- Látszólag minden rendben van az európai betétbiztosítások összehangolása ügyében. Minden országban egyaránt 100 ezer euróig védi a betéteseket az illetékes betétbiztosítási szervezet és a kifizetések határideje is egységes. Miért kell akkor aktívabbnak lenni az EFDI-nek? Miért kellett a főtitkár személyében egy új funkciót és tisztséget létrehozni 2018 áprilistól?
- Egy éve döntött a szervezet vezetése egy új stratégia kidolgozásáról, amelyet egy sor aktuális követelmény tett elkerülhetetlenné. Röviden: azt lehet mondani, hogy az egységes európai betétbiztosítás igencsak vitatott területnek számít, sőt, még abban sincs teljes egyetértés a tagországok között, hogy mi tekinthető betétnek. A szervezetnek uniós és unión kívüli országok is a tagjai, mintegy hetvenen. Érdekes módon a nem uniós tagok (mint például Örményország) gyorsabban és készségesen elfogadják az egységesülő szabályokat, mint az uniós tagországok. Ez részben érthető, hiszen ők az uniós tagság felé tartanak, és meg akarnak felelni az uniós előírásoknak. A jelenleg érvényben levő betétbiztosítási irányelveket 2019 közepéig felül kell vizsgálni, s vannak érzékeny pontok, ahol jelentősek a véleménykülönbségek.
Kapcsolódó
- Alapkérdésekben is vannak feszültségek, vagy csak a részletekben különböznek az álláspontok?
- Alapkérdésnek tekinthető a kockázati alapú díjfizetés vagy a határokon átnyúló banki szolgáltatásokhoz kapcsolódó betétbiztosítás is. Mindez a közös európai betétbiztosítási rendszer (European Deposit Insurance Scheme - EDIS) kidolgozásához és bevezetéséhez kapcsolható. A kérdés, most az, hogy az európai országok miként osszák meg a bankszektor kockázatait.
- Wolfgang Schauble, Németország korábbi pénzügyminisztere a teljes kockázatmegosztás ellen érvelt. Ez ugyanis a gyakorlatban azt jelentené, hogy adott esetben a német bankoknak kellene kimentenie a gyengébb görög, olasz és portugál versenytársaikat. A választásokat követően az új német kormány változtatott-e hozzáállásán? Van-e remény arra, hogy létrejön az új betétbiztosítási rendszer?
- Éppen ez az egyik legfőbb feladata az EFDI-nek és nekem is. A szakma és az Európai Unió érdeke is az, hogy érvekkel és tényekkel tudjuk felhívni a figyelmet olyan részletkérdésekre, amelyeket a döntéshozók nem látnak át, de az új rendszer hatékony működését ásnák alá. A központi alapból történő kifizetést egy brüsszeli testület hagyná jóvá, de lehetősége lenne megtagadni azt, ami viszont a betétesek bizalmát erodálná. Ez a javaslat nagyobb pénzügyi terhet hagyna a tagállamok vállán abban az esetben, ha ki kell menteni egy bedőlt bankot.
- A főtitkári munka tehát egyrészt a jövendő szabályozás előkészítése és az uniós jogszabály-előkészítő bizottságokkal való kapcsolattartás, és azok tájékoztatása lesz. Van-e kellő háttere és "nyomatéka" az EFDI-nek hogy a tagok érdekeit képviselje?
- A szervezet már 2003 óta jelen van, de a mostani helyzet kétségtelenül más, mint mondjuk a 12 évvel ezelőtti. Éppen ezért választott meg rendkívüli közgyűlésünk egy öttagú menedzsmenttestületet hogy hatékonyabban tudja az uniós érdekeket képviselni és összehangolni. Az EFDI különböző szakbizottságai már eddig is több javaslatcsomagot, úgynevezett nem kötelező iránymutatásokat dolgoztak ki, de ezek jórészt a fiókban maradtak, pedig a bizottság és az Európai Bankhatóság (European Banking Authority- EBA) eddig is igényt tartott a szakma véleményére, különösen igaz ez a betétbiztosítási irányelv küszöbön álló felülvizsgálatára.
- Mi az, ami a 100 ezer eurós kártalanítási összeghatáron felül már most is működik és mi várható?
- Megoldottnak tekinthető az, hogy a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásoknál is érvényes legyen az egységes kifizetési korlát és a gyors kártalanítás. Minden országban 2024-re hét munkanapon belül ki kell fizetni a beragadt betéteket, és már most összehangoltnak tekinthető a betétbiztosításról szóló tájékoztató szöveg is.
- Ez utóbbi ugyan működik, de az előírt szövegtől nem lehet eltérni, így sok a félreértés ezzel kapcsolatban. Ez másutt is így van?
- Nincs igazán különbség az uniós országokban: az emberek a szöveg olvastán a bankok helyett az ott működő betétbiztosítási szervezetet ostromolják levélben és telefonon, akkor is, ha a banki ügyeiket szeretnék intézni. Az is előfordul, hogy 100 ezer eurót szeretnének felvenni, mondván: az mindentől függetlenül jár nekik.
- Volt-e különbség a nyugat-európai és magyar betétbiztosítási rendszer között? Olyan eltérésekre gondolok, amelyek most is fejtörést okoznak Önöknek és az unió pénzügyi vezetőinek.
- Ilyenek persze vannak. Elég itt arra utalni, hogy míg a kelet európai országokban a betétbiztosítási alapokat a pénzügyi krízist megelőzően feltöltötték, addig nyugaton többnyire csak 2014-től indult el ez a feltöltés, ami 2024-ig tart. Így alakult ki aza furcsa helyzet, hogy a keletiek - gondolok itt a román, a bolgár, a cseh, a lengyel vagy a magyar rendszerre - pénzügyileg felkészültebbek voltak a krízisre.
- A magyar Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) az elmúlt évtizedekben rendre jól teljesített - jórészt az Ön vezetése alatt. A kisebb csődöket, takarékpénztári bedőléséket olajozottan oldották meg, és a 2015-ös nagy csődhullámot is jól tudták kezelni. Mostani kinevezése tekinthető ennek egyfajta elismeréseként is?
- A szakmában az OBA-nak jól csengő neve van és ez évtizedekre nyúlik vissza. Az OBA szakmai stábja eddig is híres volt az innovatív megoldásairól, amelyekkel kis szervezet lévén valóban jól tudta menedzseltni a közelmúlt tagintézeti bukásait, gyorsan és zökkenők nélkül folytak a kártalanítások. Jó néhány külföldi szakember járt nálunk tanulmányúton ezek miatt. Amennyiben ennek köze van a kinevezésemhez, akkor ez a korábbi munkatársaim érdeme és munkájuk elismerése is egyben.