Oroszország második legnagyobb olajipari vállalatának uniós kilátásai azonban egyre inkább veszélybe kerülnek, mivel az orosz nyersolaj és olajtermékek elleni szankciók életbe léptek, és egyre nagyobb a gyanakvás minden Moszkvához kötődő vállalkozással szemben - írja a Politico. Miközben az EU szankciókat zúdított olyan vállalatokra, mint a Gazprom Nyeft, a Rosznyeft és a Transnyeft, a magántulajdonban lévő Lukoil nagyrészt sértetlen maradt.
A Lukoilnak nagyon jó lobbija van. Brüsszelben és Európa-szerte vannak támogatóik. Meggyőzték az európai döntéshozókat, hogy a vállalat támogatja Ukrajnát, és a Lukoil vezetősége ellenzi a háborút
- mondta Martin Vlagyimirov, a bolgár Center for the Study of Democracy agytröszt vezető energiakutatója.
Hatalmas nyereséget termel a cég
A tavalyi év első kilenc hónapjában 648 milliárd rubel (2268 milliárd forint) nettó nyereséget ért el, több mint kétszer annyit, mint 2021 azonos időszakában. A túlélés azonban kényes „lábmunkával” járt mind Moszkvában, mind Brüsszelben.
A vállalat sablonosan reagált az orosz invázióra. Egy márciusi nyilatkozatban a Lukoil igazgatótanácsa „legmélyebb aggodalmát fejezte ki az ukrajnai tragikus események miatt”, és a fegyveres konfliktus mielőbbi befejezésére szólított fel.
A Kreml és a az olajcég között feszültség van, de álmomban sem nevezném a Lukoilt disszidens vállalatnak, hiszen nincs olyan orosz olajvállalat, amely mögött nem Moszkva védelme állna
- jegyezte meg Vlagyimirov.
A Lukoil alapítója, Vagit Alekperov májusban megkapta a Hazáért Érdemrendet Vlagyimir Putyin orosz elnöktől, egy hónappal azután, hogy lemondott vezérigazgatói tisztségéről, miután számos ország, köztük Ausztrália és Kanada, valamint az Egyesült Királyság szankciókkal sújtotta Moszkvát. Bár sem Alekperovot, sem a Lukoilt nem érintették az uniós szankciók, a vállalatot 2014 óta amerikai szankciók sújtják.
A Lukoli és a Kreml kapcsolata
Szeptemberben a Lukoil elnöke, Ravil Maganov ugyanazon a napon zuhant ki egy moszkvai kórház ablakából, amikor Putyin látogatást tett az olajcégnél. A vállalat csupán annyit közölt, hogy Maganov „súlyos betegség következtében elhunyt”. Adnan Vatansever, a londoni King's College vezető oktatója és Oroszország energiaügyi szakértője szerint az valószínűsíthető, hogy a jelenlegi vezetés még inkább a Kremlhez igazodik majd.
A vállalat visszautasította, hogy bármely ország befolyása alatt állna, közleményében azt írta:
A Lukoil egy nemzetközi magántulajdonban lévő vállalat, amelyben nincs állami részesedés. Nem vesz részt semmilyen politikai folyamatban egyik országban sem, ahol jelen van.
Egyértelmű, hogy a Lukoilt másképp kezelik, mint állami tulajdonú riválisát, a Rosznyeftet, amelyet az adósságfinanszírozás uniós tilalmával sújtottak, és amelynek vezérigazgatója, Igor Szecsin „az orosz politikai elit egyik legbefolyásosabb tagjaként” uniós szankciók hatálya alatt áll.
Míg a nagy orosz energetikai vállalatokról az EU belső viták tárgyát képezik a szankciókról, jelenleg nem folytatnak ilyen vitákat a Lukoilról - mondta egy ilyen tárgyalásokban részt vevő uniós ország diplomatája. Egy másik diplomata is megerősítette, hogy a Lukoilról folytatott tárgyalások elakadtak.
Az orosz szervezetek lobbistáit felfüggesztették az EU átláthatósági nyilvántartásából, és hivatalosan megtiltották nekik, hogy közvetlenül hozzáférjenek az uniós intézményekhez, de a Lukoil közvetve még mindig jelen lehet. A vállalat a Bizottság átláthatósági nyilvántartása szerint legalább három uniós tagszervezet tagja, amelyek közül a legjelentősebb a FuelsEurope, az iparági lobbicsoport.
Alain Mathuren, a FuelsEurope kommunikációs vezetője megerősítette, hogy a Lukoil továbbra is tagja a csoport döntéshozó testületeinek, aktívan részt vesz a szakpolitikai munkacsoportokban, és rendszeres tagdíjat is fizet. Mathuren hozzátette, hogy a vállalat „rendkívül diszkréten” viselkedett Oroszország inváziója óta. Miután a Lukoil közzétette márciusi nyilatkozatát, nem volt további vita a vállalatnak a lobbiból való kirúgásáról - mondta Mathuren.
A Lukoil közölte, hogy a jogszabályoknak megfelelően kizárólag az alaptevékenységével kapcsolatos kérdésekről, annak környezetvédelmi és társadalmi vonatkozásairól, valamint az energiabiztonságról folytat párbeszédet a tevékenysége szerinti országok állami szereplőivel.
Jól kidolgozott stratégia
A háború előtt a Lukoil jól helyezkedett el az Unió piacán, mivel három nagy finomítót birtokolt Olaszországban, Bulgáriában és Romániában, valamint 45 százalékos részesedést egy másik hollandiai finomítóban, több száz benzinkutat Romániától Belgiumig, és egy jövedelmező genfi székhelyű kereskedelmi részleget, a Litascót.
Ez a történet azonban megváltozott, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. A Litascót mélyen érintette a háború, mivel a bankok visszavonták hitelkereteiket, ami tátongó likviditási válságot okozott. A Lukoil kénytelen volt egymilliárd dollárt vagy annál is többet kifizetni, hogy a kereskedelmi részlegének kötelezettségeit kiegyenlítse. A vállalat most már csak orosz fosszilis tüzelőanyagokkal kereskedik, és a teljes munkaidőben Dubaiba való költözést fontolgatja - tette hozzá egy forrás a Politiconak.
Almost a year after Moscow's full-scale invasion of Ukraine, most Russian energy companies are pariahs in the EU.
— POLITICOEurope (@POLITICOEurope) January 20, 2023
That is, except for Lukoil. For now.https://t.co/RYSJxnuPd3