- Mennyire lett 68 éves korára ténylegesen nyugdíjas?
- Ténylegesen semennyire. Igazából annyi változott, hogy egy-két új dolgot még összeszedtem, a MOB Etikai Bizottságának alelnökévé választottak, a Digitális Turizmus Szövetség (DTSZ) elnökségi tagja vagyok, de pár dolgot azért le is adtam: a Corvinus FAKT (Fiatal Autonóm Közgazdászok Társasága) kurzusomat befejeztem, szóval nagyjából az arány az utóbbi években nem nagyon változott.
Az unokáim azért közben tovább nőttek, és most már iskolába meg úszóedzésre is vihetem őket, ami időben egy kicsivel több elfoglaltság. De mi rossz van abban, ha jobban is igénylik, hogy többet legyek velük?
- Igazából azért kérdeztem ezt meg, mert erre az interjúra úgy egyeztettünk időpontot, hogy éppen hazaérkezett valahonnan külföldről, de egy óra múlva már máshol kell lennie. Ez alapján nem úgy tűnik, ahogy korábban fogadkozott, kicsit is lassított volna.
- Az inputfüggésről nem lehet csak úgy leszokni, de azért a gyerekek, unokák már sokkal inkább, sokkal több idővel is beleférnek a napi menetrendembe. Erről a beszélgetésről is azért kell majd időre elmennem, mert én viszem az unokámat a BVSC-be úszóedzésre. Ez is belekerült már a képbe.
De az sokat segít nekem ebben az egészben, hogy megmaradtam annál a korábban már bevált módszernél, hogy nem én akarok lenni a csapat mindentudója, hanem olyan emberekkel veszem magam körül, akikkel a feladatokat meg lehet osztani. Ez az NJSZT-ben igaz a kommunikációs csapatra, aminek köszönhetően ma már jellemzően évente 4-500 megjelenésünk van, de igaz az új IT csapatunkra, de az ügyvezető igazgató Szalay Imrére is, akivel 42 éve harmonikusan dolgozunk együtt, ahogyan a jogi csapatra is, amely szintén rendbe teszi a maga területét, és három év alatt igaz lett szinte az egész Neumann társaságra is
- Mielőtt arról kérdezném, hogy miért nem sikerült akkor a "győztes csapaton ne változtass" elvénél is megmaradni, emlékeztetném valamire. Akkor beszéltünk legutóbb, amikor az NJSZT elnöke lett, és azzal köszöntünk el, hogy szavát adta: az első elnöki ciklusa végére érve - függetlenül attól, hogy van-e folytatás vagy sem - őszintén mérlegre teszi a teljesítményét. És bár csont nélkül ment az újraválasztás, azért én a szaván fognám. Kezdhetjük ezzel a mérleggel?
- Az akkor, amikor három éve elindultunk és az, ahol most vagyunk, két teljesen más világ. Három éve egy nagyon izgalmas és érdekes, elég jó sebességgel robogó vonatra ugrottunk fel, ami gyakorlatilag azt a pályát rajzolta a Neumann társaság elé, hogy a technológiai-, de úgy általában a digitalizáció hatására megváltozó világ változása közepette egy sor új feladat vár ránk. Úgy terveztük, hogy legalább a korábbi tempót tartva haladunk, de aztán nagyjából egy év után ez az egész megbicsaklott, és a pandémiával egy egészen más irányt kijelölve, másként kellett a dolgainkhoz viszonyulni, a feladatainkhoz állni.
Az NJSZT elnökválasztás előtti értékelésben azt tudtam mondani a tagságnak, hogy mi azok között a szervezetek és vállalkozások között vagyunk, akik az elmúlt időszak viszontagságai ellenére is talpon tudtak maradni. Alapvetően ez volt a legfontosabb lecke, és ezt sikerült teljesíteni.
- A szervezet korábban évtizedekig úgy működött kicsit, mint a Vöröskereszt - már abban az értelemben, hogy nem a válságmenedzseri vénát kellett az irányításához kidomborítani. Mennyiben lehetett, lehet a mostani válság alatt mégis arra támaszkodnia, amit Ön a korábbi karrierje során ez ügyben megtapasztalt?
