A BÁV ékszerárverésein mindig népes közönség jelenik meg, most sem volt másképp és a 278 tétel szinte maradéktalanul elkelt. A leütési árak többsége 100-400 ezer forint között mozgott, a jelentős brill ékszerekre megadták a milliós árakat; a legdrágább az egyenként 2 karátos követ tartalmazó gyémánt fülbevalópár lett 3,6 millió forintért. Különleges gyűjtői darab volt az 1823-ban Bécsben készült arany szelence, fedelén mikromozaik technikájú, vadászkutyát ábrázoló díszítéssel. E tárgytípus széles gyűjtőkörnek örvend és ez a szelence teljesen hibátlan állapotban vészelte át az éveket, ami ritkaság az ilyen mozaikoknál, így végül kikiáltási árának több mint háromszorosáért kelt el, 4,6 millió forintért. A antik ékszerek jobban mentek, mint a korábbi években: egy XVIII. századi gyémánttal díszített arany női gyűrű ára 80 ezerről 480 ezer forintra emelkedett. A dagerrotípiát rejtő eljegyzési karkötő 550 ezerért, a bilincskarkötő 440 ezer forintért cserélt gazdát. A régi vöröskeresztes emlékeket és szelencéket kínáló kollekció iránt is élénk érdeklődés mutatkozott, egy kitüntetés, amelyet 1929-ben egy az osztrák vöröskeresztben dolgozó grófnő kapott, 95 ezres kikiáltási árról indulva 420 ezerért kelt el. Az órák közül a XIX. század első felében készített, két mozgó harangot ütő angyalfigurával díszített óra leütési ára meghaladta a kétmillió forintot.
A festménynap fő tétele a katalógus címlapképe volt: a XIX. századi Holland festőnő Geraldine Jacoba van Spaendonck virágcsendélete 5,5 milliós kezdés után 9,5 milliós leütési árat ért el. Millió fölött ütötték le Ifj. Markó Károly 1877-ben készült tájképét és Schaffer Béla rendkívül mutatós Csendélet antik kancsóval című munkáját is. A modern és kortárs résznél megtorpant az érdeklődés, pedig színvonalas anyag gyűlt össze. Gyémánt László, Szász Endre, Hincz Gyula képei azért elkeltek, Szabó Gyula egyik fő műve az 1969-ben készült Aranyhíd közel kétmilliós árat ért el.
A kaukázusi szőnyegekre többen licitáltak, az árak átlagosan megkétszereződtek. A várakozásoknak megfelelően az Anatóliai Yürük szőnyegért volt a legnagyobb harc, végül kikiáltási háromszorosán 3,8 millió forinton kelt el.
A műtárgynapon megintcsak szinte minden gazdára talált, beleértve a több mint 30 darabból álló Zsolnay-kollekciót. Az 1902-es, várral és panorámaképpel díszített miniatűr váza közel egymillió forintért, az ugyanebben az évben, Sikorski Tádé formaterve alapján készült mikulásvirágos váza és az aranyfácános virágtartó másfél millió forintért talált vevőre (ezek a leütési árak jóval magasabbak a kezdő áraknál). Az antik ezüsttárgyak is csaknem mind elfogytak, a legmagasabb árakat a történeti Magyarország területén készített ötvösmunkák érték el. A rendkívül ritka, szétszedhető kassai empire gyertyatartó párért (leütési ára 240 ezer), a Besztercebányán 1670-1700 körül készített barokk díszkanalakért heves licitcsata folyt, olyannyira hogy az egyik 60 ezerről 260 ezerre drágult.
A keleti tárgyak közül a japánokra volt nagy érdeklődés: a halakat etető társaságot ábrázoló Satsuma dísztál ötszörös áron 320 ezerért, a színes festett rekeszzománc díszváza pedig tizenkétszeres áremelkedéssel, 45 ezer helyett 550 ezer forintért került új tulajdonosához.