Öt éve, a válság kitörése után új világ kezdődött a magyar műkereskedelemben, de csak lassan körvonalazódott, milyen lesz. Eleinte mindenki igyekezett megtartani a műtárgyait, mára azonban fogynak a tartalékok, sokan kényszerülnek lenyelni a veszteségeket. Döntésüket segíti, hogy tavaly már megnyugodott a piac − 20-25 százalékkal alacsonyabb szinten állt be, de a fő művekért méltó árakat lehet kapni. Míg a tulajdonosok évekig inkább felbecsültetni vitték műtárgyaikat, most be is adják, van miből válogatni egy árverés előtt. Vevő viszont változatlanul nincs sok, és az érdeklődő közönség is megcsappant. A szezon rekordja egy olyan aukción született a Biksady Galériánál, ahol egy komoly magángyűjtemény számos darabja is kalapács alá került. A váratlanul magas árat − 14 milliós kezdés után 65 millió forintot − Kernstok Károly Hazafelé (Munkából) című képe érte el (a Biksady aukciójára, másokéval együtt, később térünk vissza).

 

A vezető házak közül a Virág Judit Galéria árverésén Berény Róbert Napsütéses villakert és Tihanyi Lajos Három fa című festményei keltek el a legmagasabb áron, mindkettőért 26 millió forintot adtak. Ugyanennyit ért el a Kieselbach Galéria aukcióján két Vaszary és egy Munkácsy, egy Bortnyikért és egy Batthyányért viszont egyaránt 30 milliót adtak, Ziffer Sándor 1908-as Nagybányai főtere pedig 46 millióért kelt el. Ez a két ház becsértékes rendszerben árverez, ezen a tavaszon a Kieselbach leütési árai estek bele nagyobb arányban a megadott sávba. Nehéz pontosan meghatározni, mennyit süllyedt az árszint − szegmensenként más az arány − , de nagy esésre is volt példa: Czigány Dezső Csendélet almákkal, narancsokkal című műve 12 millió forintos leütést ért el idén Virág Juditnál, pedig 2008-ban a Kieselbachnál 38 millióért ütötték le.

Az alapításának 240. évfordulóját ünneplő BÁV Zrt. árverésén népes közönség jelent meg és élénken licitáltak is. Az ékszerek szinte maradéktalanul elkeltek − itt a BÁV a piacvezető −, egy mozaikberakásos szelence 4,6 millióig jutott, de a milliós brillekre is akadt vevő. A festmények közt a XIX. századi holland Geraldine Jacoba van Spaendonck virágcsendélete lett a legdrágább, 9,5 milliós leütési árral. A kismesterek munkáit a millió alatti sávban a BÁV üzembiztosan értékesíti, sok viszonteladó vásárol tőlük a környező országokból. A műtárgynapon két japán dísztárgy drágult a legjobban (egy váza 45 ezer helyett 550 ezer forintért cserélt gazdát), de az anyag magját alkotó 30 tételes Zsolnay-kollekció is sikert aratott. Az általában is kapós Zsolnaykra másutt növekedett a kereslet, Virág Juditnál a Sikorszki-formaterv alapján készült Kígyós edényért 4 millió forintot adtak, kikiáltásának csaknem háromszorosát. A Polgár Galéria kétnapos árverésén is a Zsolnayk mentek a legjobban: Dariel Henrik liliomos kaspója 2,6 millióért, a papagájos váza 2,4 millióért, Mack Lajos tükörkerete 2,2 millió forintért cserélt gazdát. Nagyháziék márciusban kisebb értékű festményeket és néprajzi tárgyakat árvereztek − jól fogytak a bokályok és a kályhacsempék −, májusban pedig háromnapos sorozatot tartottak. Nagyon jól fogyott Uray László patikaedény-gyűjteménye, a legdrágább délolasz fajansz 600 ezer forintot ért, a festmények közül egy XVIII. századi ismeretlen olasz festő Bűnbánó Magdolnáját 4 millióért vitték el.

Az Abigail Galéria ezen a tavaszon egy jótékonysági árverést tartott, az ilyen rendezvényeken megszokottnál színvonalasabb anyaggal. A tételek alacsonyan indultak, jól járt, aki megvette Konok Tamás Esetleg? című Párizsban készült 1974-es munkáját. Júliusig értékesítéssel egybekötött kiállításon mutatnak be egyedi grafikákat tíz művész hagyatékából, ezzel is a nálunk még mindig alulértékelt papíralapú munkák felé szeretnék orientálni a forrásszűkében levő gyűjtőket. Az eleve a grafikai műfajokra szakosodott Arte februári aukcióján Gedő Ilka pasztellje lett a legdrágább 160 ezerért, áprilisban pedig Uitz Béla ritka cinkográfiája ért meg valakinek 170 ezer forintot.