A nagyok mezőnyében vesz részt a Makláry Fine Arts az idei Biennale des Antiquaires vásáron a párizsi Grand Palais-ben, szeptember 14−23. között. A vásárt minden második évben rendezi meg a Francia Műkereskedők Szövetsége (SNA), az idei a 26. alkalom. A sokáig Franciaországban élő, de 2005 óta Budapesten galériát fenntartó magyar Makláry Kálmán tagja az SNA-nak − két évvel ezelőtt a 25 legígéretesebb fiatal európai között hívták meg a párizsi biennáléra, most pedig már "rendes" kiállítóként van jelen a Makláry Fine Arts.
Reigl Judit, Hantai Simon és Francois Fiedler ötvenes évekbeli festményeinek felvonultatása mellett Makláry Kálmán a vásárra időzítette új könyvének bemutatását. A kötet Hantai 1949−59 közötti munkásságát dolgozza fel − több mint 200 reprodukcióval −, a Párizsban töltött első évtizedet, amikor a művész szürrealista, majd gesztusképeket festett. Francois Fiedler − azaz Fiedler Ferenc − idehaza még kevésbé ismert, de külföldön neves gyűjteményekbe is bekerültek művei. A 2001-ben elhunyt művész elismertségét jól mutatja, hogy egyetlen magyarként szerepelt idén a Jackson Pollock-emlékkiállításon New Yorkban (Napi Gazdaság, 2012. június 18.).
Reigl Judit a Makláry-galéria kiemelt művésze, több könyvet, katalógust jelentettek meg róla, együttműködtek a MODEM-mel Reigl életmű-kiállításának megrendezésében. Az 1950 óta Franciaországban élő festőnő művei megtalálhatóak a New York-i MoMA-ban, illetve a Metropolitanben, a londoni Tate Modernben vagy a párizsi Centre Pompidou-ban. Magyarországon Reigl festménye, a Tömbírás tartja a kortárs árverési rekordot, 2008-ban 28 millió forintért kelt el.
Reigl Judittal, Hantaival két-három galéria foglalkozik, de a korai műveikkel Makláryn kívül szinte senki. A galériás még mindig jó befektetésnek tartja őket vásárolni, áruk még nem érte el a plafont. Makláry szerint az a jó művész, aki annyira jellegzetes, hogy húsz méterről felismerhetők a munkái − ilyen Reigl Judit is, akinek a képei rendkívül energikusak.
Makláry Kálmán másfél évtizedes építkezés után jutott el az A kategóriás vásárokig. Minden fiatal galériásnak elmondom itthon, amikor elkezdenek vásárra járni, hogy ez az egyetlen út, de ha elkezdik, akkor csinálni kell − fogalmazott lapunknak. − Olyan nincs, hogy negatív tapasztalatot szereznek, emiatt abbahagyják. Sok helyen akár tíz évig várólistán van egy galéria és évekig úgy jár vissza az ember, hogy nem ad el semmit. Komolyabb képet azonban csak olyan galériástól vesznek, akit ismernek, aki visszajár, akinek nemzetközi kapcsolatai vannak.