Időről időre felháborodást vált ki az emberekből, amikor kiderül, hogy a ruhagyártók milyen óriási mennyiségű textilt semmisítenek meg égetéssel. Ez a gyakorlat éppúgy jellemző a luxusgyártókra, mint a tömegigényeket kielégítő cégekre.

A ruhák elégetésének egyik oka, hogy így védekezzenek a hamisítás ellen, ugyanis nehezebb dolguk van a hamisítóknak, ha az iparjogvédelmi azonosíthatósághoz nem kapnak alapanyagot.

Kapcsolódó

A luxusmárkáknál a megsemmisítés másik oka: az el nem adott ruhákat nem akciózzák, hogy egy bizonyos szintnél olcsóbban nem lehessen megvásárolni. A márka értékét ugyanis nagyrészt az adja, hogy "akárki" nem juthat hozzá a termékekhez.

Pár éve egy nagynevű angol luxusmárka borzolta a kedélyeket azzal, hogy egy év alatt 28,6 millió font értékű ruhát és kozmetikai terméket semmisítettek meg égetéssel. Bár a cég azt állította, hogy csak a márkajelzéssel ellátott termékeket égették el, és azt is környezetbarát módon, de környezetvédő szervezetek azzal vádolták őket, hogy nem tisztelik sem a saját termékeiket, sem az azokba befektetett kemény munkát, sem pedig az előállításhoz felhasznált természeti erőforrásokat - írta a Guardian.

A ruhák ilyen módon történő "elpusztítása" akkora felháborodást váltott ki, hogy még brit parlamenti képviselők is felszólították a kormányt, hogy vessen véget ennek a gyakorlatnak.

Hasonló módon védi exkluzivitását több nagy luxus- és sportmárka, de a még az egyik legismertebb fast fashion gyártó is 60 tonna eladatlan ruhát égetett el 5 év leforgása alatt. Utóbbira egy dán oknyomozó csoport derített fényt pár éve. Az általuk megszólaltatott szakértő szerint egyszerűen arról van szó, hogy egyes, már nem divatos ruhákat akkor sem lehet eladni, ha amúgy nem luxustermékek. Az érintett cég tagadta a vádakat és az állította, hogy csak olyan ruhákat küldtek megsemmisítésre, amelyeket egyéb okból nem adhattak el, például mert penészesek lettek vagy nem feleltek meg a cég szigorú minőségi követelményeinek.

Elképesztő ütemben nő a ruhák iránti igény

A BBC korábban arról írt, hogy most egy átlagos vásárló 60 százalékkal több ruhaneműt vesz, mint 15 évvel ezelőtt, miközben persze a Föld népessége is gyarapszik. Világszerte 56 millió tonna ruházati termék fogy, amely becslések szerint 2030-ra 93 millió, 2050-re pedig 160 millió tonnára emelkedik.

Ebben az ugrásban vastagon benne vannak a gyorséttermi menü áráért kínált pólók vagy a nem sokkal drágább nadrágok, amelyeket finoman szólva sem hosszú távra terveztek.

Így a ruhák gyorsan cserélődnek. Egy átlagos amerikai évi 37 kilogramm ruhát dob ki, miközben a textilek újrahasznosítási aránya 12 százalék. Az összehasonlítás kedvéért: a papír 66, az üveg 27, a PET-palackok 29 százalékát hasznosítják. A ruhák újrahasznosítását az is nehezíti, hogy számos különféle anyagot tartalmaznak, még azok is, amelyekre azt írják, hogy "100% cotton", azaz teljes mértékben pamut.

Bár virágzik a használt ruhák piaca is, ekkora mennyiséget már képtelenség továbbadni, sőt az adományozás sem mindig megoldás. Rendre lehet hallani segélyszervezetektől, hogy már raktározási és szállítási kapacitásuk sincs, hogy képesek legyenek célba juttatni a felajánlott ruhaneműket. Sokan ráadásul összekeverik az adományozást a kidobással és nem értik, hogy attól mert valaki rászoruló, még lehet igénye arra, hogy jól nézzen ki. Erre pedig a kinyúlt, fakó póló vagy szakadt nadrág nem alkalmas, így azt kidobni, nem adományozni kellene.

Jogos a felháborodás

Az, hogy a nagy divatcégek az égetés révén levegőbe engedik a különféle okból feleslegessé vált termékeiket, jogosan vált ki felháborodást sokakból, nem csak a dolog szociális, hanem környezetvédelmi és humán egészségügyi vetülete miatt is.

