Augusztus 23-án ünnepelte alapításának 240. évfordulóját a BÁV Zrt. − a Mária Terézia kézjegyével ellátott bőrkötéses, királyi pecsétes, díszes alapítólevelet a mai napig őrzik a cég házi múzeumában (képünkön lent). Összeállításunk Magyarország legrégebbi, jogfolytonosan működő vállalatának műkereskedelmi tevékenységét tekinti át.
A második világháború előtt az árverések rendezése Magyarországon a Magyar Királyi Postatakarékpénztár monopóliuma volt, még az Ernst Múzeum is a tőle kért eseti engedélyek alapján rendezhetett művészeti aukciókat a harmincas-negyvenes években (a múzeum 1941 után a zsidótörvények következtében Almássy-Teleky Éva Műintézete néven működött). Nem volt könnyű a Postatakarékpénztár szakértőjévé válni: nemcsak megfelelő szaktudás kellett hozzá, hanem kaucióként letétbe kellett helyezni két kiló aranyat vagy értékének megfelelő összeget az esetleges tévedési kockázat fedezeteként.
Jól járt az, aki 1975-ben a BÁV árverésén 65 ezer forintért megvette id. Markó Károly védett olajképét: a Tájkép pihenőkkel című kisméretű festmény 1997-ben újra előkerült egy BÁV-aukción, ekkor 7 és fél millió forinton ütötték le. 1980-ban egy BÁV-árverésen 40 ezer forintról indult és visszamaradt Aba-Novák Vilmos Olasz lány című fára festett olajtemperája. A festmény később mégis gazdát cserélt (nem aukción), majd 1996-ban tulajdonosa a Nagyházi Galériánál árvereztette el. Bár az induló áron kelt el, 14 millió forintos leütése a másfél évtizeddel korábbi BÁV-árhoz képest harmincötszörös áremelkedést jelent. A legnagyobb fogást azonban az csinálhatta − ha megtartotta a képet −, aki Nemes Lampérth József Trencsényi háztetők című pasztelljét vette meg a BÁV 21. árverésén 1969-ben, 6 ezer forintért; ez a kép 2009-ben a Virág Judit Galéria árverésén már 30 millió forintot ért meg valakinek.
Egy monopólium vége
A háború után, 1948 és 1957 között nem voltak Magyarországon művészeti árverések, 1957-től a Bizományi Áruház Vállalat mint a Postatakarék jogutóda rendezett évente kétszer művészeti aukciót. Bár az állami vállalat rendelkezett saját műtárgykereskedésekkel, üzletekkel is, az aukciós és az üzleti forgalmat szigorúan elkülönítették, saját tulajdonú műtárgyakat sosem árvereztek. Az aukciók terén 1990-ig monopolhelyzetben volt a BÁV, a rendszerváltást követően viszont gyorsan átalakult a piac, a műtárgyak árai ugrásszerű emelkedésnek indultak, több újonnan alapított galéria és árverezőház kezdte meg működését. A piac élénkülését mutatja, hogy 1992 novemberében Csók István Műteremsarok című képe a BÁV aukcióján elsőként lépte át az egymillió forintos leütési árat, ami akkor igazi szenzációnak számított Magyarországon.
