Továbbra sem értem, ha a nép 20 százaléka birtokolja a pénzügyi vagyon 92,7 százalékát, akkor miért várjuk a részvény-áremelkedéstől a GDP beindulását (ugyanis a fogyasztásból sokkal nagyobb részesedéssel bír a 80 százalék). Egyetlen logikus magyarázat számomra a Greenspan által is emlegetett baby-boom generáció megtakarításainak nominális értelemben vett védelme. Ez a generáció mostanában kezd nyugdíjba menni, és a követelések igen jelentős része mögött részvénykitettség lehet.
Miközben Alan és Ben várják a trendfordulót, és a statisztikusok mindent bevetnek, hogy a tapasztalatokkal és egymással inkonzisztens munkaerőpiaci adatokat publikáljanak, folyamatosan szembesül a mezei befektető a negatív hírekkel. Lagutóbb a Walmart belső levelezése alapján kell azt gondolnunk, hogy a pozitív jelek csak a Greenspan-szemüvegen keresztül látszódnak.
A vezérigazgató helyettes hét éve nem látott ilyen rossz februári eladási statisztikát.
Továbbra is az a bajom, hogy azok hiányolják a bizalmat, akik folyamatosan hülyének nézik a hozzám hasonló egyszerű földi halandókat, és azt várják, hogy a fülünknek higgyünk, ne a szemünknek.
Sajnos továbbra sem tudtak meggyőzni, és továbbra is short pozíció felvételét tudom csak elképzelnni 1500 feletti S&P és 14000 feletti DowJones esetén. Előbbire nagyszerű lehetőséget kínál az SDS -ETF, mely az S&P 500 index teljesítményének ellenkezőjét produkálja méghozzá kétszeres tőkeáttétellel. Jelenleg az ETF történetének mélypontján, 47 dollár környékén van az árfolyam, ami már csak hab a tortán.
Misik Sándor (CIIA), Solar Capital