− Miért pont most tér vissza az árverési piacra a Polgár Galéria?
− Nem így fogalmaznék, hogy az árverési piacra térek vissza − hiszen onnan el se mentem −, hanem Magyarországra jöttem haza. A fél életemet Amerikában töltöm, már jó ideje oda is köthető a tevékenységem, most csak annyi történt, hogy hosszabb ideig tartott a kintlétem. Ennek prózai az oka: van egy kisiskolás gyerekem, aki egy évet itt, egy évet ott jár iskolába.

− Mennyire nehéz most összeállítani egy aukciós anyagot, amikor általános, hogy a beadók, gyűjtők őrzik a műtárgyaikat, mert nyomott árakon senki nem szeretne eladni?
− 1995 óta tartok árveréseket, s nagyjából a 2000-es évek második feléig a beadók 99 százaléka magyar volt. Aztán ez elkezdett eltolódni a külföldiek irányába − nekem a beszerzés fő terepe ma már nem Magyarország, hanem elsősorban Európa, de Amerikában is sokszor megtalálnak egy-egy hagyatékkal. Ez a válasz egyik fele: kitágult a beszerzési kör. A másik pedig, hogy − éppen a múltam miatt − folyamatosan érkezik az áru, tavasszal is megvolt már egy szép anyagunk; amikor a halasztás mellett döntöttünk, akár meg is tarthattuk volna az árverést. Azt sem mondanám ilyen határozottan, hogy a gyűjtők ráülnek a dolgaikra. Elismerem, kevésbé aktívak, de aki gyűjt, annak el is kell adnia − vagy hely- és tőkehiány miatt, vagy mert a gyűjtés iránya módosul és egészen új tárgytípus kezdi el érdekelni.

− Ön nem is érzékeli a piacra jellemző dermedtséget?
− Kihasználom az alkalmat, hogy újra elmondjam, amit egy ideje már hajtogatok: a műkereskedelem nem csak festészetből áll. A sajtót olvasva gyakran úgy néz ki, pedig akkor is csak a teljes forgalom 60 százalékát tette ki a XX. századi magyar festészet, amikor a legmagasabb árakon ment. Azóta az árszint drasztikusan visszaesett, de ideje körbenézni, mi a helyzet a többi területen. Az ilyen "mindenevők" és minden korszakkal foglalkozók, mint én, nem ugyanazt a visszaesést kellett hogy megéljék. Az antik képekre körülbelül ugyanaz a kereslet, mint a válság előtt, ugyanazok a vásárlói is. A szobrok iránti érdeklődés kismértékben ugyan, de érezhetően növekedett. Az ezüst- és az ékszerárveréseinken 2011-ben pedig 100 százalékos eladást tudtunk produkálni és az árak is jobban felmentek, mint valaha. Az emberek bíznak a nemesfém tárgyakban, ha pedig az az ezüst teszem azt egy XVII. századi darab, feloldott mesterjeggyel, szép kidolgozással, az még egy életérzést is sugall, miközben tudható, hogy sose veszíti el az értékét.

− Ez azt is jelenti, hogy szándékában áll folytatni az Idő Urai árveréssorozatot is?
− Szeretnénk. Ehhez persze az kell, hogy beérkezzen annyi értékes óra, amennyit külön árverésen tudunk indítani. Most, hogy többet leszek itthon, talán ez is összejön, ha idén már nem is, jövőre biztosan.