A kongresszusi központ nézőterének fele le volt zárva, így a középső széksorok megteltek, de nem lehetett nem észrevenni, hogy jóval kevesebben voltak a megszokottnál. Az átlagnál több tétel maradt vissza, de ami még ennél is fontosabb, a nagy értékű képek leütési ára nem érte el a becsértéksáv alját sem. A Berény Róbert érett korszakából származó Napsütéses villakert 26 millióért kelt el (35−50 milliós becsérték után) − ezt még Virág Judit sem hagyta szó nélkül, amikor úgy kommentálta a leütést: "Gratulálok, nagyon jó áron vette meg."

Tihanyi Lajos Három fa című 1922-es képe is 26 millió forintért cserélt gazdát (becsértéke 30−40 millió), Ferenczy Károly 1908-ban Nagybányán festett Parkrészlet padokkal című festményét 17 millió forintért vitték el (becsértéke 20−30 millió). Vaszary János dekoratív vászna, a Verandán 24 millió forint lett (becsértéke 28−36 millió).

Czigány Dezső képe, a Csendélet almákkal, narancsokkal 8,5 millióról indult, 12−20 milliós becsérték mellett. A mű kétszer már szerepelt Kieselbach-árverésen, 2008-ban 38 millióért kelt el, majd 2011-ben, már a becsértékes rendszerben, 22 millió forintig volt rá licit, de annyiért nem ütötték le. Most 12 millió lett a leütési ára. Scheiber Hugó papírlemezre olajjal festett Margit hídja 8 millióért kelt el, kikiáltási árának csaknem dupláján.

Voltak azért most is olyan tételek, amelyekért küzdeni kellett: Anna Margit Nyár, 1962 című kisméretű olajképe 400 ezerről indult és 1,1 milliónál fejezte be a licitet, pedig becsértékének felső határa sem érte el a milliót. Id. Markó Károly Itáliai táj akvarellje 450 ezerről kezdte és 3 milliónál koppant a kalapács, pont a felső becsérték dupláján. A Zsolnay-tárgyak ára szépen emelkedett, megbízhatóan benne voltak a becsértéksávban; a Sikorszki Tádé formaterve alapján készült Kígyóedény 1,6 millióról indulva 4 millióért kelt el.