| Festmények | |||
| Tétel | Kikiáltási ár | Leütés | Aukció éve |
| 1. Vaszary János: Nő enteriőrben (1909) | 18 | 44 | 2008 |
| 2. Paál László: Naplemente az erdőben (1871) | 24* | 34 | 2007 |
| 3. Mednyánszky László: Havas táj című (é. n.) | 24* | 28 | 2009 |
| 4. Aba Novák Vilmos: Körhinta | 22 | 26 | 2008 |
| 5. Czigány Dezső: Csendélet (é. n.) | 2,5 | 20 | 2001 |
| 6. Munkácsy Mihály: Pillanatnyi fölhevülés (1900) | 18 | 20 | 2008 |
| Ékszerek | |||
| 1. Cartier-melltű | 3 | 10 | 2004 |
| 2. Női szolitergyűrű, 14 karátos arany | 3,3 | 6 | n. a. |
| Műtárgyak | |||
| 1. Ferdinando Andreini: Vénusz | 3 | 7 | 1999 |
| 2. Kisfaludi Strobl Zsigmond: A gyík (1921) | 3 | 6 | 2008 |
| 3. Kovács Margit: Színház (1963) | 1,8 | 5 | 1997 |
| Forrás: *legmagasabb kikiáltási ár holtversenyben Forrás: BÁV | |||
Az aukciós piac kiszélesedési folyamata egyrészt a társadalmi és gazdasági változásokkal, így például a tömeges privatizáció nyomán kialakult új gazdasági elit létrejöttével, másrészt egy gyűjtői generációváltással és a műtárgypiac liberalizációjával függött össze. Az új gyűjtők megjelenésének köszönhetően a kínálat színesebbé és gazdagabbá vált. Sok festmény és műtárgy érkezett a piacra, sok addig rejtőzködő műkincs került nyilvánosságra. A gazdasági elit körében ismét divat lett a festmények, műtárgyak gyűjtése, az értékfelhalmozás, fontossá vált a nyíltan felvállalható reprezentáció. Az árveréseket fokozott érdeklődés kísérte, sorra dőltek meg az aukciós rekordok, az árak dinamikusan mentek felfelé. A BÁV a privatizáció folytán visszaszerezte Kinizsi utcai székházát és 1993 márciusától ismét itt rendezte meg aukcióit; felismerve, hogy nem csak a fővárosban van rájuk igény, a kilencvenes évek közepétől Pécsett, Nyíregyházán, Sopronban, Szegeden és Szombathelyen is tartottak vegyes árveréseket.
A kortárspiac úttörője
A kilencvenes években a BÁV aukcióira bekerülő műtárgyanyagban is változás állt be: megszűnt a könyvek, fegyverek, éremművészeti alkotások aukcionálása, ettől kezdve csak iparművészeti tárgyak, ékszerek és festmények kerültek kalapács alá. A kétezres évek első felében már évente átlag öt-hat aukciót rendezett a ház, de a hangsúly fokozatosan a vegyes profilú, úgynevezett művészeti aukciók felé tolódott el − 2008-ban a 120. festményaukcióval zárult le az egy műtárgycsoportra összpontosító árverések korszaka.
A BÁV úttörő szerepet vitt a palettáról ma ismét fájóan hiányzó kortárs festmények árverezésében. A BÁV kortársaukciója 2000-ben indult útjára és 2003-ig évente egyszer rendezték meg, a cég 1993-ban megnyitott Kortárs Galériájának anyagára támaszkodva. A katalógusokban 100-200 festményt vonultattak fel, színesítve a kínálatot néhány szoborral; az alkotók közt olyan nagy neveket találunk, mint Bukta Imre, El Kazovszkij, Fehér László, Gyarmathy Tihamér, Kokas Ignác, Lossonczy Tamás, Méhes László, Nádler István, Paizs László, Schaár Erzsébet vagy ef Zámbó István. Ez a kísérlet akkor zárult le, amikor a fővárosban egymás után nyíltak meg a kortársgalériák.
Mozgalmas évek az ezredforduló után
Más szempontból is korszakváltást hozott a BÁV életében 2004: elhagyta az árverési csarnoknak is helyet adó Kinizsi utcai székházat. Egy átmeneti időt követően napjainkban a 2007-ben felújított és modern infotechnikával ellátott Bécsi utcai aukciósház ad helyet az árveréseknek, valamint az Apszis terembe szervezett Mesélnek a műkincsek előadás-sorozatnak, ahol művészettörténészek, műértők adnak elő műkereskedelemmel kapcsolatos témakörökben.
A 2009-es év fordulópontot jelentett a hazai műkereskedelemben, a világgazdasági válság nem hagyta érintetlenül az aukciósházak és galériák működését. A BÁV − elemezve a válság várható hatásait − hamar lépett és átalakította aukciós politikáját. Csökkentette az események számát, évente két művészeti (május, november), valamint egy ezüst- és ékszeraukciót (december) rendez, erősítette az ékszerpiaci szegmensét és különféle kedvezményekkel kívánja megtartani az évtizedek alatt kiépített műtárgybeadói oldalt, mindemellett tovább építi a kialakult gyűjtői kapcsolatait és hűséges vevőkörét. A BÁV művészeti árverései a gazdasági válság hatásai ellenére is népszerűek maradtak, miután a ház a megváltozott gyűjtői attitűdre, a racionálisabb költési szokásokra mérsékeltebb kikiáltási árakkal reagált, az ékszerprofilt felértékelő keresletre pedig válogatott ékszerek - például a fenti képünkön látható Cartier-melltű - aukcionálásával válaszolt.