Szinte bármire tudjuk használni a szuperappokat – az ételrendeléstől a pénzügyeink kezeléséig. Milyen társadalmi és gazdasági hatásai, előnyei vannak ezeknek a mindenre kiterjedő, integrált platformoknak?

Neha Mehta: Mindez lehetőséget teremt arra, hogy azokat az embereket is bevonjuk a pénzügyi világba, akik jelenleg nem rendelkeznek bankszámlával, és mindezt anélkül, hogy a hagyományos bankoknak kellene ezzel foglalkozniuk. A szuperappokat egyfajta alternatívának tekintem a bankokkal szemben, mivel vannak olyan területek és régiók, ahol a bankok nem akarnak jelen lenni. A pénzintézetekkel szemben nekik nincs szükségük nagy tőkére, nem égető feladat új ügyfelek szerzése, ráadásul ATM-ek telepítésére sincs szükség. A szuperappoknak viszont megvan az a képességük, hogy hazai nyelven tudnak szolgáltatásokat nyújtani, és úgy tervezik meg a funkciókat, hogy bárki megértse őket, és elkezdhesse az „online útját”. Szerintem ez a legnagyobb társadalmi hatásuk.

Kapcsolódó

Gazdasági szempontból pedig azt mondanám, hogy képesek egy platformon egyesíteni az összes jelenlegi igényt az e-kereskedelemtől kezdve a mobilitáson és étkezésen át a taxizásig. Ez lehetőséget teremt a keresztértékesítésre is, például a kínai WeChat-nek több millió mini alkalmazása van, amelyek egy fizikai platformon keresztül érhetőek el. Így rengeteg hasznos funkciót adhatunk hozzá, és biztosíthatjuk, hogy az emberek szinte soha ne hagyják el az ökoszisztémát.

Tudna említeni néhány dolgot, hogy mire jók a szuperappok?

N.M.: Az egyszerű dolgoktól kezdve a komplexebb feladatok elvégzésére is használhatjuk ezeket. Ételt rendelhetünk, repülőjegyet foglalhatunk, biciklit vagy autót bérelhetünk, mozijegyet vásárolhatunk, majd értékelhetjük a filmet, végül megosztva a gondolatainkat a közösségi médiában. 

Eközben eldöntheti a felhasználó, hogy például melyik egyetemi kurzust szeretné felvenni, sőt a következő randit is lebeszélheted, miközben befekteted a pénzed vagy egy gombnyomással rendezed az éttermi számládat.

Könnyebbé teheted az életed azzal, hogy egy gombnyomással fizetsz, és rendezed a számláidat. Gyakorlatilag mindent el lehet intézni, és nagyban megkönnyíti az életedet – ezért is döntöttem úgy, hogy a könyvemet „One Stopnak” nevezem el, mert ez egy megoldás mindenre, amit az emberek az online világban meg akarnak tenni.

Neha Mehta
Neha Mehta, a FemTech Partners alapító-vezérigazgatója

Mi akadályozza meg azt, hogy ezek a szuperappok világszerte elterjedjenek? Ázsiában és Afrikában népszerűek, európai szinten azonban nagynak tűnik a lemaradás.

N.M.: Három dolgot emelnék a keleti és nyugati világ közötti különbségekről.

  • Az első a digitális világgal való kapcsolat. Nyugaton a digitális világba való belépés egy számítógéppel kezdődött, majd következett az okostelefon – ez egy folyamat volt. Ezzel szemben a keleti világban, például Indonéziában az emberek 90 százaléka mobileszközön keresztül kapcsolódik az online térhez. Ez sokkal könnyebbé teszi számukra, hogy mobil alapú technológiákkal és szuperappokkal, például a GoTo-val „kapcsolatba lépjenek”. Emiatt ráadásul sokkal elkötelezettebbek tudnak maradni ezekkel a platformokkal kapcsolatban.
  • A második a kulturális aspektus. Nem látjuk, hogy Ázsiában – és általában a keleti világban – az emberek megkérdőjeleznék a dolgokat, ami segíti őket. Könnyebben adják meg adataikat, a hozzájárulásukat, cserébe valamilyen jutalomért, például hűségpontokért vagy kedvezményekért.
  • A harmadik pedig a GDPR, ami az Európai Unióban (EU) bevezetett szigorú adatvédelmi törvényekre utal. Ezek a szabályozások megnehezítik az EU piacára való belépést, mivel jelentős költségeket igényel a vállalkozásoktól, például megfelelési tisztviselőt kell alkalmazni, és rendszeresen jelentéseket kell benyújtani. Ha nem teljesítik ezeket, akkor büntetéseket és bírságokat kell fizetniük.

