A külső szemlélőknek szinte teljesen átláthatatlan Facebook működése, ennek megfelelően rendkívül nehéz lesz kidolgozni bármilyen szabályrendszert, ami a felhasználók védelmében kellően szigorú és a kisvállalkozások előrelépése érdekében egyben rugalmas keretrendszert teremt meg az Európai Unió internet-szabályozásában.

Az Európai Parlament meghallgatta Frances Haugent, a Facebook korábbi szakértőjét, aki a hatóságokhoz fordult, miután egyértelművé vált, hogy a több, mint 3 milliárd felhasználóval rendelkező tech monstrum működése milyen károkkal jár, amivel a cég is tisztában van.

Kapcsolódó

Haugen az EP több bizottsági tagjának kérdéseire reagált, akik azért hívták meg, hogy tapasztalatival hozzájáruljon a Facebook működését is ható, a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) és a digitális piacokról szóló jogszabály (DMA) megalkotásához.

A Facebookot több vád érte, hogy hozzájárul hamis információk ellenőrizetlen terjedéséhez, gyűlöletkeltő tartalmak megosztásához, amelyek hozzájárultak a mianmari és etiópiai erőszakhoz, vagy az összeesküvés elméletek terjesztéséhez, amelyek miatt sok jobboldali megrohamozta a Capitolum épületét az Egyesült Államokban, miután Donald Trump elvesztette az elnökválasztást.

Nem kelt gyűlöletet a Facebook, mégis az lesz a vége

Haugen elmondása szerint a Facebook algoritmusának alapvetése, hogy a legtöbb reakciót és érzelmet kiváltó tartalmat preferálja. A tapasztalat pedig az, hogy a legtöbb reakciót, hozzászólást témától függetlenül a minél extrémebb tartalmak generálják.

Ezért lehetséges, hogy egy felhasználó, legyen bármi az érdeklődési köre, rövidtávon eljut szélsőséges tartalmakig és álláspontokig. Az algoritmus tartalomfüggetlen, nem célzottan a szélsőségek felé visz a felhasználót, viszont mégis ez a végeredmény, mivel a szélsőséges tartalom teremti a legnagyobb felhasználói aktivitást.

A megosztó tartalom minden kísérlet szerint sokkal inkább bevonja a felhasználót, a minél több reakció pedig minél több tartalom előállítására és továbbosztására készteti őket.

Ezzel a hirdetők, legyen szó vállalatokról vagy politikusokról tisztában vannak, ezért lehet negatív, megosztó kampányokkal rendkívül olcsón a lehető legszélesebb tömegekhez eljutni.

Nem feltétlenül a tartalmat kell szabályozni

Haugen elmondása szerint létezik több megoldás a Facebooknál ami lényegesen segíthetné a hamis információk és álhírek terjedését. Ezek nem is nagy dolgok, például rá kell kattintani egy linkre ha valaki továbbküldene valamit, ha beszállna egy hírláncolatba, akkor pedig nem lehet egy kattintásra továbbítani valamit, hanem be kell másolni a tartalmat egy külön posztba. Ezzel nem sérül senkinek a véleménynyilvánítási joga, de ez a kis lassító akadály már jelentős tényező lehet az álhírek rohamos terjedésében.

Az ilyen és ehhez hasonló megoldások azért is lényegesek mert ország- és nyelvfüggetlenek. Jelenleg a tartalmi szűrést és a panaszok kezelését a Facebook szinte kizárólag az angol nyelvterületekre, azon belül is elsősorban az Egyesült Államokra koncentrálja.

Más nyelvterületeken, például Európában szinte korlátok nélkül lehet minden véleményt és ellenőrizetlen információt terjeszteni, erre nagyságrendekkel kevesebb erőforrást fordít a cég. Ez hatványozottan igaz a világ legszegényebb régióra Afrikában vagy Ázsiában, ahol a helyi nyelveket ismerő tartalomkezelői erőforrások nem is léteznek, ráadásul a politikai viszonyok sokkal instabilabbak.

Ezek alapján a Facebook már most is tehetne a káros tartalmak terjedésének legalább a lassításáért, ehhez azonban semmi érdeke nem fűződik, hiszen épp a minél nagyobb felhasználói aktivitást akarja alapértelmezésben elérni.

Szinte eszköztelen a szabályozó

Nagy baj a Facebook esetében, hogy a cég működése semennyire nem transzparens, és külső szemlélőknek, vagy épp a szabályozóknak kevés esélyük van megfejteni a titkokat. Haugen szerint az, hogy a Google publikálja a statisztikáit, vagy a Twitter nyílttá teszi a működését már önmagában eredményez egy bizonyos szintű kontrollt.

Ezért bármilyen szabályrendszer, ami a Facebookot érinti nem csak az adatszolgáltatásra kell vonatkozzon, hanem arra is, hogy mire és milyen módszerekkel használják azokat fel, mivel jelenleg erről nem lehet tudni.

A helyzet komoly nehézségeket okoz a szabályozóknak is, Haugen szerint ezért Európában fontos lenne egy központi intézményt létrehozni. Ennek praktikus oka, hogy a világon lehet 200-300 hozzá hasonló ismeretszintű adatkutató, akiknek a jelentős része eleve a Facebooknál dolgozik. Ha a tagállamok saját hatáskörben igyekeznének fellépni, egyszerűen nem lenne meg a kellő ismeret.

Ugyancsak szem előtt kell tartani, hogy célzottá és tagolttá tegyék a szabályozást, ami meghatározza, hogy mit kezelhet a szolgáltató üzleti titokként. Ha ezt a lehetőséget túl tágra szabják a törvényalkotók, akkor a vállalatok garantáltan automatikusan működésük minden létező szegletét üzleti titoknak fogják minősíteni.

Nem megy sehova

Egyértelműen látszik, hogy a Facebook helyett belátható időn belül nem lesz más hasonló szintű közösségi média platform. Ennek egyszerű oka, hogy az emberek akkor váltanának, ha az összes barátjuk és ismerősük, akikkel érintkezni akarnak a médián keresztül szintén mind váltanának, ennek kicsi az esélye.

Ha lenne is választék, az interoperabilitás, a platformok közötti átjárás, a számos, több országban, kontinens és jogrendben bejegyzett szolgáltató egységes szabályozása pedig kilátástalan feladat.

Haugen a megosztások lassítása mellett eleve egy kisebb, emberi léptékű közösségi médiát tartana a legjobbnak, ahol a felhasználók szűkebb ismeretségi körökben érintkeznének, így kevésbé lennének kitéve annak, hogy a Facebook algoritmusa által kivédhetetlenül az extrém tartalmak felé terelődjenek.

Ez a Meta, a Facebook új, immár névadó virtuális valóságba való ugrásának lehet az egyik, talán egyetlen kedvező hozadéka, lévén ez a virtuális tér a valóságát hivatott utánozni, és ott az ember inkább a közeli szeretteivel érintkezne, nem egy több ezer fős csoport amúgy ismeretlen tagjaival.

Más szempontból a Meta újabb komoly problémákat vet fel, mivel a használatához tele kell rakni szenzorokkal az otthonokat, amivel még több adatot gyűjt a szolgáltató. Még aggasztóbb a helyzet, ha egy munkáltató kötelezővé teszi az alkalmazottainak, hogy használják a rendszer, akkor is ha nem akarják.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.