Amikor fát, szenet, olajat vagy benzint égetünk, akkor a szén-dioxid és a víz mellett nitrogén-dioxid, kén-dioxid, szén-monoxid is képződhet, amelyek súlyosan károsíthatják a környezetet. A különböző anyagok  égetése pedig akkor válik igazán  károssá, ha például hulladék, műanyag, gumi kerül a kályhába a téli fűtési szezonban, majd ezek melléktermékei a  levegőbe jutnak. Éppen ezért egyre inkább jellemző trend, hogy minél több területen próbálják a lehetőségekhez  mérten kiiktatni a különböző anyagok égetését, legyen szó közlekedésről, fűtésről, vagy akár dohányzásról. A cigaretta égése során felszabaduló füstben több mint hétezer vegyi anyag keletkezik, amelyek jó része bejut a szervezetünkbe. Köztük 93 olyan, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszer-ellenőrzési Hivatala (FDA) hivatalosan is károsnak, vagy potenciálisan károsnak minősített.

Épp azért a legjobb, ha az emberek egyáltalán el sem kezdik a dohányzást. Ha pedig már dohányoznak, akkor önmaguk és környezetük érdekében érdemes minél előbb abbahagyni, hiszen a leszokással egyidejűleg csökken a dohányzással kapcsolatos megbetegedések kockázata. A leszokás nem könnyű, ezért aki elhatározta magát, minden lehetséges módon támogatni kell ebben.

Azok, akik valamilyen okból nem teszik le a cigarettát, ma már a cigarettánál potenciálisan kevésbé káros füstmentes alternatívák közül választhatnak. Ezekben a  technológiákban közös, hogy használatuk során nincs égés, ezért füst sem keletkezik, de az adott technológiától függően dohány-, illetve nikotinpára szabadul fel. Ilyen technológia például az elektromos cigaretta, a nikotinsó alapú technológia, vagy a dohány-hevítéses technológia. Előbbi egy nikotintartalmú folyadék hevítésével állít elő nikotinpárát, a nikotinsó kémiai reakció útján szabadítja fel a nikotint, míg a dohány-hevítéses technológia olyan hőmérsékletre hevíti a dohány, amely elég ahhoz, hogy dohány- és nikotinpára keletkezzen, de még ne történjen égés.

Jelenlegi ismereteink szerint a füstmentes technológiák lényegesen kevesebb káros anyagot bocsájtanak ki, mint amely a cigaretta füstjében található, így kevésbé károsak lehetnek, mint a hagyományos dohánytermékek. Ez azonban egyelőre nem jelenti az egészségügyi kockázat csökkenését. Fontos tudni, hogy bármelyik füstmentes technológiát választjuk, ezek az eszközök sem kockázatmentesek: egyrészt ezek is tartalmaznak nikotint, amely többek között függőséget okoz és megemeli a szívfrekvenciát is, másrészről ezen technológiák hosszútávú hatása egyelőre nem ismert.
Bár sokan tévesen azt hiszik, hogy eszek leszokást segítő eszközök, de a brit állami egészségügyi hatóság (Public Health England - PHE) idén kiadott közleménye szerint az ártalomcsökkentés a céljuk.

Az égéssel -  beleértve a ruhák égetését -  nem csak a pazarlás a probléma, hanem az égés során keletkező füsttel együtt a légkörbe jutó káros anyagok is. Nem véletlen, hogy divatcégek "égető" tevékenysége a társadalom széles rétegének ellenállásába ütköznek. Az exkluzivitást pusztítással fenntartani nem egy könnyen védhető gyakorlat, nem beszélve a dolog szociális vetületéről, hiszen tűzbe vetett "fast fashion" ruháknak vélhetően lett volna jobb helyük is a kemencénél.

Emiatt a legjobb az lenne, ha elkerülnénk az égetést, amit úgy is el tudunk érni, ha kevesebb, de jobban variálható és tartósabb  ruhákat vásárolva lassítjuk a divatirányzatok változását, illetve nem vásárolunk hamisított termékeket. Így mi magunk is tehetünk a mindennapokban az ártalomcsökkentés érdekében, védve magunkat és a környezetünket a feleslegessé vált ruhák égése során keletkező ártalmaktól. A dohányzást illetően a legjobb, amit tehetünk, ha el sem kezdjük a dohány- és nikotintartalmú termékek fogyasztását, az ilyen termékek fogyasztása esetén pedig az, ha a lehető leghamarabb teljes mértékben felhagyunk azzal.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.