Az egyedi energia- és hőtermelési megoldásokban jártas, a német nehézipar igényeihez is igazodni képes energiatermelő és -szolgáltató Steag összeállt a Thyssenkrupp-pal, és olyan projektet álmodtak meg Duisburg-Walsumba, amivel egy csapásra megoldhatóvá válik az acélipar dekarbonizációs feladványa. Ahogyan arról az energetikai cég közleményében beszámol: zöld hidrogén gyárat és tárolókapacitást építenének - közvetlenül az EU legnagyobb acélgyártó helyén, a duisburgi acélgyár közelében.
A HydrOxy Hub Walsum projekt lényege, hogy a Thyssenkrupp Steel Europe és a Steag közösen építenek egy 500 megawattos (MW), elektrolízisen alapuló hidrogénüzemet, és miközben a gyár "termékét" az acélgyártásban a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus letörésére használják majd fel, a folyamat elején - ahhoz, hogy a hidrogén környezettudatos folyamat eredménye lehessen -, a vízbontáshoz szükséges energiát is nap-, illetve szélenergiából biztosítják majd. A német napenergia magazin azt is kiszámolta, hogy amennyiben a tervezett beruházással nem lesz fennakadás, és az építkezés kezdetéhez szükséges végső döntés is megszületik két éven belül, az elektrolizáló 2025-ben már bekapcsolható állapotba kerül.
Ehhez ugyan még sok, különböző csillag szerencsés együttállása szükséges, de a kalkulációba az is beleszámolódik, hogy a Steag a zöld hidrogén termeléshez szükséges betáplálási potenciált is biztosítja. Vagyis: az energiatermelő cég megépíti és beszerzi a szükséges mennyiségű megújuló energiát is az üzemhez. Ezzel kapcsolatban a Thyssenkrupp-nak is van tennivalója, hiszen a villamos energia egy részét az épületek tetejére telepítendő napelemekből nyerik majd - ehhez az installáláshoz pedig az acélgyárnak biztosítania kell a megfelelő terepet.
A duisburgi karbonsemleges acélgyártás ötlete nem a semmiből jött: a versenyképesség megtartásának egyik zálogként tekintenek rá Európa-szerte (aminek az is része, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésre az energiatermelő szektor után éppen a nehéziparnak ez az ága kerül sorra; a karbonkvóta-rendszer következménye, hogy amelyik vas és acélmű nem csökkenti a karbon-lábnyomát, az súlyos terhet vesz a nyakába - ahhoz hasonlót, mint a szénerőművek, melyek a karbonadó miatt lassan végleg kiszorulnak az energiamixből). A Steag és a Thyssenkrupp most azon dolgozik, hogy a zöld hidrogén beruházást fontos, közös, európai érdekű projektként (IPCEI) fogadtassák el, hiszen így jelentős források szerezhetők szövetségi és állami, de akár EU-s alapokból is.
A walsumi HydrOxy Hub projektnek erre jó esélye van, hiszen nem pusztán a német energiaátmenet Jolly Jokerének számító zöld hidrogént húzza be a képbe, hanem ezt úgy is teszi, hogy az "új anyag" termelési és fogyasztási oldalán is érdekelt. Ami azt jelenti, hogy egy ilyen beruházás attól függetlenül is óriási lépés lehet a dekarbonizációban, hogy mire megépül, lesz-e kész hidrogén hálózat a régióban vagy az országban - avagy sem. Így a projekt nem kizárólag az IPCEI finanszírozású beruházásként valósulhat meg; a projekt menedzsere, Kevin Galle elárulta, hogy az eljárás kimenetelétől függetlenül folyamatosan vizsgálják a projekt megvalósíthatóságát.
Ráadásul a Thyssenkrupp néhány hónapja jelentette be, hogy rárepül a német kormány zöld hidrogén termelését stimuláló elképzeléseinek megvalósítására, és a saját elektrolizációs termelési kapacitását évi 1 GW-ra tornássza fel.