Amikor már azt gondolnád, hogy a helyzet nem romolhat tovább, de ez most éppen megtörténik - kezdi beszámolóját az OilPrice neves gázpiaci szakértője, Irina Slav annak kapcsán, hogy Kína bejelentette, hogy 861 400 köbméteres új termelési rekordot ért el a "Fire Ice" kitermelésében.

A Dél-kínai tengeren február közepe és március közepe közti időszakban valójában két rekordot is átírtak: a legnagyobb kinyert teljes mennyiség mellett az egy nap alatt kitermelt legnagyobb mennyiséget is. Utóbbi - a Természeti Erőforrások Minisztériumának nyilatkozata szerint 287 ezer köbméterre nőtt. A két friss termelési adat alapján a próbaidőszakot sikeresnek minősítették, mely "szilárd műszaki alapot teremtett a kereskedelmi hasznosításhoz".

Kapcsolódó

Az Oilprice szakértője szerint bár a közölt értékek globális méretben nem tűnnek soknak, de

ez a világ olaj- és földgázellátására nézve nagyon-nagyon rossz hír.

Lángoló jég

A metán-hidrát, vagy ahogyan hétköznapi nevén jobban ismerik: az égő vagy lángoló jég valójában nem a korai Steven Segal film címének magyarra fordításából ered. Hanem annak az igen egyszerű, mégis különleges anyagnak a legfőbb ismérvét foglalja össze, amit még az 1960-as években a Szovjetunió "örök fagy birodalmában" lévő észak-orosz területeken találtak meg először. A hivatalosan metán-klatrátnak is nevezett anyag igen alacsony hőmérsékleten és nagy nyomáson képződik, és bár úgy néz ki, mint a jégkristályok, molekuláris szinten nézve az látható, hogy metán molekulákat zárnak "ketrecbe" vízmolekulák. Mára kiderült a zárványvegyületről az is, hogy a természeben jellemzően nem is a fagyos tundrán, hanem az óceán fenekén képződik nagy mennyiségben.

Az a furcsa tulajdonsága lett a becenév-adója, hogy jégként meggyújtható. Ennek magyarázata, hogy ha a környezetében a nyomás csökken és/vagy a hőmérséklet emelkedik, a víz és a metán elválik egymástól, és rengeteg gáz szabadul fel, ami éghető. Ugyanakkor éppen emiatt óriási kockázattal is jár a metán "kiszabadítása", mivel ez a gáz rendkívül illékony, a légkörbe kerülve azonban a szén-dioxidénál huszonötször erősebb az üvegházhatást képző potenciája van. (A globális klímavédelmi fogatókönyvek összeállításánál eddig nem igazán számoltak a metánnal - írtuk tavaly májusban, pedig azáltal, hogy 2014 óta drasztikusan emelkedik a légkörben mért szintje és a növekedési ütem fokozatosan gyorsul, boríthatja a szén-dioxidra - és az utóbbi években legfeljebb a kén- és nitrogénoxidokra is figyelő klímastratégiákat. A friss mérések szerint az emberi tevékenység hatására jelentkező, úgynevezett antropogén metán a globális metánkibocsátás mintegy feléért - 48 százalékáért - felelős.)

Egyetlen köbméternyi "égő jég" akár 160-200 köbméternyi gázt képes "termelni". De annak köszönhetően, hogy a hidrátok csak abban a környezetben stabilak, ahol képződtek, bő fél évszázada az oroszok nem igazán tudtak vele mit kezdeni. Nem is nagyon akartak, mivel a hagyományos kőolaj- és földgáz-lelőhelyek technológiai igényével szemben a jégből gázt kinyerő technológia rendkívül nehézkesnek, illetve energiaigényesnek tűnt.

Az elmúlt 15 évben a mélytengeri lelőhelyek felkutatásával azonban az anyag ismét az érdeklődés fókuszába került. Mára általános tudományos vélekedéssé vált, hogy a metán-hidrátként is ismert anyag - amely valószínűleg a világ utolsó nagy szénhidrogén-alapú üzemanyagforrása - az óceánok fenekén, különösen a kontinentális talapzat szélén képződik hatalmas mennyiségben. Ennek méretét egyelőre nem ismerjük pontosan, de a tudományos feltételezések szerint akár a Föld valaha volt földgázkészletének 2-10-szerese is lehet ez a mennyiség.