- Teljesen jogos felvetés, de azt kell mondjam: annak köszönhetően, hogy megvolt a stratégiánk, és tudtuk, hogy mit kell megmérni, utána már minden egyes területhez ki tudtuk alakítani a válságstratégiákat. Innen nézve egyértelmű, hogy amikor a Covid-19 hatására a környezetünkben az egészen standard dolgokat sem lehet megtenni - például nem lehet összegyűjteni a gyerekeket személyes konzultációra, a szakembereket konferenciára vagy akár csak egy nagy előadásra, akkor mi ezeket a kihívásokat mégis abszolváltuk, és a lehetőségeinkhez mérten ki is használtuk.
Azzal kezdtük az első 3 éves ciklust, hogy megpróbáltuk megújítani az egész szervezetet. A stratégia újragondolása azt jelentette, hogy kiválasztottuk azokat a területeket, amikre fókuszálunk, és aztán e mentén végigvittük a szervezeti megújítást is. Az általános vízióban ez azt jelentette, hogy a Neumann társaság, amely 52 éve azzal alakult meg, hogy az ország informatikai élcsapata kíván lenni, most arra a vágányra váltott át, hogy nem néhány ezer informatikust kell kiszolgálnia, hanem több milliót.
Amit a korábbi interjúnkban önnek mondtam arról, hogy mi a digitalizáció során a társadalom gps-e akarunk lenni, az ma is áll. Az általános víziónk az, hogy az NJSZT kell, hogy a fogódzó legyen a mindennapi életben a társadalom egészét érintő informatikai változásokban.
Ez is az oka annak, hogy a koronavírus-járvány kitörését követő helyzetben a Digitális Összefogás [a szerk. megjegyzése: az ITM Digitális Összefogás néven akciót indított a digitális ágazat szereplőinek felajánlásaival a koronavírus okozta veszélyhelyzet leküzdésének támogatására] egyik motorja mi voltunk: kész modulokat tudtunk azonnal betenni a közös használatba; ingyenes, letölthetővé tett megoldásokat adtunk a tanároknak, hogy a home office munkarendbe az átállás megtörténhessen. De ugyanígy tettünk a biztonságtechnikai modulunkkal is, hogy a lezárások miatt átalakuló kommunikációs és fogyasztási szokásokhoz szintén hozzátegyük a magunk támogatását.
A GPS-szerep betöltése érdekében eredetileg is négy stratégiai irányt jelöltük ki, és e négy területen ma is van tenni valónk.
- Mi ez a négy terület, illetve: a pandémia és az előre kiszámíthatatlanul érkező lezárások-újranyitások korában e stratégiákban mi jelenti a legnagyobb kihívást?
- Az első az informatika története, amiben egyrészt nincs is más szervezet az országban, másrészt viszont a Covid-19 érkeztével alaposan át kellett gondolni a lehetőségeinket. Szegeden van egy olyan informatika gyűjteményünk, ami a világon a Top10-ben van, mert a kezdetektől, a keleti és nyugati technológia is megtalálható, és a több mint 70 ezer tárgyunknak ugyan csak egyharmada látható a szegedi Agórában kiállítva, de folyamatosan fejlesztjük és mind többet tudunk belőle megmutatni is.
Ez a Neumann János társaságnak afféle kötelezvénye is, de ez ügyben az Innovációs és Technológiai Minisztériummal van egy jól működő támogatási és közös gondolkodást biztosító kapcsolatunk. Amikor a koronavírus miatt be kellett zárni, akkor éppen ennek köszönhetően tudtunk nagyon gyorsan reagálni: az online informatikatörténeti idővonal létrehozásával és fejlesztésével gyakorlatilag majdnem minden tételt (érdekes videókat, interjúkat stb.) a neten is elérhetővé tudtunk tenni.
A második területet a szakcsoport rendszerünk átalakítása jelentette, a mintegy 30, különböző területet - az e-közgazdaságtantól az info-történeten át az e-világig - aszerint módosítottuk, hogy e szakcsoportok közül amelyik nem működött, leépítettük. De a helyükbe jöttek új területek is, amire igény volt (a mesterséges intelligenciától a robotikán át a nők az informatikában szakcsoportig és az IT biztonságig), azt aktivizáltuk. A szakcsoportok munkáját a Neumann Társaság költségvetéséből támogatjuk, de csak azt, ahol valós munka zajlik.
