A bécsi palota korábban a régi mesterek terén volt európai viszonylatban piacvezető, de ebben a kategóriában most a második helyre szorult, pedig továbbra sem szűkölködött csemegékben. Jusepe Ribera vászna a XVII. század első feléből Krisztus megcsúfolásáról a 300−500 ezer eurós sávból 711 300 euróig lépdelt. Ám az igazi szenzáció Hans Makart 757 300 eurós életműrekordja lett: egy USA-beli licitáló jóvoltából az 1875-ös Kleopatra halála 70−90 ezer eurós becslésről jutott idáig. (A kép modellje a Burgtheater vezető színésznője, Charlotte Wolter volt, akinek a festő számos jelmezt tervezett.) A modernek közül Giorgio Morandi 1941-es, kisméretű, posztimpresszionista tája 300−400 ezres becsérték után 389 300 eurós leütést ért el. A kortársak élére az amerikai−ukrán mester, Ilya Kabakov került A toalett című monumentális 2001-es vásznával, amely 300−400 ezres sávból 366 300-ig araszolt.
A műtárgyaukciókon kiemelkedő sikert aratott a világhírű bécsi szecessziós tervezők közé tartozó Josef Hoffmann hétrészes piperegarnitúrája, amely Paul Wittgenstein megrendelésére készült 1905-ben, most 50−70 ezres becslés után 172 860 euróig jutott. Az ezüstnemű nemzetközi kínálata mellett külön orosz részleg is volt, tekintettel a gazdag oroszok erős bécsi jelenlétére − ez meg is hozta gyümölcsét, például I. Sándor cár 5,3 kilós, címeres-monogramos szamovárja 25−35 ezres kezdésről 122 300 eurós leütést ért el. Az értékálló befektetést kereső vevők húzták az ékszerárveréseket, így kelt el a 380−500 ezer euróra tartott szoliter platinagyűrű 596 300 euróért.