Íme a jövő üzemanyaga?

A felhasználhatóság technológiai akadályai miatt ez elsősorban olyan országok fantáziáját mozgatta meg, ahol a "fire ice" megtalálható, de lokálisan erősen korlátozottak a hagyományos, ismert természetes energiaforrások. Japán, Dél-Korea és India mellett Kína is éppen ilyen, sokat is invesztáltak az utóbbi években a kutatásokba. Sőt, Kínának arra is volt ereje, hogy a Dél-kínai tengeren kizárólagos jogot formáljon - és érvényesítsen - a felszín alatti természeti energiaforrásokhoz való hozzáféréséhez.

Az elmúlt évtizedben jelentős metán-hidrát lelőhelyeket találtak az Egyesült Államokban (Észak-Alaszkában és a Mexikói öbölben is), illetve Kanadában, sőt, a becslések szerint a Fekete-tenger mélyén is lehet úgy 25 trillió köbméternyi belőle, természetesen megkötött állapotban. A jövő üzemanyagáról eddig úgy írtak a tudományos publikációkban, hogy elismerték: a gázhidrátokból földgázt kivonó technológiája gyorsan fejlődik, de a kereskedelmi méretű kiaknázási szint elérését legkorábban 2025-re prognosztizálták. Ez a céldátum mos már egyáltalán nem biztos.

Az OilPrice cikkírója szerint a "lángoló jég" ugyan még nem a világ energiarendszerének a látható szereplője, de ha rövidesen azzá válik, alaposan megváltoztatja majd a nemzetközi olaj- és gázpiacot. Annál is jobban, mint ahogyan az utóbbi hónapokban a koronavírus járvány kitörése megváltoztatta. A világ gázhidrát készlete Slav becslése szerint százezer és 1,1 millió exajoules (EJ) között lehet. Egy EJ számokban kifejezve egy kvintillion Joule-t jelent, vagyis: 1 EJ = 1 000 000 000 000 000 000 J. Gyakorlatiasabb összehasonlítás szerint, ha el akarjuk képzelni az új gáz rendelkezésre álló mennyiségét, akkor azt érdemes a világ teljes éves energiafogyasztásához viszonyítani. Ez 2014-ben ez nagyjából 500 exajoule volt.

"Lehet, hogy évszázadokra elegendő gázon ülünk" - írta cikkében a gázipari szakértő.

Oda fognak érni

Az első nagy kitermelési kísérlet eredménye Kínában 2017-ben az volt, hogy két hónap alatt 300 ezer köbméternyi égő jeget bányásztak ki. Ez nagyságrendileg éppen az a mennyiség, amit most az egyetlen napos rekordként beállítottak. A fejlődési tempó óriási, a minisztériumi konklúzió az, hogy Kína a gázhidrát-kísérletekkel mostanra el is jutottak odáig, hogy meglegyen a "szilárd műszaki alap" az új típusú gáz kereskedelmi hasznosításhoz.

Valószínűleg ez az utolsó, amit a világ bármely részén utoljára hallani akar bármelyik hagyományos gáztermelő vállalat, de az OilPrice szakírója úgy látja, hogy Kína most már valóban odaérhet ehhez a határhoz. Ráadásul súlyosabb és mélyebb strukturális változások kezdetét jelentheti ez, mint amikor a palagáz-forradalom az ezredfordulót követően, néhány év alatt az Egyesült Államokat a nettó importőr helyzetéből az exportáló pozícióba katapultálta, mivel a kínai határátlépés akkor zajlik, amikor a gázipari árakat globálisan alacsonyra nyomta a szokatlanul alacsony kereslet és a túlzott kínálat igen ritka kombinációja.

Ezért 2020 már biztosan csúnya évként kerül majd be az energiaipari annalesekbe; az iparág nagy cégei a válságra készülve visszahúzódnak. Ilyen helyzetben az, hogy Kína megkezdi a gáz-önellátása felépítését, a szektor amúgy is megroggyanó pozícióit rontja tovább.