A bíróság már 2011-ben megállapította, hogy Oroszország megsértette a cég magántulajdonhoz és jogorvoslathoz való jogát. Eredeti beadványában a Jukosz ezért 81 milliárd euró kártérítést követelt, ám a bírák a vállalat több panaszát elutasították. A kártérítést Oroszországnak rubelben kell megfizetnie a cég felszámoláskori részvényeseinek, illetve azok jogutódainak vagy örököseinek.

A bíróság egészen pontosan 1 866 104 634 euró vagyoni jellegű kártérítést ítélt meg, míg a nem vagyoni kártérítés terén, a panaszos Jukosz kérésével összhangban azt állapította meg, hogy maga az ítélet kellő erkölcsi elégtételt jelent. A bírák emellett arról is döntöttek, hogy Moszkvának a döntés jogerőre emelkedését követő hat hónapon belül átfogó tervet kell készítenie kötelező érvényű határidőkkel, amelynek alapján a károsultak megkaphatják járandóságukat.

Emellett a strasbourgi bírák 300 ezer euró per- és ügyvédi költség megtérítésére is kötelezték Oroszországot, amelyet a Yukos kérésére a Yukos International Foundationnek kell kifizetni.

A 2007-ben végleg felszámolt Jukosz 2004-ben fordult a strasbourgi emberi jogi bírósághoz kártérítést követelve, amiért szerinte az orosz állam a cég ellen folytatott adóügyi eljárásokban, majd a büntetések megállapításakor sorozatosan megsértette a cég tisztességes eljáráshoz és tulajdonának védelméhez való jogát, diszkriminatív módon járt el, és aránytalan intézkedéseket hozott. 2011-ben a bírák azt állapították meg, hogy a 2000-es évet érintő adóügyi eljárásban a vállalatnak valóban sérültek a jogai, nem volt elég ideje felkészülni, hogy az eljárásban képviselhesse a saját álláspontját, a büntetés kiszabásakor pedig sérült a magántulajdont megillető védelem, a végrehajtás pedig valóban aránytalan intézkedés volt.

Elutasították viszont a bírák a cég azon állítását, hogy a többi évre vonatkozó adóeljárások esetén is sérült volna a tulajdonhoz való jog, az orosz hatóságok a bírák szerint nem jártak el diszkriminatív módon, valamint nem látták bizonyítottnak azt sem, hogy az orosz hatóságok visszaéltek volna a joggal, és az eljárást valójában a Jukosz elpusztítása és vagyonának megszerzése motiválta volna.

Mikor 2011-ben a bíróság - azóta jogerőre emelkedett ítéletében - kimondta mindezt, akkor a bírák úgy ítélték meg, nem tudnak dönteni a kártérítés mértékéről, ezért erről később, most határoztak.

50 milliárd dolláros kártérítést is megítéltek már

Pár nappal korábban a hágai nemzetközi döntőbíróság ítélt meg 50 milliárd dolláros kártérítést (plusz ennek kamatait) a megszűnt Jukosz (Yukos) orosz olajvállalat volt részvényeseinek.

A Jukosz 2003-ban megindult felszámolása során az orosz állam a stratégiai tulajdonos GML vagyonát kisajátította, és értékén alul a Rosneftnek (Rosznyefty) továbbadta. A gibraltári székhelyű GML 2005-ben a hágai választottbírósághoz fordult: döntsön az Oroszország által is aláírt 1994-es Energia Charta Egyezmény alapján felvetett kártérítési igényének jogosságáról. A bíróság egybehangzó véleménye szerint az orosz állam hiába mondta fel az egyezményt, köti a külföldi befektetések védelmét garantáló megállapodás.

A hágai Állandó Választottbíróság egy 115 tagország alkotta kormányközi szervezet. 1899-ben hozták létre az országok közötti viták eldöntésére. Mára egy modern döntőbírósággá fejlesztették, és nem csak államok közötti vitákkal foglalkozik, hanem peres fél lehet egy országcsoport, egy nemzetközi szervezet vagy egy magánintézmény is.

A döntés után megszólalt Szergej Lavrov külügyminiszter, aki közölte, hogy Oroszország minden rendelkezésére álló jogi lehetőséget fel fog használni álláspontja védelmére.