A dán Aarhusi Egyetem kutatói szerint nem elsősorban az internet felelős az ellenszenves trollokért – olyan személy, aki provokatív módon, a tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget, vagy ellentmondást nem tűrve erőlteti a meggyőződését –, sokkal inkább csak megafonként működik az egyébként is utálkozó hajlamú emberek számára.
Az American Political Science Review című folyóiratban közzétett reprezentatív tanulmányukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy az emberek miért érzékelik széles körben ellenségesebbnek az online környezetet, mint az offline interakciókat. A kutatócsoport a mismatch-hipotézist vette figyelembe, amely – a netes viselkedéssel összefüggésben – arra az elméletre utal, hogy ellentét mutatkozik a szemtől-szembeni interakcióhoz való emberi alkalmazkodás és a személytelen online környezet között.
Az adatok valamennyire cáfolták a felvetést, miután a vizsgálatból kiderült, hogy a felhasználók internetes kommunikációja nagyrészt valós viselkedési mintákat tükröz. Tehát aki a fizikai térben hajlamos az agresszióra és gyakran feltűnősködik, az anonimitás mellett sem lesz barátságosabb.
Pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy nem mindenki személyisége egyformán hajlamos az agresszióra. Végső soron ezek az egyéni különbségek sokkal erősebb hajtóerejét képezik az online ellenségeskedésnek.
– mondta Alexander Bor, az Aarhusi Egyetem politikatudományi tanszékének posztdoktora és a tanulmány társszerzője az Engineering & Technologynak.
A trollok voltaképpen olyan beállítottsággal rendelkeznek, ami miatt elismerésre és státuszra vágynak, továbbá azért hajlamosak domináns és agresszív viselkedésre online és offline, hogy semmiképpen se veszítsenek el egy vitát.
Korábbi kutatások a témában gyakran hangsúlyozzák, hogy a sokszor meglehetősen toxikus online politikai vitákat legnagyobb arányban olyan rosszindulatú egyének vezetik, akik kihasználják az adott platform sajátosságait. Érdekes azonban, hogy a Personality and Individual Differences folyóiratban megjelent 2017-es tanulmány szerint a legagresszívabb, feketeöves trollok magas kognitív empátiára hajlamosak – felismerik, amikor valakit idegesítenek –, viszont az affektív együttérzés terén hiányt szenvednek, ami miatt nehezen érzik rosszul magukat szitkozódó kommentek írása közben.
Aki kedvesebb, inkább kimarad
Valamint kiderült az is, hogy az internetes trollok inkább tudatos stratégiának választják az ellenszenves viselkedést, így kevésbé jellemző az indulat-vezérelt hozzászólás egy témához. Emellett azzal kapcsolatban is találtak összefüggést, hogy a kevésbé rosszindulatú emberek nem igazán érdekeltek abban, hogy politikáról beszélgessenek online.
Az eredmények annak ellenére lettek hasonlóak az Egyesült Államokban és Dániában – ahol egyenként 8 ezer fős mintán dolgoztak –, hogy a két ország politikai kultúrája és intézményi háttere nagyon is különbözik, valamint a polarizáció mértéke is eltérő.
A felsorolt különbségek dacára mindkét országban a státuszkeresők voltak a politikai ellenségeskedés fő okozói. A kutatás azt is dokumentálta, hogy az emberek valóban úgy érzik, hogy a kibertérben történő politikai viták rosszabbak, mint az offline beszélgetések. Michael Bang Petersen, az egyetem politológia professzora azonban rámutat a jelenség egyik alternatív magyarázatára, miszerint az internetes viták olyan nagyméretű nyilvános hálózatokban zajlanak, ahol egy internetes troll viselkedése sokkal láthatóbb, mint ugyanezen személy magatartása offline környezetben.
A megkérdezettek közül kevesen érzik úgy – kommunikációs csatornától függetlenül – hogy személyesen őket támadják vagy zaklatják egy vitában, mégis az online környezetben kifejezetten hajlamosak megfigyelni, ahogy másokkal teszik ugyanezt.
Alexander Bor szerint az online gyűlölet megszüntetéséhez csökkenteni kell a gyűlölködők láthatóságát és elérését, máskülönben egyre több értelmes felhasználót fognak elriasztani az online vitáktól. Úgy véli ez egy demokratikus probléma, tekintve, hogy a közösségi média egyre nagyobb szerepet játszik a politikai folyamatokban.