Európában például sok olyan embert ismerek, akik nem regisztrálnak a Google vagy Meta szolgáltatásaira, mert félnek attól, hogy felhasználják az adatait. A keleti világ ennek a szöges ellentéte – az életvitelünk része, hogy használjuk ezeket az applikációkat, és az is, hogy emiatt komplex adatgyűjtés zajlik.

Hogyan változtatja meg az üzleti működést egy ilyen platform?

N. M.: A vállalatok részesei próbálnak lenni egy nagyobb ökoszisztémának, például Indiában a Homepay nevű alkalmazás rendelkezik egy GPS-alapú funkcióval, amely hasonlít egy randiapphoz, de a helyi szolgáltatókat is képes azonosítani a felhasználó közelében. Ez a „vásárolj helyben” koncepció népszerű lett, különösen a koronavírus-járvány idején, amikor mindenki arra koncentrált, hogyan támogassa a helyi vállalkozásokat.

Ez az alkalmazás lehetővé teszi, hogy a felhasználó kapcsolatba lépjen a közeli árusokkal, és akár heti rendszerességgel rendelje meg tőlük, amit szeretne. A tranzakció ezek esetében gyakran nem az alkalmazásban történik, hanem helyben a kisvállalkozónál.

Milyen kockázatokat lát?

N.M.: Például, ha sok adatot gyűjtünk, de nem tudjuk megfelelően kezelni azokat, vagy ha megosztjuk azokat más ügynökségekkel, az nagy problémát jelenthet. Láttuk ezt a Facebook esetében Szingapúrban, amikor az adatok kompromittálódtak, és például egészségügyi nyilvántartások kerültek ki illetéktelenekhez. Ez a legfontosabb.

És persze ott van a kiberbiztonság kérdése is. Rengeteg kibertámadás történik világszerte, és ha minden online zajlik, nem tudhatjuk biztosan, hogy a biztonság ténylegesen azt nyújtja-e, amit kellene.

Fontosnak tartom elmondani, hogy az integrált megoldás nem minden fogyasztónak és nem minden vállalkozásnak megoldás, minden piacra egyénileg kell megtervezni és átgondolni, hogy mire van szükség és lehetőség.

Milyen más területek lehetnek, amelyeket most még nem fednek le a szuperalkalmazások, de a jövőben megjelenhetnek – vagy érdemes lenne foglalkozni velük?

N.M.: A logisztika területe, például az ellátási lánc kérdése. Ez egy érdekes terület, eddig nem igazán digitalizálódott. Az ingatlanpiac is egy olyan hagyományos üzletág, amelyet meg lehetne bolygatni a szuperappokal.

És látunk olyan új üzleti modelleket is, amelyek platformokként működnek, és csak embereket vagy ötleteket kapcsolnak össze, anélkül, hogy aktívan részt vennének az üzletmenetben. Ez is egy potenciális terület, amely a jövőben rengeteget fejlődhet, és növekedhet is gazdasági értelemben.

Aktívan foglalkozik a nemek közötti egyenlőség kérdésével a (fin)tech szektorban. Melyek a legnagyobb akadályok, amik visszatartják a nőket a belépésétől?

N.M.: Szerintem a legnagyobb akadály az érzékelés és az felfogás. Amikor fiatal nőkkel beszélek, azt látom, hogy a pénzügyi szektor mindig is egy férfiak által dominált területként jelenik meg a fejükben. Ez egy „férfiklub”.

Hogyan lehet ezt a felfogást megváltoztatni? A férfiak összejárnak, üzleteket kötnek, támogatják egymást, a nők ezt gyakran nem így csinálják, inkább kritizálják a másikat. Fontos, hogy ehelyett inkább erős szövetségeket építsenek egymással.

Emellett, már az iskolában változtatni kell a felfogáson: meg kell érteni, hogy a nők is ugyanolyan helyet érdemelnek ezekben a szektorokban, mint a férfiak. Volt egy kutatás, ahol gyerekeket arra kértek, hogy rajzoljanak egy tudóst, 90 százalékuk férfi tudóst rajzolt. Ugyanez a helyzet nyelvi értelemben: gyakran mondják, hogy ő egy női vezérigazgató, miközben ő csak egy vezérigazgató szakmai szempontból. Miért kell kihangsúlyozni, hogy nő?

Csak a szakmáról van szó?

N.M.: Azt gondolom, hogy a tudomány területén való női részvétel növeléséhez már iskolás kortól támogatnunk kell őket. Ráadásul nemcsak a munkáról kell beszélnünk, a nők gyakran a magánéletükben sem hozhatják meg önállóan a pénzügyi döntéseiket. Hagyják, hogy a párjuk vagy a család tegye meg ezt helyettük.

Eközben az egyetemeken női többség van, ennek ellenére nem kapják meg az állásokat és a lehetőségeket. 

