Szomorúnak tartja Felcsuti Péter, a Bankszövetség volt elnöke, a Raiffeisen Bank magyar leányvállalatának korábbi vezérigazgatója, hogy a pénzintézet anyavállalata 27 év után kész lenne feladni a bank magyarországi tevékenységét - derült ki az ATV-nek adott interjújából. Az Raiffeisen, amely a 6. legnagyobb bank az országban, több mint százmilliárd forintot fektetett be Magyarországon, több ezer embernek ad munkát, évente több tíz milliárd forint adót fizet, van félmillió ügyfele. Ez bizonyítja, hogy nem ad hoc döntés alapján jött ide, hanem hosszú távra tervezett.

A Napi.hu tudósításában megjelent esetleges egyeurós ár szintén szomorú helyzetet tükröz. Azt bizonyítja, hogy a bankokkal szemben negyedik éve folyó kormányzati politika elértékteleníti a pénzintézetek üzletét. Az extrém magas adók, a visszamenőleges törvénykezés, a folyamatos verbális agresszió a bankok ellen és a nem is burkolt fenyegetések - például a devizahitelesek újabb tehercsökkentésének áthárítása a pénzügyi szektorra - mind azt alapozzák meg, hogy egy komoly befektető kész lehet jelképes áron túladni vagyonán.

Nekikeseredett, nekivadult

Egy üzleti vállalkozás árát végül is a jövőbeni nyereségtermelő képessége határozza meg. Ha igaz a 300 forintos ár, az azt bizonyítja, hogy az eladó nullának látja ezt a mutatót. Felcsuti szerint nincs értelme feltenni azt a kérdést, hogy a magyar állam jó üzletet csinálhatna-e a Raiffeisen magyar leányának megszerzésével, mert nem üzletről van szó. Orbán Viktor miniszterelnök világossá tette azt a kormányzati szándékot, amely szerint 50 százalékos magyar tulajdont látnának jónak a hazai bankszektorban. Ennek a politikai törekvésnek a szellemében megtett lépés lehet a vásárlás.

Ami az 50 százalékos tervet illeti, annak racionalitásán lehet vitatkozni. A környező országokban mindenütt többségben vannak a külföldi bankok, arányuk eléri a 80 százalékot. Gazdasági befolyásuk miatt mindenütt támadják a pénzintézeteket, vannak viták a kormányok és a szektor képviselői között. Az a fajta nekikeseredett, nekivadult támadás azonban, amit a magyar kormány tanúsít a bankokkal szemben, sehol sem tapasztalható.

Felcsuti szerint nem lenne gond az arányok változásával, ha az természetes piaci folyamatok eredménye lenne, ám ha mesterséges politikai beavatkozásról - ráadásul jogilag, sőt erkölcsileg megkérdőjelezhető intézkedésekről - van szó, akkor ennek várhatóan káros hatásai lesznek. Torzítani fogja a versenyt és fékezi az innovációt.

Ráfázhatnak a hitelfelvevők

Önmagában az a tény, hogy a Raiffeisen megszerzésével végül is egy veszteséges bank kerülhet állami tulajdonba, nem sokat mond a vevő elmeállapotáról, ugyanis a kormánynak megvan a lehetősége arra, hogy nyereségessé tegye a pénzintézetet. Megteheti, hogy jelentős állami üzleteket terel új szerzeményéhez - az elmúlt időszakban szó volt arról, hogy a köztisztviselők bérének kezelését meghatározott bankokra bízhatják, ugyanezt megtehetik az önkormányzatok pénzügyeivel is. Szigorúan csak közgazdaságilag nézve ez az állami szerepvállalás tönkreteszi a verseny és ezzel végső soron növeli a szolgáltatások költségét.

A betéteseknek nem lenne okuk aggódni amiatt, hogy ha egy törpe bank venné meg a Raiffeisen leányát, mert mögötte az állam áll. A hiteleseknek azonban van okuk idegeskedni, ugyanis az elmúlt években Magyarországon nem volt szokatlan, hogy gazdasági szervezetek politikai utasításra cselekedtek. Így ha valaki nem rokonszenves a hatalmon lévőknek a Raiffeisen hitelfelvevői közül, az esetleg megjárhatja.

A bank volt vezérigazgatója összességében azt tartja a legnagyobb bajnak, hogy egy olyan bankot "szekálnak ki" Magyarországról, amely tisztességes vállalatként, az adóit befizetve és nyeresége nem kis részét visszaforgatva tevékenykedett az országban 27 éven át. A helyébe egy fél- vagy kvázi állami pénzintézet léphet.