A Dorotheum kontinentális piacvezető a régi mesterek témakörében, nem meglepő, hogy itt találhatók a hét legmagasabb becsértékei. Guido Reni Fortuna pénzes zacskóval című vászna a XVII. század első feléből 800 ezer−egymillió eurós sávban indul, a kortárs Il Guerciono Adonis halálát ábrázoló csoportképe 300−500 ezer eurón kezd. Pieter Brueghel II. kisméretű jelenete, a Látogatás a paraszttanyán (1611) 350−500 ezer euróval startol, Annibale Carracci barokk imádkozó Madonnna mellképét a 300−400 ezer eurós sávba tették. Jan Brueghel I. és Hans Rottenhammer közösen festett monumentális kompozíciója Poseidon és Amphitrite menyegzőjének előkészületeiről 250−350 ezer eurón kezd. A XIX. századi festmények jóval olcsóbbak, még a legdrágább, Ferdinand Georg Waldmüller 1849-es zsánerképe, a Szerelmeslevél is csak 200−250 ezer eurón kezd.
A varia kategória sztárja az arisztokrata körök híres londoni órásmestere, Thomas Tompion muzeális műve 1690 tájáról. A sorszámozott talpas óra − tölgyfa szekrényében bronzból cizellált számlappal − egyetlen felhúzásra nyolc napig járt (200−300 ezer euró). A szentpétervári cári manufaktúrából való, orosz tájakkal dekorált egyméteres porcelánvázát 90−140 ezer euróra taksáltak, egy XVIII. századi, Napóleon tulajdonából származó olasz barokk komód 65−80 ezer euró. Az ékszerek közül kiemelkedik egy 1900 tájáról való gyémántköves gyűrű 60−90 ezer eurós kezdéssel vagy egy gyémánt/igazgyöngy brossgarnitúra 30−50 ezer euróért, de van kortárs Bulgari is, egy gyémánt- és zafírköves gyűrű képében.