Venni már jól lehet, eladni kevésbé − stabilizálódott a műtárgypiac

Senkit sem ért már meglepetésként az idei tavaszi árveréseken, hogy az átrendeződés idejét éljük, és talán azzal is megbékélt mindenki, hogy egyhamar nem tér vissza az aranykor. Magyarországon 2008 előtt irreálisan elszaladtak az árak, a régióban kiugróan itt volt a legerősebb a műtárgypiaci boom. Ám azóta fordult a kocka: az utóbbi évek nálunk a visszaesésről szóltak, míg például Romániában − amint ez egy budapesti konferencián kiderült − a műkereskedelmi forgalom a 2008-as 2,5 millió euróról 2011-re 13,7 millió euróra nőtt. Mostanra stabilizálódott a magyar piac − a reméltnél alacsonyabb szinten −, lehet vásárolni és van is mit. Hiába igyekszik ugyanis a többség jobb időkre várva visszatartani, amije van, a válság, az élet eseményei sokszor rákényszerítik a tulajdonosokat az eladásra.

Most az összforgalom volt egymilliárd
A tavaszi szezon összforgalma egymilliárd forint körül alakult, ennek nagy részét a Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria hozta össze − megjegyzen dő, négy évvel ezelőtt a két nagy ház külön-külön egymilliárd fölötti forgalmakat ért el egy-egy szezonban. Korszakban nem mozdultunk előre, változatlanul a XX. század elejének alkotóit keresik; az aktuális sztár Perlrott Csaba Vilmos, Virág Juditnál 50 millió forinttal érte el a szezon legmagasabb árát (nagybányai kép lett a második is, mégpedig Iványi Grünwaldtól, ezen az aukción, illetve az összesített listán egyaránt). Kieselbachéknál szintén nagybányai festmény érte el a legmagasabb leütési árat − Ziffer Sándor képét 26 millióért vitték el. Nem véletlen, hogy a nagybányaiak kerültek előtérbe − nincs bennük rizikó, minden értelemben feldolgozott korszak, beállt árakkal, üzembiztos becsértékekkel.

Kísérletezők és távol maradók
A becsértékes szisztéma még mindig újdonságnak számít nálunk és egyelőre nem tette átláthatóbbá, mely tételeknél érvényesült limitár. A Virág Judit-aukción a leütési árak nagyobb arányban voltak a sávon kívül, mint belül, az összelkelési arány 70 százalékos volt. A szezont lezáró Kieselbach-árverésen 90 százalékos volt az elkelési arány, ami jóval magasabb volt az előttük lezajlottakénál, de ők alacsonyabban indítottak és a becsértékek megszabásakor is óvatosabbak voltak.

A műkereskedelem alapja a bizalom, egy műalkotás ára attól is függ, hogy ki adja el, hol és kinek, illetve hogy mi lesz utána a sorsa. Ezen a tavaszon két műtárgyakkal kapcsolatos rendőrségi ügy is borzolta a kedélyeket, még inkább rejtőzködésre késztetve a gyűjtőket. Először egy ismert fővárosi kollekcióból lopták el mások mellett az eddigi legdrágábban leütött magyar festményt, Csontváry Szerelmesek találkozása című művét (szerencsére hamar meglett), nemrég pedig hamis Gulácsy, Klimt, Picasso, Derain aláírású festményeket foglaltak le Szegeden és Budapesten. (Optimista szemlélettel ez utóbbit a tisztulás jelének is vehetjük, hiszen korábban nem sok nyilvánosságot kaptak a hamisítási ügyek.)

Kieselbach Tamás az árverése előtt kiemelte: olyan kiállítások vannak előkészületben a magyar festészetből a világ legrangosabb kiállítóhelyein, amilyenekre még nem volt példa és ez a magyar piacon is érezteti majd hatását. Szerinte a befektetők tisztában vannak a hullámzások szükségszerű voltával, és ha ki tudunk lépni a nemzetközi színtérre, újra elindulnak felfelé az árak.

A tavaszi aukciós szezont kihagyó Abigail Galéria is a külföldi nyitást választotta, de nem vár a Magyar Nemzeti Galéria által szervezett tárlatokra, hanem Moszkvába vitte a Párizsi kocka című, értékesítéssel egybekötött kiállítását − a Tretyakov Galéria égisze alatt működő Modern Művészetek Házában öt magyar művész is bemutatkozott (Fajó János munkáiból pedig Nyizsnyij Novgorodban nyílt tárlatuk májusban). Nem volt még idén aukció a Polgár Galériában sem: az első fél évet Amerikában töltő Polgár Árpád munkatársai tájékoztatása szerint ősszel visszatér, de tavasszal nem látta értelmét az árverezésnek.

A BÁV folytatja megújulását
A BÁV joggal volt elégedett a 60. árverés eredményeivel. Az aukciós anyag összeállítása előtt vidéki körútra indultak, több nagyvárosban értékeltető napot tartottak és az egész országból vettek fel tárgyakat. A kikiáltási árakat visszafogottan állapították meg, ez is fokozta a licitálási kedvet. Az ékszer- és műtárgynapon komoly érdeklődés volt, hosszú licitekkel − csaknem 4 millióért kelt el például egy brillgyűrű (képünkön) és egy fülbevalópár. A festményeknél a korábbinál hangsúlyosabb volt a modern kortárs blokk, olyan alkotókkal, mint Nádler, Bak Imre vagy Bukta Imre. A ház emellett új formátumú katalógust adott ki, amit ősszel továbbfejlesztenek, még alaposabb tanulmányokkal, több adattal.
A Nagyházi Galéria az egész magyar műkereskedelmet megrázó veszteséggel kezdte az évet − elhunyt az alapító Nagyházi Csaba. A galériát azonban továbbviszi a család: a szokásoknak megfelelően kétszer is árvereztek tavasszal, több napon át. A májusi nagy aukción a tételek harmada visszamaradt, két Rippl-Rónait viszont olyan áron ütöttek le, amivel rákerültek a top 10-es listára, és az ezüsttételekre sem panaszkodhattak a háznál. Az Arte is kétszer árverezett, a márciusin az elkelési arány 40 százalék körül alakult, a májusi viszont elérte a 70 százalékot: itt is Perlrott lett a sztár, akinek egy aktjáért 220 ezer forintot adtak, több mint megötszörözve a kikiáltási árát.