A hazai jótékonysági aukciók többségét minimum hullámzó színvonalúnak lehet nevezni, hiszen adományokból gyűjtik az anyagot és nem szoktak szelektálni. Az Abigail múlt heti árverése, amelynek teljes jutalékát a fiatal hajléktalanokat támogató Diótörés alapítványnak ajánlották fel, nem ilyen volt. A galéria fontosnak tartotta az anyag színvonalát is megőrizni, a kikiáltási árakat viszont szigorúan leszorították, így akit nem riasztott el a jótékonysági címke, az jó anyagból, jól tudott vásárolni.

Konok Tamás Esetleg? című 1974-es, Párizsban készült munkája 420 ezerért kifejezetten jó vételnek számít, ebből a korszakból a művész tulajdonában sincs kép és a piacon se szokott felbukkanni. Schönberger Armand Olvasó lánya szintén nagyon megérte 300 ezer forintért. A Klie Zoltán-hagyatékból származó festmények, akár tőle, akár feleségétől származtak, kvalitásosak és különlegesek voltak, a harmincas-negyvenes években készült hangulatos akvarellek és pasztellek 120 ezer forint körüli összegekért keltek el. Marosán Gyula két kompozíciójáért 80 ezer forintot fizettek, csakúgy, mint Németh Miklós két nagyméretű olajképéért, Bornemisza László Mesevárosáért pedig 140 ezret.