Mióta megszűnt Magyarországon a múzeumi hivatalos bírálat − ez 2000-ben történt −, nincs olyan független fórum, amelyik szakértői véleményt adna ki egy-egy műtárgy eredetiségéről. Felértékelődött a bizalom szerepe egy-egy galerista vagy művészettörténész álláspontjának megítélésekor, miután az írásos szakvélemény önmagában nem garancia semmire. Akár magánvéleménynek is tartható, hiszen − a külföldi gyakorlattal ellentétben − készítője nem vállal anyagi felelősséget: ha később kiderül, hogy tévedett, nincs kinél kártérítést kérni. (Külföldön sem a saját vagyonával felel a szakértő, hanem felelősségbiztosítást köt, de itthon egy biztosítónak sincs ilyen szolgáltatása.)
A galériák árverési szabályzatában szerepel, hogy hamis festményt visszavesznek, csakhogy vitás esetekben nincs kamara, szakmai fórum, amely döntene, a művészettörténészek mögött sincs szakmai érdekvédelmi szervezet. Adott esetben a bíróság előtt mindenki bemutatja a saját igazát alátámasztó szakvéleményt, és a bíró − aki értelemszerűen nem szakember művészeti kérdésekben − majd eldönti, kinek hisz. Ráadásul az utóbbi időkben az internetes piactereken, egyébként pedig a bolhapiacokon tömegesen jelennek meg hamis képek, melyek aztán becsoroghatnak a galériák kínálatába. Oda-vissza ható folyamat ez: azt a festőt, aki jó árakat ér el a nyilvános árveréseken, biztos, hogy hamisítani fogják. Hallgatólagosan a magyar műkereskedelem összes szereplője elismeri, hogy ez még a válságnál is nagyobb probléma − gyakorlatilag mindent és mindenkit hamisítanak.
A Belvedere Galéria is többször került nehéz helyzetbe, eredetiségviták középpontjába, már működésének kezdeteitől. Mindenféle megoldással próbálkoztak: volt, hogy kivették a vitatott képet az árverési anyagból, volt, hogy pereskedtek, időnként nem törődtek a szóbeszéddel vagy az újsághírekkel, és volt, amikor érveltek és nulla forintról indítottak egy művet.
Most, az őszi szezon első árverését Meghatározandó (jelzetlen és aláírt) képek címen rendezik szeptember 8-án szombaton. Nem kockáztatnak: keretárban, néhány ezer forintért indítják a képeket, amelyeknél a meghatározás legfeljebb annyi, hogy "magyar festő" vagy "európai festő". Persze ez is elindíthatja a régi − egyébként eldönthetetlen − vitát: mi legyen a kétes képekkel, hogyan lehet kivonni őket a piacról, ha egyáltalán ki kell vonni. 2007-ben a harmadik Falk Art Fórumon a Nagyházi Galéria jelképesen elégetett 14 hamis festményt, 2008-ban viszont a Belvedere Galéria nulla forintért árverésre bocsátott egy néhány szakértő által Csontvárynak tulajdonított, mások által vitatott festményt, amit aztán 3 millió forinton ütöttek le.
A bemelegítésnek mindenképp jó képaukció után szeptember 15-én a Belvedere a herendi porcelánoknak szentel árverést, a galéria történetében először. A herendiknek mindig is nagy gyűjtőköre volt, de tematikus árverést még nem tartottak belőlük. Most 103 porcelán kerül majd kikiáltásra − mindegyik ugyanabból a gyűjteményből −, a katalógusban a kikiáltási árak mellett a becsértéket is feltüntetik. A pár ezer forintos rózsák, a néhány tízezer forintos dísztányérok, a százezres kategóriájú vázák, tálak mellett néhány értékes szoborra is lehet licitálni. Az 1954-es, Tóth János formaterve alapján készült Csikós becsértéke 900 ezer−1,2 millió forint, a kikiáltási ára pedig 550 ezer. Egy megbokrosodott lovon ülő meztelen amazon Lőte Éva formaterve alapján pedig 300 ezerről indul, becsértéke 500−600 ezer forint.