Az éves antarktiszi ózonlyuk 2022. szeptember 7. és október 13. között átlagosan 23,2 millió négyzetkilométer kiterjedésű volt csak. A Déli-sark feletti ózonrétegnek ez a megfogyatkozott területe valamivel kisebb volt, mint tavaly, és általában véve folytatta az elmúlt évek általános zsugorodási tendenciáját – közölte a NASA friss jelentésében.
„Idővel folyamatos előrelépés tapasztalható, és a lyuk egyre kisebb” – mondta Paul Newman, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának földtudományokért felelős vezető kutatója. Szerinte ugyan tapasztalható némi ingadozás az ózonlyuk kiterjedésében, de összességében azt állapították meg, hogy az elmúlt két évtizedben csökkent a légkörön lévő seb. Az ózonréteget lebontó anyagok Montreali Jegyzőkönyvvel történő megszüntetése csökkenti a lyukat.
Az ózonréteg – a sztratoszférának az a része, amely megvédi bolygónkat a Nap ultraibolya sugárzásától – minden szeptemberben elvékonyodik, és a Déli-sark felett ózonlyuk keletkezik. A légkörben lévő klór és bróm kémiailag aktív formái, amelyek az ember által előállított vegyületekből származnak, minden déli télen a magasan fekvő sarki felhőkhöz kapcsolódnak. A reaktív klór és bróm aztán ózonromboló reakciókat indít el, amikor a Nap az antarktiszi tél végén felkel. Erről itt nézhet meg egy magyarázó videót:
A NASA és a NOAA kutatói az Aura, a Suomi NPP és a NOAA-20 műholdak fedélzetén lévő műszerekkel észlelik és mérik az ózonlyuk növekedését és felszakadását. 2022. október 5-én ezek a műholdak egynapos maximálisan 26,4 millió négyzetkilométer kiterjedésű ózonlyukat figyeltek meg, ami valamivel nagyobb, mint tavaly. De az átlagos érték viszont jóval kisebb, mint akárcsak 10 éve volt.
Az ózonlyuk a klímaváltozásra is hatással van/volt, mivel az ultraibolya-sugárzás jobban melegíti a Föld felszínét. A zsugorodása ezt a hatást kiszűri, de az üvegház hatású gázok ettől még megtartják a meleget a légkörben.