Amennyire tudjuk, a Mars az egyetlen bolygó, amelyet teljes egészében robotok laknak, de ha a nekik szóló parancsokat minden esetben a földi parancsnokságoknak is jóvá kell hagynia, azok egyenként nyolc perces utazása miatt többségük alig néhány tíz métert képes csak haladni naponta - írja hivatalos közleményében az Egyesült Királyság Űrügynöksége.
E probléma megoldására a brit szakemberek irányításával kifejlesztettek egy olyan szoftvert, mely lehetővé teszi a jövőbeni marsi járművek számára, hogy saját döntéseket hozzanak arról, hová menjenek, és hogyan juthatnak el oda. Az előzetes várakozások szerint ezáltal egy-egy küldetési napon a megtett távolság akár egy kilométerre is megnőhet - kitolva így a tudományos ismeretszerzés határait.
A projektet egyébiránt összeurópai csapat jegyzi: a britekkel a német, a francia, a spanyol, az olasz és az uniós űrügynökség (ESA) dolgozott össze, és számos új technológiát teszteltek és fejlesztettek tovább. Például a tájékozódásban és a terepismeretben egyre nélkülözhetetlenebbnek tűnő adatfúziós rendszereket (INFUSE Data Fusion), gyors és ponots plug-and-play érzékelőrendszereket (I3DS Plug and Play Sensor Suite), és még egy nyílt forráskódú operációs rendszert is. Utóbbi biztosítja a robotok számára az alapfunkciók elvégzéséhez szükséges alacsony szintű szoftvereket és könyvtárakat.
A britek évek óta fontos terepként kezelik a robotika és az űrkutatás közös halmazát, nem véletlen, hogy az Airbus az egyik kulcsszereplő a Marson 2020-ban leszálló új ExoMars űrszonda roverjének fejlesztésében. A friss bejelentés is a misszióban kulcsszerepet játszó rover fejlesztéséről szól, mivel a misszió során "a felszínen közlekedő rover vizsgálja a hely geológiáját, valamint múltbeli és jelenlegi élet nyomai után kutat. A leszállási helynek geológiailag változatosnak kell lennie, továbbá meglehetősen réginek (több mint 3,6 milliárd évesnek), és rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy valamikor élhető volt" - írja a küldetésről a Wikipédia.