Csak hat hete vezeti a Tescót Dave Lewis vezérigazgató, ám máris azon kell morfondíroznia, hogy a nagyvállalat milyen brit és nemzetközi érdekeltségeinek eladásából szerezhetnének elegendő forrást a 95 éves cég gondjainak orvoslására - írja a Reuters hosszabb elemzésében. Az első számú megoldandó feladat az adósságok és a céges nyugdíjalap hiányának finanszírozása, csak ezt követheti az áruházi eladások javítása.

Egyes elemzők úgy vélik, hogy el lehetne kerülni vagyon egy részének értékesítését, ha a vezetőség a részvényesekhez fordulna, azaz a Tesco új részvényeseket bocsátana ki. Ezzel egyes becslések szerin legfeljebb hárommilliárd fonthoz (4,8 milliárd dollár) juthatnának, ám a befektetők meggyőzése nem lenne könnyű feladat. Súlyos árnyékot vet ugyanis az áruházláncra, hogy nemrégiben kiderült: egyes alkalmazottai kozmetikázták negyedéves pénzügyi jelentésüket.

Emellett sok részvényes előbb látni szeretné a bolti eladásokat felpörgető reformterveket, csak aztán nyúlna a zsebébe. A részvénykibocsátás csak a részletes új stratégia benyújtása és a cég profiljától távol álló vállalkozások eladására tett kísérlet után jöhet szóba - véli David Herro, a Harris Associates szakértője. Ez a befektetési vállalkozás nemrégiben háromról egy százalékra mérsékelte Tesco-részesedését. Harris elemzője ugyanakkor úgy véli, hogy az áruházláncnak igazából csak akkor lenne szüksége a friss kibocsátásból befolyó pénzre, ha Nagy-Britanniában teljesen összeomlana üzemi eredménye.

Messze a céloktól

A nyomás ugyanakkor nagyon nagy a Tesco vezetőségén. A cég adósságállománya 6,6 milliárd font, ami 3,2-szerese üzemi cash flow-jának, miközben a vállalat 2,5-szeres szorzót tartana jónak - derül ki a Morgan Stanley elemzéséből. A Reuters adatai szerint az adósság/tőke arány 0,76 szemben a kiskereskedelmi ágazat 0,53-as medián átlagával. A nyugdíjalap hiánya 3,2 milliárd font, ami jóval több a tavalyi 2,4 milliárdnál. Eközben csökken a profit, ezért a hitelminősítők azzal fenyegetőznek, hogy lerontják a cég adósságainak besorolását.

A bajok szakértők szerint az ezredfordulón kezdődtek, amikor a Tesco akkori vezetése úgy döntött, hogy a hazai befektetések folytatása helyett ázsiai és kelet-közép-európai és egyesült államokbeli terjeszkedésbe kezdenek. (Az USA-ból azóta súlyos veszteségek után kénytelenek voltak kivonulni.) Eközben lassan reagáltak az átalakult vásárolói szokásokra, így Nagy-Britanniában satuba kerültek: "alulról" a diszkontláncok, főként az Aldi és a Lidl, a piac felső szegmenséből a Waitrose, a Marks & Spencer és mások szorongatják.

Melyik ujjamat?

A Tesco nehéz döntés előtt áll: valamelyik ujját mindenképpen meg kell harapnia, ám igen nehéz eldönteni, melyiket. Az áruházlánc legértékesebb leányvállalatai Dél-Koreában és Thaiföldön működnek. A Morgan Stanley úgy becsli, hogy ha bevezetnék ezeket a tőzsdére, akkor az előbbi piaci értéke 3,2-4,9 milliárd font, az utóbbié 4,3-7,2 milliárd font lenne.

Magyarországot is érintheti, ha szóba kerülne a kelet-közép-európai Tesco-leányok - vagy egy részük - értékesítése, ám az elemzők nem adnak ennek nagy esélyt. Ebben a régióban ugyanis legfeljebb néhány helyi piaci szereplő jöhetne szóba vásárlóként.

A Morgan Stanley az ír leányt nem számítva összesen 10,2-17,3 milliárd fontra teszi a Tesco külföldi áruházláncainak értékét. Ezt egészítik ki a hazai érdekeltségek, köztük a klubkártyarendszert kezelő Donnhumby adatfeldolgozó, a Giraffe vendéglőlánc, illetve a Harris & Hoole-ban lévő részesedés, amelyekből szintén el lehet adni ezt-azt.

Rejtvény

Egy az ügyhöz közel álló forrás nemrégiben arról tájékoztatta a Reuterst, hogy a Tesco vezetősége 50 különböző lehetőséget mérlegel. Ezek között szerepel a részvénykibocsátás és a vállalat profiljától többé-kevésbé idegen vállalkozások értékesítése. Hoztak már végleges döntéseket is: eladják vagy megszüntetik a Blinkbox videoszolgáltatást és megválnak az öt vállalati repülőgéptől.

Egy igazi rejtvénnyel állunk szembe - jellemezte a helyzetet a Reutersnek nyilatkozva egy bankár. A brutálisan erős brit kiskereskedelemben semmit sem ér, ha ölik pénzt a reklámokba és az árengedmények finanszírozásába. Ennél jobbat kell kitalálniuk az eladások fellendítésére. Elvileg gyorsan, sok pénzhez juthatnának az ázsiai leányvállalatok eladásával, de jó döntés lenne-e megválni a cégcsoport leggyorsabban növekvő részeitől?