N.M.: A nők többsége már a karrierje elején elmegy szülési szabadságra. Hogyan várjuk vissza őket a munkahelyen egy többéves szünet után? Hogyan tudunk olyan lehetőségeket biztosítani, hogy ne érezzék úgy, hogy elveszítettek öt évet az életükből? Hogyan tudnak felzárkózni? Kétféle szempontból is nehéz kérdés: anyaként bűntudatod van, mert úgy érzed, nem csinálod jól, szakemberként pedig azért érzed rosszul magad, mert nem adsz bele 100 százalékot.

Mit gondol, mit veszítenek a techcégek azzal, hogy főleg férfiak dolgoznak náluk?

N.M.: Ez nem csak egy nőknek szóló diakurzus, be kell vonnunk mind a férfiakat, mind a nőket a beszélgetésbe, mert több a férfi vezető. Nekem a férfi főnökeim közül sokan voltak a legnagyobb támogatóim. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg csodálatos ember van, aki valóban segíteni szeretné a fiatal női tehetségeket.

A munkáltatók részéről rugalmasságra van szükség, amikor a szabályzatokat írják vagy felvételi döntéseket hoznak. Például merjék azt mondani, hogy rendben, tudom, hogy ennek a személynek nem tökéletes az önéletrajza, de a beszélgetés alapján úgy gondolom, hogy rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal és képességekkel, amiket keresünk.

Másként kell gondolkodnunk, hogy megoldásokat találjunk. Ahogy korábban is mondtam, a szegényeknek nem szegény megoldásokra van szükségük. A nőknek pedig nem feltétlenül női megoldásokra van szükségük, és persze mindkét nemnek ott kell ülnie az asztalnál, amikor erről gondolkodunk.

A techcégek is kezdeményezhetnének mentorprogramokat és képzéseket, kifejezetten nők számára. Az AI megjelenésével hatalmas lehetőség kínálkozik, mert senki sem tudja pontosan, hogyan működnek a dolgok. Bárki állíthatja, hogy AI-szakértő, mert ez egy vadonatúj dolog.

Visszatérve a bankszektorra és a szuperalkalmazásokra. Ön szerint a nagy pénzügyi cégek, fintechek vagy a hagyományos bankok lesznek a főszereplők, mondjuk öt év múlva?

N.M.: A tétjeimet a techcégekre tenném, bármennyire nem akarom. De látva a múltbeli teljesítményüket, úgy érzem, hogy megvan bennük az energia, a tőke és a szenvedély, hogy ezt különböző földrajzi régiókban véghezvigyék.

Szinte azt az üzenetet közvetítik, hogy a világ egy kis falu, mert tényleg képesek egyik területről a másikra navigálni, egyik funkcióból a másikba, és ha kudarcot vallanak, nem veszik túl komolyan: kifizetik a bírságokat és továbblépnek.

A bankoknak viszont, amiről korábban a bizalom kapcsán beszéltél, meg kell felelniük az elvárásoknak és a piacon kialakított jó hírnevüknek. Nem engedhetik meg maguknak, hogy csak úgy bedobjanak egy ötletet, majd azt mondják, hogy „nem baj”, ha nem sikerült.

Az Amazon, a Facebook, a Google és az Apple mind jelen vannak a fizetési területen. Azért foglalkoznak vele, mert tudják, hogy itt zajlik az igazi akció, de azt is gondolom, hogy annyi pénzt költöttek kutatásra és fejlesztésre, hogy képesek előállni a legjobb ötletekkel.

A techcégek lesznek a domináns szereplők, vagy a regionális vállalatok lesznek inkább túlsúlyban?

N.M: Sok egyesülést és felvásárlást fogunk látni. A következőképp fog kinézni a piac: lesz néhány domináns szereplő különböző országokban, de a techcégek a háttérből irányítanak, egész egyszerűen azért, mert több pénzük van.

Mi az üzenet, amit szeretne, hogy a „One Step” című könyvéből hazavigyenek az olvasók?

N.M.: A könyv a szuperappokról szól, de a fő következtetés az, hogy ez egy nagy változást hozhat az o lyan emberek számára, akik nem rendelkeznek bankszámlával. Sokan azt gondolják, hogy ez csak a techcégek és szuperappok pénztermeléséről szól, pedig van egy közel sem elhanyagolható társadalmi elem is, amely jelentős javulást hozhat a pénzügyi digitalizáció területén.

Neha Mehta-val, a FemTech Partners vezérigazgató-alapítójával, egykori ENSZ-diplomatával nemrég megjelent könyvének (One Stop: The Untold Story of Super Apps; magyarul [a szerk.]: Egy helyen: A szuperalkalmazások el nem mondott története) kapcsán beszélgettünk budapesti látogatásakor. A kötet az Amazon bestseller-listáján is szerepel, a szerző olyan platformok felemelkedését vizsgálja, mint a WeChat, a Grab és a GoTo.