libanon egy másik olyan ország, amelynek egy etnikai konfliktus után kellene talpra állnia, de képtelen erre.

Kétbalkezes beavatkozás

Sokan kárhoztatják a gazdasági összeomlásért a privatizációt, amelyet az ENSZ erőltetett rá Boszniára. Ugyanakkor joggal vethető fel a kérdés, hogy meddig támogathatta volna a kormány az életképtelen állami vállalatokat. Ezzel együtt a privatizáció folyamata, akárcsak a régió más országaiban, Bosznában sem igazán nyerte el a társadalom tetszését.

A megfigyelők megkérdőjelezik, hogy a lázongások spontán robbantak-e ki. Miért pont most? - teszik fel a kérdést, amire az egyik lehetséges válasz az, hogy a kormánytól viszonylag távol álló politikai frakciók szították fel a parázsló elégedetlenséget. Ezzel akarnak nyomást gyakorolni a hatalom húsos fazeka körül ülő pártokra, ám kérdéses, hogy a kezükben tudják-e tartani a tiltakozások irányítását.

Csináljanak már valamit!

Vannak jelei annak, hogy a demonstrációkat túszul ejtették az öncélú randalírozásra hajtó csoportok. A gond az, hogy a szomszédban: Romániában és Bulgáriában is bukott bele kormány az elmúlt időszakban társadalmi tiltakozásokba, ám ez semmit sem változtatott a politikai rendszer működésén.

Nagy különbség ugyanakkor, hogy Boszniában még jelen van a nemzetközi közösség, amely talán most rábírhatja a feleket, hogy hozzanak tető alá egy az országot kormányozhatóvá tevő alkotmányos reformot. Christian Schwarz-Schilling, Németország korábbi boszniai megbízottja azonban kétségeket fogalmazott meg ezzel kapcsolatban a Deutsche Wellének nyilatkozva.

Schwarz-Schilling úgy látja, hogy a nemzetközi közösség, akárcsak Ukrajna esetében, az események után kullog. Felhívja a figyelmet arra, hogy az 1995-ben elfogadott daytoni békeszerződés feljogosítja az ENSZ-et, hogy a saját kezébe vegye az ország irányítását. Szerinte éppen ezt kellene tennie.