A harmadik lábunk, az ECDL kapta a legnagyobb ütést az utóbbi időkben, mivel az onsite tréningek és vizsgák iránt visszaesett az érdeklődés, mivel egyébként is nőtt e területen az általános tudás. Már a pandémia előtt is dolgoztunk rajta, de a lezárások nagyban felgyorsították azt a fejlesztést, hogy az online világ felé toljuk el a tanfolyamokat; gyakorlatilag a megoldottuk, hogy a felkészülés és a vizsga is online módon tudjon megtörténni. Vásároltunk egy új rendszert, amire támaszkodva még a vizsgaprotokollt is átalakítottuk úgy, hogy a vizsga miatt ne kelljen utazni. Ez hozott vissza embereket a számunkra, így, bár e területen értek bennünket sebek, továbbra is menetben vagyunk.
A negyedik láb, a tehetséggondozás is kapott pár mélyütést, de azért szintén van mire büszkének lennünk. Azért is, mert miközben a versenyfutás a tehetségekért még élesebb lett, és az ő megtalálásuk ma az egyik legfontosabb feladata a vállalkozásoknak (a kicsiknek és nagyoknak egyaránt), mi ezen a területen nagyon kurrensekké váltunk.
Akkor, amikor a világban tényleg zajlik a "war for talent”, amikor tényleg egyre kevesebb a hal is a vízben, amikor a Radnóti és a Fazekas középiskolák diákjainak több mint egyharmada külföldön tanul tovább (és aki kiment általában nem jön vissza), akkor, amikor a home office-nak és az online-ra váltó világnak az is a velejárója, hogy a szomszéd házban lakót Londonban foglalkoztassák, ami szintén a tehetség elszívása, akkor nekünk sikerül egy jól működő, piramisszerűen, felmenő rendszerben működő struktúrát jól üzemben tartanunk.
A legkisebbekkel, a “Hódítsd meg a biteket” projekttel kezdve válogatjuk ki a legtehetségesebbeket - és már ez is abszolút online működik: 2019-ben 28 ezer indulónk volt, tavaly 29 800, idén pedig - több mint 300 iskola diákjainak indulásával 33 500. Aztán felfelé lépdelve a Nemes Tihamér programozó verseny, illetve a Logo - Országos Grafikus Programozási Verseny során a felkészítésben és a kiválogatásban is ott vagyunk, hogy aztán a legjobbakkal a diákolimpiára készüljünk.
De ennek a munkának az is fontos része, hogy a nemzetközi versenyek rendezésébe is beszállunk. Így tartottunk 2020-ban 16 ország részvételével közép-európai informatikai diákolimpiát, Nagykanizsán, ahol a helyzetre reagálva hibrid versenyt rendeztünk (például az osztrákok és a németek el tudtak jönni, a horvátok csak az eredményhirdetésre, a lettek viszont végig online versenyeztek, de mindenki úgy érezte, hogy tényleg teljes értékű versengésben vett részt). Svájcban tavaly női informatikai diákolimpiát (EGOI) is rendeztek, 50 ország részvételével, ahol két csapatunk is volt, és egy ezüstérmet is szereztünk.
- A vereségekről és a kudarcokról csak érintőlegesen beszélt, pedig a mérleg abszolút értéken mérve talán mégsem mondható ennyire optimistának. Mi nem, illetve: mi nem úgy sikerült, ahogy tervezték?
- Igaza van, akkor is, ha nekem sosem kenyerem a panaszkodás. A csapatomnak most is azt mondogattam, hogy: Gyerekek! Nem kell sírni, ha egy szakmai konferenciára nem tudjuk idehívni az embereket, mert inkább nézzük meg, hogy mit lehet tenni. És akkor a szakmai konferencia online üzembe állt át, aminek nem csak az lett az előnye, hogy a résztvevőnek nem kellett előző este elindulnia az ország távoli pontjairól, hanem az is, hogy a konferencia előadói közé meg tudtunk hívni tavaly Palo Altóból és Németországból is előadókat, s hogy idén pedig a Bostonban a Formlabsnál dolgozó Lakatos Dávidot tudtuk megnyerni, aki a 3D-nyomtatás csúcsán dolgozik fejlesztési igazgatóként, de néhány órára el tudtuk csábítani egy "itthoni" konferencia előadójának.
