Az 1948-as Párizsi Autószalonon Vincent Auriol, köztársasági elnök jelenlétében rántották le a leplet a Citroën 2CV modellről, amely nagy meghökkenést keltett a jelenlévő tömegben. Míg egyesek kicsúfolták szokatlan megjelenése miatt, mások az összes olyan tulajdonságot megtalálták benne, melyek sok más modellből még hiányoztak, mint például az egyszerűség, a könnyedség, az agilitás, a kényelem, vagy a sokoldalúság. Már az első napoktól kezdve nagy számban érkező megrendelések igazolták a márka és tervezők jövőbe mutató elképzeléseit.

André Lefebvre, a Citroën tervezőirodájának vezetője számos leleményes technológiai megoldással látta el a 2CV-t, melyek akkoriban egyedülállóak voltak: elsőkerék-hajtás, lágyrugózású, rugalmas felfüggesztés, kéthengeres, léghűtéses motor. A hatalmas népszerűségnek örvendő Citroën 2CV igazi társadalmi jelenséggé vált: a földművelőktől kezdve a papokig, a családapáktól kezdve a diákokig, mindenki által kedvelt autó kivételes karriert futott be 42 év alatt. Egészen 1990-ig több mint 5,1 millió példányban kelt el (beleértve a kisteherautókat is). A Citroën "Kacsa" még ma is ikonnak számít, és világszerte számtalan gyűjtőt toboroz maga köré.

Kapcsolódó

A nagy-kis előd

1936-ban született meg a 2CV előfutára, a TPV (Toute Petite Voiture, vagyis "nagyon kicsi autó") projekt. Az volt a célja, hogy a gépkocsi egy általánosan elterjedt termék legyen, amely hasznos a mezőgazdasági munkában, és széles körben elérhető. A cég akkor tűzte ki ezt a célt, amikor az autó még luxuscikknek számított.

"Négy személy és ötven kiló burgonya vagy egy hordó szállítása, 60 kilométer/óra csúcssebességgel" - így szólt a korabeli mottó a tervezéskor. Az eredményben is tettenérhető lett a vezérelv, mivel az autó saját tömege 370 kilogramm, költsége pedig a 11 CV modell egyharmada volt.

A kocsinak csak egy fényszórója volt, mivel az akkori jogszabályok még nem követelték meg a két fényszóró használatát. Már 1939-ben mintegy 250 nullszériás modell állt készen a Párizsi Autószalonra, melynek megrendezését azonban a hadüzenet miatt le kellett mondani. A gépjárműveket szándékosan megsemmisítették vagy elrejtették.

Ezek közül csak négy gépkocsi került vissza később a márkához. Közülük a restaurált modell a Retromobile kiállításon látható. A másik hármat 1994-ben a Citroën La Ferté-Vidame településen működő tesztközpontja területén, egy gazdaság megközelíthetetlen padlásterében találták meg.

Forradalom az utcán és a közutakon

1968 májusában, miközben egy teljes generáció vonult az utcákra Párizsban, nagyobb szabadságot követelve, a Citroën bemutatta a korát megelőző szabadidő-autóját, a Méharit. A Dyane 6 platformjára épült, tipikus éppen nem nevezhető kabrió majdnem úgy nézett ki az akkori utakon, mint egy azonosítatlan guruló tárgy. Ennek az autó meglepő megjelenése, valamint friss, felszabadult és egyszerű stílusa volt az oka, amely merőben eltért a hagyományos kabriók stílusjegyeitől.

A sokoldalú, praktikus és egyben gazdaságos Citroën Méhari ideális társ egy tengerparti kiruccanáshoz. Ez elsősorban az ABS műanyagból készült, ötletesen kialakított karosszériájának köszönhető, ami nagyon könnyűvé teszi az autót (525 kilogramm), érzéketlen a korrózióra, és nagynyomású vízsugárral mosható. A rendkívüli variálhatóságával és popos színeivel kifejezetten barátságos és optimista kisugárzású, különc megjelenésű kis Citroën nagy sikert aratott, és azonnal népszerűvé vált az emberek körében.

A Méhari. A fotó forrása: Citroen.

A szabadságot és az egyszerű, gondtalan életformát jelképező Citroën Méhari rövid idő alatt társadalmi jelenséggé vált. Ennek köszönhetően a filmművészetben (többek között a rendkívül népszerű "Csendőr" sorozatban, Louis de Funès-szel) és a világ autóversenyein (például 1969-ben a Raid Liège-Dakar-Liège, 1970-ben a Raid Paris-Kaboul-Paris) is nagy karriert futott be. Ebből a modellből közel 20 év alatt, 1987-ig 145 000 példányt gyártottak.

A Citroen ma már nem önálló márka, hanem a Peugeot-val együtt alkotja a PSA konszernt.

A fotó forrása: Citroen.