Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. (Paks I.) innovációja nyomán kifejezetten új típusú, a 15 hónapos üzemanyagciklusra továbbfejlesztett üzemanyagkazettáinak tesztelése már tart. Az idén készült el az új típusú üzemanyagköteg teljesértékű modellje, amelyet a finnországi Loviisai Atomerőműben tesztelnek. Az új típusú üzemanyag kazettákat a Paksi Atomerőműben és a Loviisai Atomerőműben is használni fogják. Ezek mellett a szlovákiai mohi, illetve a cseh Dukovany atomerőmű számára is készült az üzemanyag ciklusoptimalizálását célzó program.

Az alelnök elmondta: az új üzemanyag használatával megnő a reaktor teljesítménye, csökken az önköltség, így hatékonyabbá válik a termelés. Az új típusú üzemanyag kifejlesztése átlagosan két évet vesz igénybe annak függvényében, hogy a megrendelő, illetve annak tudományos intézménye mely munkafázisokat tudja elvégezni.

Paks, Loviisa, Dukovany

A paksi atomerőmű, ahogyan a finn Loviisa és a csehországi Dukovany erőmű is, eredetileg VVER-440 típusú reaktorblokkokkal épült. E technológia első típusai még az 1950-es években tervezték, a Pakson ma is működő VVER 440/V 213 típusú ún. nyomottvizes (PWR)  kétkörös reaktorblokkok a 2. generációhoz tartoznak. A jellemzően az 1970-es évek második felétől kb. egy évtizeden át telepített reaktortípus eredeti teljesítményét azóta különböző technológiai upgrade-ekkel 500 MW közelébe tornázták.
Pakson három blokk 473 MW, egy pedig nagyjából 450 MW teljesítmény leadására képes, Dukoványban mind a négy blokk 471 MW-ot tud, a Loviisai Atomerőmű két blokkja 507 MW-ot).
A 15 hónapos üzemanyagciklusra átállás elméletilleg és hosszú távon jelenthetnek üzemi nyereséget, mivel egy-egy "tankolás" három hónappal további működét tesz lehetővé. Mivel egy-egy fűtőanyagcsere átlagosan egy-egy hónapnyi teljes reaktorleállással jár együtt, a 15 hónapos ciklus kedvezőbb. Habár éppen Pakson láthatók más jelenségek is: az újraindítás során előforduló üzemzavarok és problémák az utóbbi időben megszaporodtak. Ezzel kapcsolatban állapította meg a lapunknak interjút adó Mycle Schneider- a világ nukeáris iparági évkönyvét (WNISR) készítő nemzetközi kutatócsapat egyik vezetője -, hogy "nem egyedi eset a magyarországi, mert ez az általános minta". (...) "Amikor az üzemanyagcserét vagy karbantartást megtervezik, azt egy bizonyos időszaknyi leállással számolják, de gyakran menet közben kell improvizálni és módosítani, amiből viszont az következik, hogy egyetlen leállás esetén akár hússzor is újra kell tervezni azt, hogy mennyi ideig tart a leállás" - magyarázta Schneider..

A kis- és közepes teljesítményű reaktorokról szólva Alekszandr Ugrjumov elmondta: a vállalat jelentős tapasztalattal rendelkezik, hiszen egyebek közt az atomjégtörők számára is gyárt üzemanyagot, és az 5-100 megawattos villamosteljesítmény-tartományba eső reaktorok számára is képes üzemanyagot fejleszteni.

Az alelnök elmondta, jelenleg az úgynevezett balesetálló (toleráns) üzemanyagot tesztelik. Olyan bevonatot fejlesztenek, amely a cirkónium ötvözetből készült üzemanyag pálcákat még ellenállóbbakká teszi egy esetleges rendkívüli helyzet esetén. Azt tervezik, hogy az ilyen bevonattal ellátott új üzemanyag kazettákat a VVER-1000-es reaktorokkal működő rosztovi atomerőműben próbálják ki jövőre. (Paks II-be VVER-1200-as reaktorblokkok építését tervezik.)

A TVEL úgy számol, hogy 2050-re a nukleáris üzemanyaggyártás világpiacának 30 százalékát fedik le, ez jelenleg 17 százalék - mondta Alekszandr Ugrjumov alelnök.