Visszatekintve az elmúlt évekre azonban az elmondható, hogy voltak jelentős gazdasági nehézségeink is. Ezeket nem sikerült maradéktalanul megoldanunk, de nagyjából minden területen sikerült mára csökkentenünk a hiányt. Ehhez az a munka is kellett, hogy míg három éve a támogatóink felsorolásakor csak néhány partnert tudtam volna felmutatni, most több tucat céget és szervezetet sorolhatok fel - például az OTP-től és a Moltól a Dellen, az SAP-n és a Vodafone-on át a 4iG-ig, a Ciscoig és a Montana-ig - azzal, hogy még közel ennyi céggel most is tárgyalunk, hogy hol lenne az ő megfelelő helyük az NJSZT feladatmegoldásai között.
Egy területen azonban valóban nagy a hátralékunk: a fiatalításban eddig nem sikerült áttörést elérnünk. Továbbra is nehéz őket megfogni, de most, hogy az új választásokkal két friss egyetemi emberünk is lett: Gulyás László (aki az ELTE Mesterséges Intelligencia Tanszékének docense) és Dr. Csorba Kristóf (aki viszont a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának docense), talán ezen is sikerül érdemben változtatnunk. Ők ugyanis hozzáférnek az egyetemi közösségekhez és a tehetségekhez, és ezt felhasználva megpróbálunk ezen az ügyön is javítani. Van mit.
- Ezen a ponton kell megkérdeznem, hogy a győztes csapaton miért kellett változtatni? Úgy értem, hogy az előző elnöki ciklus három alelnöke is lemondott, illetve távozott a posztjáról, és újak léptek a helyükre, miért a cserék?
- Az előző elnökségben mindenki lelkes volt és roppant tehetséges, de azt el kell ismerni, hogy többen is túl sokat vállaltak. Az azonban, hogy három alelnököm is lecserélődött, valójában nem e miatt történt. Charaf Hassan a BME VIK dékánja lett, Csányi Péter az OTP Bank informatikai vezérigazgató-helyettesévé lépett elő - ahogyan Váncza József is fontos nemzetközi pozíciót kapott a SZTAKI-nál. Mondhatnám azt is, hogy ha valaki a munkahelyén előre akar lépni, akkor jusson be a Neumann vezetésébe, és sínre tette a karrierjét!
De komolyra fordítva: az alelnökök lemondása és cseréje kényszerű, de érthető lépés volt. Leginkább munkaerő-cserét kellett végrehajtani. Ugyanakkor a most megválasztottak számára is kérdés, hogy 3 év múlva ki hova fognak továbblépni.
- Legutóbb azzal fejeztük be az interjút, hogy megígérte: aktualizálja, aktualizáltatja a saját Wikipédia szócikkét, hogy abban a jelenlegi tisztségét is a megfelelő hangsúllyal beleírja. Ez a jelek szerint továbbra is várat magára, mert a Wiki szerint ön 2011 óta, ma is aktívan a Vodafone menedzsere.
- Mondanám, hogy ennél sokkal jobban érdekel, hogy 2023-ban, Neumann János születésének 120. évfordulóján nemcsak, hogy mi rendezzük majd a diákolimpiát, de az évet Neumann-évvé is tesszük (már biztosan lesz nagyszabású MTA konferencia, készül egy kétnyelvű könyv is, és sok más elképzelés is van - ami újabb plusz feladatokat is jelent), de inkább visszakérdezek: Mikor nézett rá az oldalra legutóbb?
- Ma.
- Az elmúlt bő egy hetünk éppen erről szólt. El is készült a módosított szócikk, de a változásokat a Wiki rendszerében validáltatni kell, csak eztán válhat publikussá - és ez a jóváhagyás még nem történt meg. De tényleg rendbe raktuk már ezt a dolgot is.