A 19 hatalmas tekercsből álló fúziós reaktor, az ITER eredetileg 2020-ban kezdte volna meg tesztüzemét Franciaországban, ám a csúszások miatt csak mostanra sikerült az utolsó mágnestekercset is beszerelni. A reaktor így  a tudósok szerint legkorábban 2039-ben tud majd  valóban működni. 

Ez azt jelenti, hogy a fúziós energia nagy valószínűséggel nem érkezik meg időben ahhoz, hogy megoldást jelentsen az éghajlati válságra.

"Az ITER késlekedése kétségtelenül nem jó irányba halad" - mondta a livescience.com ismertetése alapján Pietro Barabaschi, az ITER főigazgatója. Szerinte nem lenne bölcs dolog arra várni, hogy a magfúzió majd megoldja az emberiség jelenlegi problémáit.

A világ legnagyobb magfúziós reaktora 35 ország, köztük az Európai Unió valamennyi állama, valamint Oroszország, Kína, India és az Egyesült Államok együttműködésének eredménye.

Az ITER a világ legerősebb mágnesét tartalmazza, így a Földet árnyékoló mágneses mezőnél 280 ezerszer erősebb mágneses mező előállítására képes.

A reaktor lenyűgöző felépítése ugyanilyen magas árcédulával jár. Az eredetileg 5 milliárd dollárra kalkulált reaktor költségei mostanra 22 milliárd dollárra duzzadtak, és várhatóan  további 5 milliárd dollár szükséges a további költségek fedezésére. Ezek az előre nem látható kiadások és késedelmek állnak a másfél évtizedes csúszás hátterében.

A tudósok már több mint 70 éve próbálják hasznosítani a magfúzió erejét. Ezzel óriási mennyiségű energiát lehetne előállítani anélkül, hogy üvegházhatású gázokat vagy hosszan tartó radioaktív hulladékot termeljenek.