A sertésvágások egy része hazai termelésből származik, de a vágóhidak továbbra is dolgoznak fel külföldről behozott sertéseket – hívjak fel a figyelmet az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) piaci információs osztálya, ahol először összesítették az importból származó sertések levágott mennyiségét és vágóhídi belépési árát. A számokból kitűnik, hogy az idén a hatodik héten 4,28 százalékkal csökkent a hazai termelésből származó sertések vágása az előző héthez viszonyítva, szemben az importsertések 14,48 százalékos növekedésével. Az import hasított alapanyag az ötödik héten kilogrammonként több, mint két forinttal még drágább is volt a hazainál. Egy hét alatt azonban 0,59 százalékkal csökkent az ára, míg a hazai termelésből származó hasított félsertéseké egészen kicsit növekedett, éppen, hogy fölé került az importárnak, azaz lényegében azonos volt, a magyarországi sertések esetében kilogrammonként átlagosan öt forint szállítási költséggel számolva. Ez azt jelenti, hogy bár például Hollandiában kilogrammonként átlagosan 30–40 forinttal alacsonyabb a vágósertések ára, a szállítási és egyéb költségeket figyelembe véve a magyar vágóhidak kapujában már nincs lényeges különbség a hazai és az importsertések között. Az importot tehát már nem a hazai magas vagy az import alacsonyabb ára motiválja. Akkor mi? Kevés a disznó Az importból származó sertések az összes élősertés-vásárlás mintegy 15 százalékát tették ki az idén az 5. és 6. héten, ennek ellenére a vágóhidak összes vásárlása – beleértve az importot is – a vizsgált időszakban 10 ezer állattal marad el az előző év azonos időszakának vágásszámától – hívják fel a figyelmet az AKI szakértői. Azzal az agrártárca is tisztában van, hogy kevés a magyarországi vágósertés. Az egyre csökkenő árualap szembetűnő hiányt azért nem okozott, mert a vágóhidak a kieső hazai vágási alapanyagot importból fedezték, ezzel együtt a sertéshizlalás mostanra szinte az önellátásra korlátozódott – fogalmaztak. Hozzátették, hogy az ágazatban továbbra is igen nagy a bizonytalanság. Az állatlétszám nagymértékű csökkenése után decembertől január harmadik hetéig nőttek az árak, de ez nem ösztönzött eléggé a nagyobb fokú hízóbeállításra, hiszen ezt a jelenséget ismerik a gazdák. A választási malac ára ennek ellenére emelkedik, jelenleg egy malachoz 8–16 ezer forintért lehet hozzájutni. Mi van itt? Érdemes egyáltalán ma vágósertést tartani Magyarországon? A sertéstartók között megemelkedett a mangalica fajtát tartók száma és jelentősen szaporodik is az állomány, ahogyan a malackák között is egyre több a mangalica fajta. Ármeccsek Az agrárkutatók emlékeztetnek arra, hogy az EU átlagában, de Hollandiában is a sertésárakat mérsékelt növekedés jellemezte, a hazai árak ugyanakkor az utóbbi hetekben stagnáltak, ám a múlt év decemberéhez képest januárban – hasított súlyra vetítve – 5 százalékkal emelkedtek, bár az agrártárca adatai szerint a szabadpiaci árak december óta nem változtak. Az EU átlagában viszont a sertések ára ezzel ellentétes tendenciát mutatott: a januári 1,37 eurós vágóhídi belépési ár 4 százalékkal volt alacsonyabb az előző havi 1,43 eurónál kilogrammonként. A növekvő hazai és csökkenő uniós árak azonban egyelőre nem mérsékelték a hazai árszínvonalat, ezzel szemben az import előtt szinte felnyitották a sorompót a határon. Ahogyan állami részről – bár kértük – nem tettek semmit az egy évvel ezelőtti sertésimport ellen, aminek következtében 2003-2004-ben a korábban 5,2 milliós sertésállomány 4 milliósra csökkent – emlékeztet Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetsége elnöke, hozzátéve: ez a helyzet akkor „tönkrevágta” a sertéságazatot, 6–10 ezer forint veszteséget okozva állatonként a tartóknak. Sákán szerint a sertéshizlalás önköltsége ma kilogrammonként 270 forint körül van, a tevékenység azonban csak azoknak nem veszteséges, akik hitelek nélkül gazdálkodnak. A minisztériumi szakértők szerint különben az állattenyésztési ágazatra 2005 elején is az a jellemző, hogy szinte minden termék eladható, de az árak a legtöbb esetben jóval az elvárható szint alatt vannak. Emelkedés csak ott volt tapasztalható, ahol az árukínálat (például a tej és hízósertés esetében) már-már a kritikus szint alá csökkent és az ellátást kezdi veszélyeztetni. Azt is elismerik, hogy a csökkenő állatállomány miatt ráadásul nő a takarmányfelesleg, és egyre eladhatatlanabbak a szemestakarmány-készletek is. Minőségi elmaradás A 6. héten az import sertések 60 százaléka Hollandiából érkezett, egyötöde Csehországból, a fennmaradó ötödnyi rész pedig Olasz- és Spanyolországból, valamint Szlovákiából származott. Az AKI piaci árinformációs rendszeréhez tartozó adatszolgáltatók információja szerint a nem Magyarországon előállított sertések jó minőségűek, a vágás során 55 százalék körüli vagy még inkább azt meghaladó színhúskihozatal érhető el velük. Én is szívesebben vennék nagyobb mennyiségben sertéshúst a magyar gazdálkodóktól, de annak ellenére, hogy a magyar áru sok esetben drágább, mint az országba behozott, a magyarországi vágósertések húsának minősége rosszabb a német, osztrák importénál – mondja lapunknak a vágósertést nem, csupán apróhúst felvásároló Wiesbauer-Dunahús Kft. gönyűi üzemének nemrég kinevezett vezetője. Jens Hillebrand felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon kilogrammonként akár 440 forintért is kínálnak sertéshúst, de van 580 forintos ajánlat is, ám utóbbi sem biztos, hogy megfelel a cég minőségi elvárásainak. Az utóvizsgálatok során ráadásul nem egyszer az derül ki, hogy a 80 százalékos hústartalmúként kínált áru valójában 70–75 százalékos, illetve a 70 százalékosnak feltüntetett 60–65 százalékos. A napokban olyan eset is előfordult – mondta az üzemvezető –, hogy az ígért hús helyett szalonnát szállítottak le a cégnek, ezt a szállítmányt kénytelenek is voltak visszaküldeni.