Aki többet fogyaszt, az több adót is fizet – viszont a társadalom nagy részének alig nőtt a fizetése
Az áfabevételek növekedéséhez újra kellene indulnia a keresletnek, a bérekhez kötődő bevételek kapcsán pedig az volt meglepő az elmúlt két évben, hogy milyen gyorsan nőnek a nominálbérek
– kezdte az egyik pódiumbeszélgetést Pogátsa Zoltán közgazdász.
A társadalom alsó 70 százaléknak viszont szinte semmit nem nőtt a fizetése,
állampapírt is csak a felső három jövedelmi tizedben lévők tudtak venni, az egyenlőtlen elosztás így hátráltatja az áfabevételek beindulását.
Szerinte a zöld átalakítás jelei már megjelentek, de kell még látni a következő egy-két évet, a beinduló strukturális változásokat, hogy lássuk a valódi gazdasági hatásokat.
Isépy Tamás, a Századvég makrogazdasági üzletágvezetője arról beszélt, hogy ők is készítenek makrogazdasági felméréseket: a májusi adatok azt erősítik meg, hogy
az anyagi helyzetükben már éreznek javulást az emberek, a háztartások nettó pénzügyi vagyona is tudott emelkedni nominálisan.
A hiánycél tartása egy mérföldkő volt régen, az elmúlt időszakban azonban extrém szituációk voltak, amelyek ezt a mutatót időlegesen háttérbe szorították. Az teljesen egyértelmű, hogy miért fontos mégis egy bizonyos szint alatt tartani ezt a mutatót, például nemzetközi hitelminősítő intézeteknél is egy fontos indikátor.
A fiskális politika mozgástere nagyobb lesz 2025-re a kamatkiadások szempontjából, a kérdés az, hogy a fogyasztás milyen mértékben tud majd visszaépülni.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója felhívta rá a figyelmet, hogy a magyar költségvetésben az áfabevételek 45 százalékot képviselnek, a cseheknél viszont például csak 20-25 százalékot. Ez azt üzeni, hogy
lehet dolgozni viszonylag alacsony szja mellett, de ha valaki fogyaszt, akkor már több adót kell fizetnie.
Gazdasági stabilitás csak pénzügyi stabilitás mellett érhető el a régi közgazdaságtan tankönyvek szerint, de ez most más világításba került az elmúlt időszakban. Az Oeconomusnál összeállítottak egy háromszöget (zöld átállás – felfegyverkezés – költségvetési egyensúly), de egyszerre nem lehet mind a hármat megvalósítani.
Ő maga a költségvetési fegyelem híve, azonban meg tudja érteni azokat az országokat, ahol először megfinanszírozzák a gazdasági fejlődést, majd ebből dolgozzák le utólag a hiányt.
Elérendő eredmények vannak a kormány előtt, útkeresés zajlik jelenleg, a következő években fogjuk meglátni, hogy mennyire érnek be azok az elképzelések, amik most az asztalon vannak.
Az elmúlt 30 évben a Balatonnak kellett „magához térnie”
Északnyugat-Magyarország speciális földrajzi helyzetben van, a rendszerváltás körüli gazdasági folyamatok pedig egy cezúrát jelentettek – mondta Czunyiné Bertalan Judit a régióért felelős fejlesztési kormánybiztos.
A régiós megyeszékhelyek a 90-es években jól fogtak hozzá a helyi gazdaságfejlesztéshez, a Balatonnak kellett inkább magához térnie az elmúlt 30 évben, amellett, hogy komoly kérdéseket vet fel, elbírja-e egyáltalán a fogyasztók által kívánt turisztikai fejlesztéseket. Szerinte messziről szép, ami látszik, de belülről más problémák vannak, egyfajta lakmuszpapírként működik a régió: ha az európai gazdaság lefelé mozdul, akkor a régió is.
Területfejlesztési szempontból kell egy felelős a Balatonnak, ezen már dolgoznak a minisztériummal.
Megindult a városi infrastruktúra fejlesztése, az állami infrastruktúra beruházások azonban évekig, sőt sok helyen évtizedekig elmaradtak, azóta ez elindult, de nem lehet ezeket a lemaradásokat gyorsan behozni. Ez a térség úgy dinamikus, hogy klasszikus értelemben vett tudományegyeteme nincsen, az újkori alapítású egyetemeken inkább a gyakorlatorientált képzés, a piaci igényeknek megfelelő oktatás zajlik.
Pach Gábor, a Balatoni Kör elnöke szerint fontos arról beszélgetni, hogy jót tesznek-e a sajtóban megjelent cikkek a balatoni magas árakról.
A Balaton ma már egy európai szintű turisztikai célpont, szinte európai szintű fizetésekkel.
Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy ez utóbbi miatt a dolgozók közül nagyon sokan el is hiszik azt, hogy már ennyit is érnek. A feldolgozóiparban azokat a kisvállalkozásokat is kellene támogatni, akik közvetlenül a turistáknak értékesítenek, finanszírozása oldalról így még vannak hiányosságok.
Navracsics Tibor: Regionális dráma zajlik
„A magyar kormányzat célja, hogy visszahozza a területi szempontokat a kohéziós politikába, és a régiós szempont egyenlő mértékkel bírjon az ágazati kritériummal”
– jelentette ki Navracsics Tibor a konferenciát megnyitó előadásában, melyben a közigazgatási és területfejlesztési miniszter a regionális szintű támogatási politika fontosságát hangsúlyozta az Európai Unióban jelenleg érvényesülő központosított struktúrával szemben.
A miniszter példaként Budapest és Pest vármegye közti különbséget hozta fel: az egy főre jutó GDP uniós átlagának a 158 százalékát termeli ki Budapest, míg Pest vármegye mindössze az uniós átlag 65 százalékán működik.
Észak-Dunántúlon, illetve Észak-Magyarországon pedig „regionális dráma zajlik”.
Navracsics Tibor arról is beszélt, hogy egyelőre nem találnak választ az osztrák, a dél-német és az olasz munkaerőpiac jelentette kihívásra sem, amely az érintett dunántúli régiókból nemcsak a vállalkozások, hanem a közigazgatás esetében fenntarthatósági problémát jelent.
A területfejlesztési miniszter ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez nem pusztán magyar sajátosság, a régiónk minden államában elsősorban a fővárosok és a vonzáskörzetük fejlődik.
Az új magyar területfejlesztési politika, ami nagy-, közép- és kisvárosi vonzáskörzetekre, illetve a perifériákra osztja majd hazánkat, a régiós szintű felzárkózásban segíthet majd Navracsics Tibor reményei szerint.
Előadásában kiemelte azt is, hogy
2014 és 2020 között hazánk az európai uniós források 98 százalékát tudta lehívni, ezzel a második helyen végzett a Csehország mögött (98,2 százalék),
és jóval megelőzte az utolsó helyezett Dániát (73,6 százalék).