A koronavírus-járvány okozta logisztikai káosz, az ellátási láncok fennakadásai miatt sokan arról kezdtek beszélni, pusztán stratégiai szempontból sem engedhető meg, hogy Európa teljes mértékben a távoli ázsiai gyárakra hagyatkozzon egyes alapvető termékekből. Egyes hírek szerint a textiliparban megindult a termelés közelebb vándorlása Európához - írja a G7.
Nagyrészt az Európai Unió szomszédságában lévő, alacsonyabb bérszínvonalú helyeken, főként Törökországban és Észak-Afrikában bővül a gyártás. Ugyanakkor az ellátási és logisztikai problémákon nagyot segíthet a szakzsargonban near-shoring néven emlegetett folyamat.
A Benetton olasz divatipari cég – amely a ruháit nagyrészt Ázsiában gyártatja és Európában értékesíti – például úgy tervezi, hogy 2022 végéig megfelezi ázsiai termelését, és ezzel párhuzamosan növeli a szerbiai, horvátországi, törökországi, tunéziai és egyiptomi megrendeléseit. Bangladesi, vietnámi, kínai és indiai termelésüket eddig tíz százalékkal csökkentették a járvány kitörése óta.
Normál esetben a megrendeléstől a termék leszállításáig négy-öt hónap telik el, manapság ez hét-nyolc hónapra nőtt. Ezzel szemben a Földközi-tenger térségében két-két és fél hónapra csökkenthető az átfutási idő; Szerbia vagy Horvátország esetében pedig négy-öt hétre. Ezeket az előnyöket a Benetton szerint még az alacsony vietnámi és bangladesi munkaerőköltségek sem ellensúlyozzák.
Jöhet a repülő
Ugyanakkor az olcsóbb szegmensekben dolgozó Gap inkább a jóval drágább légi úton akarja megkerülni a tengeri szállítás logisztikai problémáit a karácsonyi szezonra, dacára annak, hogy az még a mai árakon is öt-nyolcszor drágábban jön ki a tengeri útnál.
A Zara mögött álló Inditex termelése már jelenleg is nagyrészt Európában és a közvetlen szomszédságában koncentrálódik: 2020-ban a cég ruháinak 53 százalékát Spanyolországban, Portugáliában, Marokkóban és Törökországban gyártották. A textilipar vándorlása nem kizárólag a koronavírus-járvánnyal van összefüggésben. Az Inditex üzleti modelljének például alapvető eleme a rövid termékciklus és az új kollekciók folyamatos megjelentetése.
További fontos jelenség, hogy az ázsiai bérek növekedése évek óta csökkenti a termeléskihelyezés jelentette költségelőnyt. Ezért a textilipar először a növekvő bérszínvonalú Kínából Bangladesbe és Vietnámba vándorolt. A Benetton szerint azonban már ez utóbbi országok árelőnye is csökkent.