A kormány bízik abban, hogy Brüsszel kedvezően értékeli Magyarország válaszát a béren kívüli juttatásokat illetően - erről Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter számolt be egy képviselői kérdésre reagálva. A válasz egyértelmű, mi egyebet is válaszolhatna a kormány. De mi is lehet az álláspont?

A kötelezettségszegési eljárásban a Szép kártya szabályozásával és az utalványokkal kapcsolatban is megfogalmazódtak kritikák. Ami a pihenőkártyát illeti, a vita a kibocsátásra jogosultak körének meghatározását érinti. Miért kell adott követelményeknek megfelelni, miért előírás legalább százezer kibocsátott kártya, s hasonlók. E tekintetben összességében mindegy, hogy mi lesz a döntés. A magyar állam, pontosabban a már most piacon lévők szempontjából legrosszabb esetben az történik, hogy jobban ki kell nyitni a piacot.

Ez a kártyahasználóknak nem fog ártani, szélesebb lesz a paletta. Ugyanakkor kérdés, ki akarna újoncként egy olyan piacra lépni, ahol a legnagyobb szereplő viszi a torta 80 százalékát? Az azért nem valószínű, hogy üstökösként megjelenik egy kibocsátó, amely eddig a szabályok miatt volt parkolópályán, s most majd letarolja a piacot. Valószínűbb, hogy érdemben nem változik semmi - de ha mégis, az csak használni fog a kártyabirtokosoknak.

Kicsit más a helyzet az utalványokkal. Az a szabályozás, amely kizárólag egyetlen kibocsátónak biztosít kedvezményes adózást egyértelműen diszkriminatív. Csak azért, mert más a fejléc, nem lehet egy terméket, szolgáltatást más adótartalommal kedvező helyzetbe hozni.

Valószínűleg tudja ezt a kormány is - de legalábbis annak tudnia kell, aki a bizottsággal levelez -, ezért az Erzsébet-utalványt nem is béren kívüli juttatásként próbálja a kibocsátó aposztrofálni, hanem egy jótékonysági intézményként. Erre erősített rá Navracsics Tibor közigazgatási miniszter is, mikor a közelmúltban szervezett cafetéria konferencián nyitóbeszédet mondott.

Állítása szerint a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. nem profitra törekszik, hiszen az utalványokból befolyó összeget hátrányos helyzetű gyerekek, családok utaztatására, ellátására fordítják. E tekintetben pedig nem vethető össze a kétfajta utalvány. Míg az első csak egy juttatás, addig a másik egy program, amely túlmutat önmagán. Kérdés, mennyire veszi komolyan majd Brüsszel ezt az érvelést, s mennyiben gondolja azt, hogy az állam csűrve és csavarva, de mégiscsak magának szerzett bevételt a piaci szereplők kiszorításával.

Ha Brüsszel szerint ez csak technikai kérdés, s valójában erőszakosan szorították ki a szereplőket a piacról - s az teljesen mindegy, mire költi a bevételt az állam vagy az NÜSZ kft. -, akkor könnyen lehet, hogy ismét teret nyernek a régi szereplők. Ez a munkavállalók szempontjából azért lenne igen szerencsés, mert a régiek és az új között komoly piaci harc bontakozna ki, amelynek mindenképp kedvezmények nyújtása, jobb kiszolgálás és egyéni kérések teljesítése lenne a következménye.