A jegybankok továbbra is vételi oldalon jelennek meg (2010-tol évről évre nagyobb mennyiséggel), a lakossági kereslet sem csökken és a likviditásbővítésről sem akarnak, tudnak leszokni a döntéshozók. A kínálati oldalon viszont rég nem látott csökkenés jelentkezhet az elmúlt egy-két évben, amit a társaságok árfolyamainak alakulása is jelez.

Míg 1991-ben tizenegy aranybányát tártak fel, tavaly harmat sikerült. Az idei év is csak az új lelőhelyek kutatására költött összegben múlta felül a tavalyit, a sikerekben sajnos nem. A korábban az arany árfolyamával kéz a kézben járó aranybánya-társaságok árfolyamai messze elmaradnak nem csak a nemesfém, de a fejlett részvénypiaci átlagteljesítményektől is. A bányatársaságok költségeik leszorításával próbálnak meg javítani a hatékonyságukon. Egyre többen állnak a körülményes és helyszínek természetéből fakadóan a rendkívül drága hagyományos energiaellátásról az alternatívakra. A legnagyobb új bányák esetében megindított fejlesztések sokat segíthetnek az ideihez hasonló években a gazdaságosság megőrzésében.

Az arany és a bányatársaságok profitabilitása az elmúlt 30 évben sosem volt ennyire szélsőséges. Ez mar önmagában lehetőséget jelent a befektetések piacán. A menekülő funkción túl viszont fizikai felhasználása okán is kitüntetett figyelmet kaphat az ezüst a következő időszakban.

Kína az elmúlt hetekben rendre a várakozásoknál jobb makroadatokat közölt, ami nem csak az ezüst, de a réz és más ipari fémek árfolyamának is lendületet adhat. A korreláció az ipari fémek jegyzése és azokat bányászó társaságok között szorosabb mint az arany esetében az elmúlt néhány évben, így mindéképp érdemes körbenézni ezen cégek részvényei között.