Magyarországon még mindig nincs akkora jelentősége a bankárok körében a megfelelő öltözködésnek, mint Nyugat-Európában, s erre jobban odafigyelnek Lengyelországban, sőt Oroszországban is – hangsúlyozza Schiffer. A negyven év alattiak esetében azonban érzékelhető a változás, adnak a külföldi elvárásokra, így átgondoltabb a ruhatáruk. Egy bankártól elvárjuk a korrekt, makulátlan megjelenést, mert egy jól öltözött ember mindig bizalmat kelt – vallja Schiffer. Ez azonban – annak ellenére, hogy egyelőre inkább ilyen irányúak a változások – nem jelenti a „begombolkozott” viseletet, az egyformaságot. Töltőtoll, öltöny, sötét autó: ezek vagyunk mi – foglalja össze Diósi László, a K&H Bank vezérigazgató-helytettese, hozzátéve: a prudens, konzervatív magatartásnak meg kell jelennie az öltözködésben is. A bankárvilágban azonban belülről személve is akadnak ezen a téren még bőven kívánnivalók. A hazai pénzemberek közül sokan nem öltöznek stílusosan. A bankárok körében ma még nem jellemző a divattanácsadók segítségül hívása, ami külföldön meglehetősen gyakori – állítja Magyari Tamás, a Pal Zileri üzletvezetője. Diósi szerint bár a tendencia az öltözködést illetően javul, ám a kép még távolról sem tökéletes. A leggyakoribb kifogás a felsővezetők esetében a minőségi elkötelezettség hiánya lehet. Schifferhez hasonlóan Diósi is úgy véli, hogy a fiatalabb generáció már a kellő pénzt költi a megfelelő öltözködésre. Általános vélemény szerint ma már nincs nívóértéke, mégis sokan külföldön vásárolnak. Ennek oka, hogy a hazai kínálat gyengébb, hozzánk képest még Prága vagy Varsó is több jó üzlettel büszkélkedhet. Azt illetően, hogy a magyar bankárok méretre szabott vagy konfekció öltönyt vesznek-e, ma még nagyon vegyes a kép – mondja egybehangzóan Schiffer Miklós, Magyari Tamás és Kaffka Imréné, a Mister férfidivatüzlet tulajdonosa. Diósi tapasztalatairól így vall: egy brüsszeli reptéren is megállapítható, hogy melyik gép megy Milánóba és melyik Kelet-Európába. Az olasz bankárok összetéveszthetetlenek. A bankárstílus persze nem olcsó. Egy jobb márkájú, jól szabott konfekcióöltöny – tehát nem a kisebb-nagyobb áruházláncok kínálata – 600 és 1000 euró, illetve 700–1200 dollárnyi forintba kerül idehaza. A Mister ősszel megpróbálkozik egy drágább, 200 ezer forint fölötti árfekvésű Dormeuil kollekcióval. Kaffka Imréné fontos részletként említi – ami el is várt –, hogy egy-egy öltönytípusból általában csak szűk szériákat, 3–5 darabos készletet hoz be az országba. Jók a már méretre szabottan készülő öltönyök – legyen az René Lazard, Pal Zileri, vagy Dormeuil márkájú –, de a bankárokon igazán a legfinomabb anyagokból, teljesen kézzel készített méretes modellek mutatnak. Ezek ára azonban forintban már a milliós szintet ostromolja. A jó beosztású pénzintézeti vezetők évente legalább négy öltönyt vásárolnak, míg a legmagasabb pozíciókban levők ennél jóval többet is – mondja Magyar Tamás. Úgy véli, hogy az öltözködési szokások ezen a szinten már nincsenek összefüggésben az árral. A ruhatár egyik legrugalmasabb darabja az ing. A megfelelő márkát itt a Van Lack vagy a Dorani jelentheti. A divatszakértők szerint az elterjedt Pierre Cardin vagy az osztrák Gloriette legfeljebb középkategóriába tartozik. Az öltözék igen fontos része a nyakkendő is. Most divatosnak és elegánsnak az anyagukban szövött (Givenchy vagy a Dormeuil, de még jobb a René Lazard) selyem nyakkendők számítanak. Az ár a márka mellett a kidolgozástól, az alapanyagtól és persze attól is nagyban függ, hogy egy-egy üzlet árban-vevőkörben hogyan pozícionálja magát. Az igényesebb pénzemberek ruhatárának legfontosabb darabja viszont a cipő. A legjobb, ha kézzel varrt, az azonban elengedhetetlen, hogy csillogóan tiszta legyen. Három gomb, két hasítás A színekben, a divatos stílusban a lapunk által megkérdezett szakértők a kék és a szürke öltönyök túlsúlyát említik. Magyari szerint a fekete nem annyira elfogadott. Divatos még a halvány csíkozású öltöny, s a mostani „trendi” az egysoros gombolás, három gombbal, hátul két slicceléssel. A hátul hasítás nélküli, zárt öltönyök a komoly márkáknál már eltűntek – mondja Magyari. A Misternek azonban már akadt olyan vevője, aki levarratta a hasításokat. Kaffkáné úgy látja, hogy a férfiak idehaza nem követik a divatot, ezért nem igénylik például a (bankárok által kint előszeretettel hordott) dupla mandzsettás inget. A bankárok náluk elsősorban a konzervatívat, a csíkosban is a szolidabbat keresik –mondja Kaffka Imréné. A világos öltönyt Schiffer még nyáron sem ajánlja. Kiemeli, hogy vigyázni kell a színekkel, az almazöld és a citromsárga ingek nem megfelelőek, ám a fehér, a kék és az apró kockás ing is változatosabbá teheti a ruházkodást. Nyugaton nem hordanak rövid ujjú inget a bankárok, buta – tréfásnak szánt mintázatú vagy például pálmafás – nyakkendőt ugyancsak nem illik viselni. A kontrasztokkal szintén vigyázni kell, a gengszter stílus nem helyénvaló, s a világos cipő sem illik a sötét öltözékhez. Magyari Tamás úgy tapasztalta, hogy a vezető bankárok talán kevéssé visszafogottak, ők már megpróbálhatják követni a divatot. Schiffer Miklós a férfiaknak a klasszikus, nem annyira designer márkákat javasolja. Ilyen a Windsor, a Zegna, a Boss, a René Lazard, a Dorani, a nőknél a Max Mara, az Armani, a Fendi, az Eskada jöhet szóba. A jobb öltönyök, kosztümök Zegna, Cerutti és Zelander anyagokból készülnek. A legjobb gyapjúk származási helye például Ausztrália és Új-Zéland. Schiffer szerint a nők a középszínekig elmehetnek, de a ruházatuknak megfelelően zártnak kell lenni, nem lehet áttetsző, s olyan nüanszokra is figyelni kell például, hogy a lábbeliből nem látszódhatnak ki a lábujjak. A bankár hölgyektől elvárt a kosztüm, akár szoknyával, akár nadrággal.