Az 1989-ben elindított internetre épülő World Wide Web (www), mint világháló evolúciója már a harmadik fázisnál tart az elmúlt csaknem negyven évet tekintve. Valójában a világháló a szoftver, és az internet a hardver, vagyis a számítógépek összessége, de a köznyelv rokon értelmű szavakként azonosítja a két kifejezést.
A Web1 még az olvasást jelentette, a statikus oldalakon csak fogyasztottuk az információt, majd a Web2 elhozta a közösségi média korát, ahol az adataink és a platformok feletti kontroll a nagyvállalatok (Google, Meta) kezében van. Míg a Web3-ban a felhasználók nemcsak készítői, hanem részben tulajdonosai is a hálónak a blokklánc technológiának köszönhetően.
Kilencvenes évek, mint hőskorszak
De kezdjük az elején! Maga a web, azaz a világháló megjelenése és kibontakozása nagyjából az 1990-es éveket ölelte fel, illetve kicsit átlógott az új évezredbe is. A mai szemünkkel nézve, kicsit már lesajnáljuk, pedig csupán pár évtized telt el, ez is jelzi, hogy micsoda forradalmi változások jelentek meg a technológia űrsebességbe kapcsolásával.
A világháló hőskorában statikus weboldalakat böngészhettünk (HTML), statikusnak neveztük, mert nem volt interakció, pedig akkor nyilvánvalóan megrengette az emberi civilizációt. Vagyis az olvasók csupán nézték a honlapokat, mintha egy digitális könyvtárban ülnénk, de nem kellett „őrült” módon kattintgatni a laptopunkon vagy az okostelefonunkon, hogy különböző appokat vagy funkciókat aktiváljunk.
A közösségi média hatalma
Majd 2005 környékén megérkezett a Web2, amit valójában a közösségi internettel azonosítunk. Mi magyarok jól emlékezhetünk a 2002-ben elindított iwiw-re, amit aztán a globális Facebook eltörölt az útból. Majd ez utóbbit eltörölhetik az újabb generációk kedvenc oldalai, mint például a TikTok. Valójában még mindig itt tartunk, vagyis az emberek túlnyomó többsége ezt a világot hasznosítja a maga számára.
Különböző platformok uralják az internetet, ahol mi felhasználók tartalmat is gyárthatunk. Ide sorolhatjuk a jól ismert közösségi oldalakat, mint az előbb említett Facebook, TikTok vagy YouTube. Itt már nem statikusan vagyunk jelen, hanem lendületesen posztolhatunk, kommentelhetünk, szavazhatunk. lájkolhatunk vagy éppen videót készíthetünk, azaz aktívan kapcsolatba kerülünk a barátainkkal, ismerőseinkkel, vagy bárkivel a világhálón.
Azonban ahogy a tartalmainkat vagy reakcióinkat feltöltjük a világhálóra, azok kvázi kikerülnek a fenntarthatóságunk alól, hiszen a webes felületek nem a saját tulajdonunkat képezik, hanem a honlapok tulajdonosait. Vagyis azok a platformok, amelyeken tartalmat osztottunk meg, birtokolják az adatainkat.
Jól tudjuk, hogy a Google vagy éppen a Microsoft emberek milliárdjainak adatait tárolják, amelyekből pénzt csinálnak. Ráadásul nagyon sokat. Elég csak arra gondolnunk, hogy a weben rákeresünk a natúr joghurtra, és az algoritmus két perc múlva már a Facebookon dobálja fel a joghurtreklámokat. Vagyis ez a „nagytestvér figyel téged” tipikus esete. A Web2-ben minden adatunk, fotónk, üzenetünk satöbbi a globális techóriások szerverein tárolódnak (pl. Google), de ha lekapcsolják a gépet, eltűnik a digitális életünk.
Jön a decentralizált web
Erre válaszul megérkezett pár éve a Web3, amely valójában az online világ újfajta technológiai szemléletmódja, azaz a decentralizált internet és platformvilág. Kicsit olyan, mint a bitcoin a 2008-as válság után, amikor nagyon sokan csődbe mentek, ezért a rejtőzködő Satoshi Nakamoto kitalálta a decentralizált „digitális aranyat”, amely kapcsán a pénzeszközeinket nem csak a bankok kezelhetik, hanem mi magunk a saját digitális tárcánkban tarthatjuk azokat.
A Web3 lényege is, hogy mi magunk rendelkezzünk az adatainkkal, hiszen azok nem központi szervereken raktározódnak, hanem egy elosztott hálózaton, vagyis a blokkláncokon találhatók. Ez egy olyan adatbázis, amelynek másolata több tízezer különböző számítógépen fut egyszerre a világ minden pontján. Ha egy gép leáll, a többi még ugyanúgy tartalmazza az adatokat, vagyis nincs egy olyan tulajdonos, aki önkényesen törölhetné a profilunkat, tehát nincs központi kontroll. A Web3 egyik legfontosabb helyszíne a böngészőnk vagy a telefonunk.
Egyelőre azonban a web3 még kísérleti fázisban van, mivel a technológiát nehezen értik meg az emberek. Itt ugyanis megjelenik a blokklánc és a kripto, ezek pedig a társadalom túlnyomó többsége számára olyanok, mint a szanszkrit nyelvtanulás. Valójában amikor megtörténik az áttörés, és széles körben hasznosul a web3, akkor sem lesz mindenki informatikus és blokklánckutató, hanem a mindennapokban használatos alkalmazásokat fogjuk futtatni anélkül, hogy tudnánk, a háttérben a blokklánc és a kriptoipar található.
Vagyis még az út elején járunk, és nem válik külön markánsan a web2 és a web3, mint ahogy a bitcoin megjelenésével sem szűnt meg a klasszikus bankrendszer. Inkább csak átalakult, hiszen miközben a kripto hódító útjára lépett, megjelentek a digitalizált pénzek is. A Web3 még gyerekcipőben jár, sok projekt kísérleti fázisban van, a technológia pedig néha bonyolult lehet a kezdők számára, de pár év, és minden gyökeresen átalakul.
