A Tesco a piac nemzetközi szereplőihez viszonyítva kedvező pozícióban van a magyar termékek arányát tekintve, és a beszállítói tartozások kiegyenlítését tekintve jó fizetőnek számít versenytársaihoz képest. A Tesco kínálatában szereplő magyar termékek aránya valamivel meghaladja a nemzetközi láncok átlagát, és a magyar tulajdonú láncok átlagától sem marad el jelentősen - állapította meg a Századvég gazdaságkutató a brit hipermarketláncról készült 2009-2010-es jelentésében. A Tesco kommunikációja szerint az üzleteiben a magyar termékek részaránya eléri a 74-75 százalékot, ami valóban jobb arány, a diszkontok és több nemzetközi hipermarketlánc átlagánál. Ugyanakkor a magyar termék csak idén (2012-ben) lett definiálva, ám még a mostani szabályozás is csak szorgalmi jellegű a gyártók számára, hiszen az uniós jog elsősorban az unióban készült termékek származását ismeri el.
A kereskedelem gyakran tüntet fel terméket magyar eredetűnek, annak ellenére, hogy az nagyobb részt külföldi alapanyagból áll. Erről elsősorban a gyártók tehetnek, akik igyekeznek importból pótolni azokat az alapvető összetevőket (a kész termékhez) amelyhez nem jutnak itthon hozzá megfelelő mennyiségben. Így a magyar termék részarány jellemzően relatív az üzletekben - és erről az utóbbi időben mindenki szemérmesen hallgat.
A vállalati beszámolók adataiból számított átlagos fizetési idők alapján a Tesco versenytársaihoz képest jó fizetőnek számít. A kereskedelmet szabályozó törvények mindegyikének sarkalatos pontja volt a fizetési határidők betartatásának kikényszerítése. A Századvég számításai szerint a Tesco 2010-re 38 napra csökkentette a fizetési határidőket, míg mások ennek a duplája, esetleg a triplája alatt teljesítettek. Miközben a törvény 30 napot ír elő. Ez is relatív, hiszen van, mikor a beszállító elrontja a számlát, ennek a javítása napokat vesz igénybe. Így lehetséges, hogy sokan jelentősen túllépik az időkorlátot. A Századvég adatai szerint a Tesco 2010-re a negyedik leggyorsabban fizető nemzetközi lánccá vált.