"Mind a 2020-as, mind a 2021-es antarktiszi ózonlyukak meglehetősen nagy és kivételesen hosszúéletűek voltak. Ez a két, a szokásosnál hosszabb egymás utáni epizód azonban nem annak a jele, hogy a Montreali Jegyzőkönyv nem működik, mivel e nélkül még nagyobbak lettek volna. Hanem a meteorológiai és dinamikai feltételekből adódó évközi változékonyság miatt alakult így, amely jelentős hatással lehet az ózonlyuk nagyságára és tartósságára" - kommentálta Vincent-Henri Peuch, az ECMWF Kopernikusz Légkörfigyelő Szolgálatának (CAMS) igazgatója a megfigyelést.

Az előrejelzések szerint december végére összezáródhat az Antarktisz feletti ózonlyuk, amely az egyik legnagyobb volt, amelyet valaha láttak.

Kapcsolódó

A CAMS a Föld felszínére érkező UV-sugárzás mennyiségét is szemmel tartja, és az elmúlt hetekben nagyon magas - 8-as értéket meghaladó - UV-indexeket mértek az Antarktisznak az ózonlyuk alatt fekvő részei felett.

Az 1978-ban aláírt Montreali Jegyzőkönyv az egyik legkiterjedtebb éghajlatvédelmi egyezmény, amelyet az ózonréteg védelme érdekében hoztak létre. A jegyzőkönyv betiltja az ózonréteg pusztulásával és kimerülésével összefüggésbe hozható káros vegyi anyagokat, például a fluorozott-klórozott szénhidrogének és a hidrofluorozott szénhidrogének használatát és kibocsátását. Ezek a vegyi anyagok hosszú ideig a légkörben maradnak, és elérik a sztratoszférát, ahol hozzájárulnak az ózonréteg pusztulásához. A Montreali Jegyzőkönyvnek köszönhetően e vegyi anyagok koncentrációja lassan csökken. Hosszú élettartamuk miatt azonban még körülbelül négy évtizedbe telik, amíg az ózonréteg teljesen helyreáll.

A klór- és brómtartalmú anyagok a sarki örvényben halmozódnak fel, ahol kémiailag inaktívak maradnak, amíg kevés a napfény. Az örvényben a hőmérséklet akár -78 Celsius-fok alá is csökkenhet, és a sarki sztratoszférában jégkristályok alakulhatnak ki, amelyek fontos szerepet játszanak a kémiai reakciókban. Ahogy a Nap a pólus fölé emelkedik, a nap energiája kémiailag aktív klór- és brómatomokat szabadít fel az örvényben, amelyek gyorsan elpusztítják az ózonmolekulákat, és így keletkezik a lyuk.

Az idei ózonlyuk kialakulása és méretei egy magyarázóvideón: