A 191 festmény közül tizenhárom végzett egymillió forint felett, a csúcsot Kernstok Károly monumentális olajképe, a Hazafelé érte el: a 14 millióról indított műért ketten versenyeztek, végül 65 millió forintnál ütötték le. Csaknem nyolcszorosára, 950 ezer forintról 7,5 millióra verték fel a nemzetközi piacon is keresett Stefula György Vasárnap délutáni sétájának árát, kikiáltási árának több mint négyszereséig, 4,6 millióig jutott Louis Schrikkel 1927-es Zenészekje. A német Joseph Urbach expresszív Derbyjét 2,8 millióról 6 millióra licitálták fel.
Basilides Barna visszafogott koloritú, dekoratív női portréja 9 millióra, Vörös Géza karakteres önarcképe 2,6 millióra duplázott. Az olcsóbb tételek közül sok visszamaradt, de például az Angliában befutó Bajó Gyula 1946-os Stockholm-városképét 240 ezer forintra triplázták.
A második napi műtárgyaukción szinte minden elkelt. Hazai és külföldi gyűjtők látványos vetélkedése kísérte egy budapesti magángyűjtemény százharminc darabos XIX−XX. századi órakollekciójának árverését. Vettek kandallóórát 30 ezer forintról 150 ezerig tartó licittel, osztrák faliórát négyszeres áron, 440 ezer forintért, állóórát 650 ezerért, de a legtöbben a dekoratív faliórákért szálltak harcba, ezek millióhoz közelítő árakat is elértek.
Vitték az ezüstöket is, a herendi, meisseni, itáliai vagy kínai porcelánokat pedig rendre sokszoros licittel ütötték le, nagyon alacsony kezdés után. A magasabbra árazott Fischer és Zsolnay kerámiák olykor dupláztak is, a Marc Lajos tervezte Zsolnay díszváza 1,1 millió forintról 1,9 millióra drágult. Mindemellett gazdára találtak csillárok és tükrök, és a bútorok közül is sokan válogattak. A Le Corbusier tervezte szófáért megadták a 250 ezer forintot, egy francia szalonasztal pedig 550 ezer forintot ért. Kikiáltási ára több mint háromszorosáért, 380 ezer forintért kelt el a teljes zárszerkezettel, kulccsal megőrzött XVIII. századi magyar pénzesláda.